Sylvia Bishop: Az éjszakai vonat titka [The Secret of the Night Train] – Manó Könyvek, 2019 – fordította Kertész Edina – illusztrálta Marco Guadalupi – 304 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-4037-06-4
„Max Morel még soha életében nem hagyta el Franciaországot. Most viszont, a téli vakáció első napján a 15.55-ös, Párizsból Münchenbe tartó vonaton ül.”
Az éjszakai vonat titka című ifjúsági regény már külcsín tekintetében is vonzó, s olvasás előtt, az első átlapozás közben is élményt nyújt Marco Guadalupi hangulatos illusztrációi miatt. A kötetet jó kézbe venni! És ez csak a kezdet, az első benyomás.
- Olyan könyv, amit a kicsik kívülről szoktak megtanulni
- A lányok állnak minden fontos dolog mögött!
- Kell-e a gyereknek Darwin?
- A szovjet Dolittle doktor visszatér!
Sylvia Bishop olyan – országokon átívelő – történetet kerekített, amit nem fog tudni letenni a megcélzott korosztály. Az Éjszakai vonat titka a fiatal tizenéveseket (10+) szólítja meg, nekik kínál olyan kalandot, mely kiszámíthatatlan fordulataival fontossá teheti magát. Önálló olvasásra alkalmas, mert a szellősen tördelt sorok viszonylag rövid mondatokból állnak össze, s pont annyira dolgoztatják meg a lurkókat, hogy jó legyen amolyan
beavató könyvnek.
A történet főhőse Max, a tizenegy éves kislány, aki Párizsban él szüleivel és idősebb testvéreivel. Max, mint kortársai általában szeleburdi álmodozó, aki nehezen viseli a hétköznapok egyformaságát.
„Max már négy éve írta a naplóit.
Mindent leírt, ami aznap történt, bár tekintve, hogy minden napja ugyanúgy zajlott, nem tudott sok mindenről beszámolni, főleg nem az iskolai szünetek idején. Az apukája szerint, amit ír, az társadalomtörténet, és a feljegyzései fontosak lehetnek a jövőben. Max bátyja, Pierre szerint Max furcsa volt. Max nővére, Claudette túl nagy és túl fontos volt ahhoz, hogy véleménye legyen ilyesmiről…”
Max kapva kap a lehetőségen, hogy a téli szünetre édesapja nagynénjéhez Isztambulba utazhasson. Ráadásul vonattal! S mert a híres Orient Expressz már a múlté, így át kell szállnia Münchenben, Budapesten és Bukarestben is.
Sylvia Bishop Agatha Christie-re kacsint
azzal, hogy nyomozás terepévé teszi a vonato(ka)t. Persze, hiszen ez egy gyerekkönyv, itt nem gyilkosságról van szó, „csak” egy Párizsban elrabolt értékes gyémántról. Nem hal meg senki, de Max olyan kalandokba keveredik, amilyenekről minden gyerek szokott álmodozni. Ott van például a száguldó vonat tetején kúszás, amitől egy felnőtt is lerágná a körmét. Maxnek – hiszen még csak tizenegy éves – segítője is akad egy kalandor-apáca személyében, aki kicsit habókosnak tűnik, bár korábban detektív volt. Marguerite nővérnek helyén van a szíve.
Max a vonatút során megismeri útitársait, megtanulja, hogy senki nem az, akinek látszik. Mind a négy utazó gyanús valamiért. Ott a habókos angol, aki látványosan csetlik-botlik és udvarol egy lánynak, akiről kiderül, hogy több neve van. Vagy ott van a gazdag idős hölgy, aki az állítólagos unokaöccsével utazik…
A történet több fejezete Budapesten játszódik,
mert a két vonat között az átszállásnak köszönhetően Maxnek egy egész napja van, hogy gyanúsítottjait követve körülnézzem Budapesten. Magyar olvasó számára igazán érdekes lehet az a kép, amit Sylvia Bishop a városról fest. Kicsit talán elmosódott, de mindenképpen kedves.
„A park szélén hatalmas jégpálya terült el, amelyen színes kabátos korcsolyázók suhantak ide-oda. A jégpálya mögött híd vezetett egy piros tetős tornyokkal díszített várhoz, amelynek kapujában fabódék álltak, ételt és forralt bort kínálva…”
A történetben feltűnik a Városliget és a Széchenyi Fürdő is. Sőt, akad egy utcazenész, aki a regény szereplőivel találkozva hagy fel a hegedüléssel, hogy inkább kertészkedjen…
A fordulatok persze csak Isztambulba érve bontakoznak ki teljes összetettségükben. Max itt tudja meg, hogy ő maga sem véletlenül lett részese a gyémántrablási mizériának, s nagynéni sem az, akinek gondolta. (De ennél többet igazán nem árulhatok el!)
Sylvia Bishop regénye, Az éjszakai vonat titka olyan regény, mely képes izgalomban tartani a fiatal olvasókat. De, ha azt vesszük észre, hogy villanyoltás után, a takaró alatt zseblámpával olvasnak, akkor nem szabad túl szigorúnak lenni.
