+ Irodalom

Vámos Miklós átírta erotikus utazásait

Vámos Miklós regénye nem az erotikában utazik, hanem azon keresztül mutat be egy férfisorsot, ami így vagy úgy, de mindenki számára ismerős lehet, merthogy mindenkiben van egy kis Dr Mester János.

fotó: Vámos Miklós Facebook-oldala

Vámos Miklós: Jánoska és a Farkas – Athenaeum Kiadó, 2019 – 400 oldal, keménytáblás kötés – ISBN 9789632938806

„Mi olyan nagyon jó abban, hogy egy voltaképp idegen nőszemélybe bedugjuk a krámert?”

– teszi fel magának a kérdést Vámos Miklós régi-új regényének főszereplője. Októberben jelent meg az Athenaeumnál a szerző Jánoska és a Farkas című kötete, mely a 2007-ben kiadott regénye, a nagy visszhangot kiváltott Utazások Erotikában (Ki a franc az a Goethe?) javított, átdolgozott változata.

„Adva van egy regény, 2007-es. Egy házasságot akartam vele megmenteni. Nem sikerült. Emiatt, s más okokból most némiképp átírtam és húztam belőle. (Kár, hogy a múltunk viszont picit se javítható.) A régi címből (Utazások Erotikában – Ki a franc az a Goethe?) kiszerettem, újat kapott: Jánoska és a Farkas. Tudom, szokatlan megoldás, de… hátha szerencsét hoz. Gőte János Farkas valószínűleg helyeselné.”

– magyarázza döntését a könyv ismertetőjében a szerző.

Vámos nemrég egy interjúban elmondta, hogy kényszeres átíró, és más regényein is javítgat az újabb megjelenésekkor. Az átdolgozott kiadás címe onnan ered, hogy Johann Wolfgang von Goethe-t a 19. században a magyar irodalmárok előszeretettel emlegették Goethe János Farkasként. A Jánoska és a Farkas főszereplője egy csetlő-botló középkorú értelmiségi kisember, Dr Mester János (aki valamiért sosem tesz pontot a Dr után), vagy ahogy a szerző hívja, Jánoska. A korrektorként dolgozó és nem mellesleg Goethe-kutató férfi mindenféle érzelgősség és irodalmi felhang nélkül, nagy adag öniróniával és szabadszájúsággal idézi fel házasságait, szerelmeit, szexuális kalandjait. Ennek köszönhetően nem csak a nőkhöz fűződő viszonyáról kapunk képet, de egész életútját megismerjük.

A regényben kétféle idősík és elbeszélőmód váltakozik: a felnőtt Jánoska jelenének történetét és elmélkedéseit egyes szám harmadik személyben olvashatjuk, gyerekkorától kezdődő szerelmi visszaemlékezéseit pedig saját szemszögéből követhetjük, előbbiek az arab, utóbbiak a római számokkal jelölt fejezetekben sorakoznak.

„Kell nekem állni folyton föl, és ha az ablak mellett vagyok, akkor kimentembe biztos rátaposok valamelyik felnőttnek a lábára. Legtöbbször főleg a nagypapának a lábára, pedig ha ő jött hozzánk, a mama félórával előbb hajtogatni kezdte, hogy Jancsika, mindenre kérlek, ami szent neked, vigyázzál, ne lépj a nagyapád lábára, mert fájós neki, azért hord gyógycipőt, szóval, légy szíves. Megígértem. De a nagy vigyázásba mindig valahogyan rátapostam, és a nagypapa sziszegett, a mama kiabált, amér olyan kétballábas vagyok. Kétbalkezes is. Még a nagypapa csitította, hagyjad, nem számít, kibírom. A nagypapa tavaly meghalt, azóta csak a nagymama lábára lehet lépni, ő nem hord gyógycipőt. Nem is szoktam rálépni mindig. Ez meg azért van, mer félek közel menni hozzája, a szakálla miatt. Senki nagymamájának nincs szakálla, csak pont az enyimének. Amikor a mama elolvasta ezt a beírást a pepita füzetbe, lekevert egy zúgóst”

Ki a franc az a Dr Mester János?

A Jánoska gyerekkoráról szóló első fejezetben főhősünket szülei elküldik Németországba iskolai táborba, hogy hízzon egy kicsit. Jánoska nem hízik, viszont szerelembe esik egy keletnémet lánnyal, Jolánkával, aki egy Goethe-verssel kedveskedik neki. Így már mindjárt értjük Goethe és a német nyelv iránti mérhetetlen érdeklődését, melyek visszatérő motívumai a történetnek.

A főszereplő rendkívül szellemes, életszagú fiatalkori elbeszéléseit Vámos Miklós naplószerűen írta meg, és szándékos helyesírási hibákat („Micsináljak”), szlengeket (skubizni, alabátyázás) helyezett el a szövegben, ezzel érzékeltetve, hogy egy kamasz fiú sorait olvassuk. Együttléteit meglehetősen naturalisztikusan ábrázolja, nem használ nagy szavakat, nem romantizál, és pont ettől szórakoztató. Felnőttkori történeteiből süt az önbizalomhiány és az öregedéstől való félelem, amit öniróniájával és őszinteségével old fel. Jánoska középszerűségre ítéltetett, esendő, kicsit szerencsétlen, de szerethető figura: gyerekként először túl vékony, aztán egy mandulaműtét után elhízik, felnőttként a munkájában sosem kapja meg a neki járó elismerést, házasságai rendre zátonyra futnak, romló szívritmuszavara pedig folyamatosan emlékezteti rá, hogy öregszik. Főhősünk ennek ellenére nem adja fel, dolgozik benne az életigenlés. Dr Mester János olyan, mint egy tipikus Woody Allen-karakter, aki egy válás után önvizsgálatot tart és azon morfondírozik, vajon hol rontotta el, de végül nem jut semmire. Vámos Miklós regénye nem az erotikában utazik, hanem azon keresztül mutat be egy férfisorsot, ami így vagy úgy, de mindenki számára ismerős lehet,  merthogy mindenkiben van egy kis Dr Mester János. Kiben több, kiben kevesebb.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top