Séra András*
Lakkozott tölgyfaajtó
A tábornok lesöpörte a havat a vállán lévő csillagokról, mielőtt belépett a miniszter hivatalába. A hatalmas épület ajtói kötelezően megnyíltak és mutatták az utat. A százéves falak közt most súlyos kérdések várták. A széles lépcsőn felfelé haladva csak a cipők sarkának kopogása törte meg a csendet. A csillagok díszesen ragyogtak. A hosszú évek óta mellette szolgáló kíséret vette csak észre, hogy most mintha egy kicsit lassabban mennének. Most nem abban a mindent elsöprő, lendületes és ellentmondást nem tűrő tempóban haladnak, ami mindig is jellemző volt a tábornokra. Most nem voltak lendületesek, és kerülték egymás tekintetét. Csakis a lépcsőre koncentráltak. Fokról fokra haladtak az elkerülhetetlen felé.
A hűvös folyosón szigorú és diadalmas elődök festményei tekintettek rájuk vádlón, kérdőn. És már csak néhány lépésnyire voltak a hatalmas, lakkozott tölgyfaajtótól. Attól, amelyik csendesen nyílik, és mögötte felteszik majd a tábornoknak a megkerülhetetlen kérdést. Ma mindannyiuk élete megváltozik.
A tábornok a szája szélére lógó bajuszának hosszabb szőrszálaiba harapott, ahogy közeledtek a folyosó végéhez. Halkan sercegett a foga a megőszült kemény szőrszálakon. A cipők sarkai már egészen lassan kopogtak, mintha a csillagok sem ragyogtak volna annyira, és végül megálltak. Most először egy pillanatra egymás szemébe nézett a kíséret. A tábornok alig észrevehetően bólintott. Szemeivel mintha a fiaitól búcsúzott volna, és egy alig hallható sóhajtás kíséretében lenyomta a rézkilincset.
Imára gyűlnek
a templomi asszonyok
háború után
*Séra András:
Tőzsdei árfolyamokat szemlél, gazdasági jelentéseket olvas, cégeket látogat, befektet, blogot és haikut ír.
Építgeti, farigcsálja, csiszolgatja, megéli. A haibun a barátja.
Harmincötéves korában ejtette bűvöletbe a haiku és a haibun csodálatos világa, és az azóta eltelt öt év terméséből tár most az olvasó elé egy kis gyűjteményt.
Két haibun közt Lao-ce, Konfuciusz, és a Ji-king üzenetén tűnődik. Közben bonsai fákat metszeget, erdei sétákon időzik, és szaunákban izzad, hogy aztán friss szellemmel ülhessen vissza gazdasági jelentéseket olvasni.
Így forognak a napok és a világ kerekei egészen addig, amíg egy Ji-king vonal szét nem pattan. Addig is álljon itt néhány haibun**.
**Haibun: „Haiku és prózai kommentárja. Külön műfaj.”
