+ Interjú

A John Cage-műben szinte csupaszon marad az énekes a színpadon – beszélgetés Károlyi Katalin opera-énekesnővel

A fotót Flor Garduño készítette

Magyarország legjelentősebb kortárs összművészeti programokat felsorakoztató eseménysorozatán, a 28. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztiválon, október 7-én és 8-án az Emberi hang 2.1 és az Emberi hang 2.2 című esteken a közönség Károlyi Katalin mezzoszoprán énekesnőt három különböző jellegű kortárs mű előadásában hallhatja. A programban hazai operabemutató és lemezbemutató is szerepel. A két esemény repertoárjáról és a fesztiválról beszélgettünk.

Ön milyen kapcsolatban áll ezzel a kortárs művészeti fesztivállal? Máskor is szerepelt már a fellépők között?

Igen, többször is, legutóbb két évvel ezelőtt, akkor Vajda Gergely Georgia Bottoms című operájában énekeltem. Nagyon fontosnak tartom egy ilyen fesztivál létezését itt Budapesten és úgy általában is, hiszen nemcsak technikai vívmányainkkal, de korunk művészetével, zenéjével is együtt élünk. Nem mellékes miként hangolódunk arra, ami itt és most körülvesz bennünket, és arra, ami ebből születik és egyúttal erre reflektál, saját korunk művészetére.

A Faragó Béla által megzenésített József Attila versek kapcsán hogyan viszonyul a kortárs zene az irodalomhoz, mit tud hozzátenni?

A megzenésített vers, a versek ihlette zeneszerzés vagy dalszerzés jelensége nagyon régi időkre nyúlik vissza. Gondoljunk csak a népdalokra, amelyek szövegei szintén népi versek. Vagyis évszázadokon át, a mindenkori kortárs zenében jelen volt. Magyarországot tekintve az utóbbi száz évben csodálatos dalciklusok születtek. Ady Endre, József Attila, Pilinszky János, Tandori Dezső, Weöres Sándor verseit sokan dolgozták fel nagyon eltérő módon. Weöres Sándor rendkívüli ritmikájának, gyermekverseinek, József Attila bűvös igézeteinek csodás és találó megzenésítésein nőtt fel az én generációm Sebő Ferenc és a Kaláka jóvoltából. Bartók Béla, Kurtág György, Selmeczi György, Ligeti György dalciklusai azonban nem megzenésítések, hanem a dalirodalom gyöngyszemei. Egy dalciklus keletkezésénél – főleg amikor az alkotó bevon a folyamatba – számomra izgalmas, ahogyan a szerző kiválasztja a verseket vagy versrészleteket, és az, hogyan emeli át a saját világába.

Hogyan nyúl hozzá Faragó Béla ezekhez a versekhez a zene szempontjából?

Végtelenül letisztult formákkal, harmóniákkal, így a vers abszolút élő marad. A vers zeneisége kapja a főszerepet, tiszta zenei eszközök hordozzák a verset. A versek hol énekhangon és zongorán, hol énekhangon és hegedűn, hol pedig ezek együttesén szólalnak meg.

Kérem, mondjon nény verscímet azok közül, melyek az esten szerepelni fognak! Mik volt a válogatás szempontjai?

Az örök „slágerek”, a Tedd a kezed és az Altató, valamint a Két hexameter, a Medvetánc, a József Attila, a Ne légy szeles és talán meglepő módon még a Proletárdal is elhangzik a dalciklusban. Faragó Béla eredetileg nyolc darabból álló ciklust komponált, amelyből egy nem hangzik el, mivel a zeneszerzővel együtt úgy éreztük, hogy talán az mégsem illik igazán ebbe a sorozatba. Ez már csak akkor derült ki, amikor a darab lemezfelvétele zajlott. A hetedikei koncert egyébként egyben lemezbemutató is lesz. Hét vers hangzik el, a zeneszerző válogatása alapján.

Mely népek dalai jelennek meg a Luciano Berio-féle Folk Songs-ban?

Tizenegy dal hangzik el különböző nyelveken illetve dialektusban (angol, örmény, occitane, sardíniai, szicíliai, stb.), ám a dalok között vannak ál-népdalok is, melyeket Berio maga komponált ismeretlen szerzők által írott szövegekre. Örmény származású feleségének írta ezt a darabot, aki fantasztikus énekes volt. Berio új ritmikai és harmóniai nyelvet teremt a népdalokhoz, azaz bizonyos értelemben újra írja őket. Ennek értelmében választja meg az egyes dalokat alátámasztó hangszereket is (fuvola, klarinét, brácsa, cselló, hárfa vagy gitár, ütőhangszerek). Ahány dal, annyi karaktert jelenít meg, ami nagyon jó játék a zenészeknek, de különösen az énekesnek, mert szabadon ráhagyatkozhat a dalokra. Az énekes személye szinte eltűnik, és csak a népdalokkal való tiszta játék marad.

A második est programjában szereplő John Cage-féle Europera 5. című műben klasszikus operadarabok jelennek meg kortárs zenei környezetben, ami nagyon izgalmasan hangzik.

John Cage operájában – amelyben a szerző maga egy zenei hangot sem írt le – a XIX. századi opera és a XX. századi technika feszül egymásnak a színpadon. Mivel ma már a XXI. század technikájával dolgozunk és gyakorlatilag alkalmazhatatlanok a huszonnyolc évvel ezelőtti eszközök, jó néhány kérdést felvetett a színpadravitel, de azt hiszem, hogy megtaláltuk a jó megoldásokat. Ez a mű tulajdonképpen egy kollázs, happening. Két operaénekes, egy zongorista, egy hang -és egy fénytechnikus hozza létre a performanszot. Azonban a műről nem árulnék el többet előzetesen, ahogy Cage is mondja, hadd legyen meglepetés, és ha a közönség nem tudja, hogy mit kell várnia, annál felszabadultabban hallgatja az előadást. Azt viszont szeretném kiemelni, hogy ennek a darabnak ez lesz a magyarországi bemutatója.

Szokott-e klasszikus operákat is énekelni, és azokhoz képest mi jelenti a kihívást ebben a műben?

Igen, énekelek klasszikus és romantikus operákat is, azzal együtt, hogy jellemzően barokk és kortárs művekre, kamarazenére épül a repertoárom. A kihívás a Europera 5 -ben az, hogy az ember szinte csupaszon marad a színpadon olyan értelemben, hogy nincs mögötte sem zenekari, sem zongorakíséret, viszont rengeteg más hang igen. A zenei rétegek teljesen váratlanul épülnek egymásra, akár egy kollázsban. Megszólal minden, aminek szólnia kell, de az áriák nem értelmezhetőek úgy, mint az eredeti operai környezetben.

Beszéljünk egy kicsit a címválasztásról! Miért épp Emberi hang?

Ez a BMC címadása, Gőz Lászlóé, aki már régóta tervezett egy több estés sorozatot. Az általam leadott több műsortervből ezek a darabok beleillettek az elképzelésébe, és a CAFe is örömmel fogadta a programot. A hangadás legprimérebb módjától a hangzörejeken, suttogáson, egyszerű dúdoláson, daloláson át végigjárjuk az emberi hang “használatának” lehetőségeit – időnként csak fel-felvillantva ezeket – amíg el nem érkezünk a gyémánttá csiszolt hangképzéshez, vagyis az operaénekléshez.

Mivel ajánlaná a két koncertet az olvasóknak?

A két koncert természetesen külön-külön is értelmezhető és élvezhető, mégis egy program, amiben az emberi hang aspektusai mind megszólalnak. Az emberi hang az a hang-szer, amellyel mindnyájan rendelkezünk. Valaha, még gyermekkorunkban mind énekeltünk, hiszen úgy hároméves korunk körül van egy olyan időszak, amikor énekelve beszélünk. Mire felnőnek, sokan mondják, hogy nincs jó hangjuk, nem mernek énekelni. Azt gondolom, hogy egy ilyen sorozat azon túl, hogy jó és ritkán játszott darabokat hallgathat a közönség, visszavezetheti az embert ahhoz a hanghoz, ami mindig is ott volt a “torkában”, és bármikor felszabadulhat akár egy kiságy melletti esti dúdoló, egy népdal, egy popsláger vagy egy tusoló alatt elénekelt operaária formájában is. Mindenkit megérinthet akár az egyik, akár a másik este műsora, de a kettő együtt kerek egész.

 

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top