+ Ajánló

Rolando Villazón, aki dinoszaurusznak öltözve fogadta az újságírót

Villazón a zuhany alól kikerülve szorgalmasan képezte a hangját – és így szeretett bele végérvényesen az opera műfajába. – Rolando Villazón a Müpában.

Rolando Villazón dalestje, Müpa, 2019. október 1., 20 óra

Aki látta a Rómának szeretettel című Woody Allen-filmet, az emlékezhet rá, mi mindent ki lehet hozni “az átlagember olyan jól énekel a zuhany alatt, hogy a végén eljut az operába is” című alaphelyzetből. Viszont ha hiszitek, ha nem, ez az eset tényleg megtörtént a valóságban is! Rolando Villazón épphogy magára tekerte a törölközőt zuhanyozás után, amikor csengettek az ajtaján. Egy idegen férfi állt ott, aki Arturo Nieto baritonként mutatkozott be. Mint kiderült, az énekes egy barátjánál, Villazón közvetlen szomszédjánál vendégeskedett, és nagyon megtetszett neki, amit a falon át hallott. Olyannyira, hogy meg is hívta Villazónt a zeneiskolába, ahol ő maga is tanított. Villazón a zuhany alól kikerülve szorgalmasan képezte a hangját – és így szeretett bele végérvényesen az opera műfajába.

Eleinte főleg hazájában, Mexikóban lépett fel. Akkor figyeltek fel rá igazán, amikor 1999-ben megnyerte Plácido Domingo Operalia énekversenyét, és azonnal elhalmozták európai felkérésekkel is. Olaszországban, Genovában debütált mint Des Grieux lovag (Massenet: Manon). Aztán a párizsi Operaházban eljátszhatta Alfredót a Traviatából, a berliniben pedig Macduffot a Macbethből – ma pedig már úgy jár ebbe a két intézménybe, mintha hazamenne. Franciaországban telepedett le, megkapta az állampolgárságot is, de Németországhoz legalább ennyire szoros szálak fűzik, sőt, időközben Nagy-Britannia is felkerült a térképére. Mégsem távolodott el a gyökereitől. Sokszor hallhatjuk az anyanyelvén énekelni, fontos számára a mexikói zenei és kulturális örökség, és boldog, hogy mindennek hírét viheti a nagyvilágban. Október elsején például Budapestre hoz el egy nagy csokor spanyol és latin-amerikai dalt.

De ha azt hinnénk, hogy a zuhanyos kezdet után átlagosan folytatódott a karrierje… hát, azért az nagy tévedés lenne. Eleve ő maga sem átlagos. A Guardian újságíróját például dinoszauruszmaszkban, hátborzongató hörgésekkel, egy játékmackót falatozva fogadta. Amikor szegény jó sajtómunkás magához tért az enyhe szívszélhűdésből, Villazón közölte vele, hogy ez az operarendező új koncepciója, “Don Carlos a Jurassic Parkban”. Na jó, csak viccelt, igazából azért jár így az utcán, mert különben folyton megállítják a rajongók, és így legalább nem ismerik fel. Na jó, megint csak viccelt: a maszkot a próbák előtt vette egy játékboltban, és a kisfiát fogja meglepni vele.

Villazón nem véletlenül ekkora mókamester. Amióta csak színpadra lépett, újra és újra megjegyzik róla, hogy úgy néz ki, mint Mr Bean. (És tényleg!) Azt, hogy ez a folyamatos hasonlítgatás hogy esik neki, csak ő tudhatja – mindenesetre úgy tűnik, ha már változtatni nem tud a külsején, akkor legalább a végletekig kihasználja az ebben rejlő lehetőségeket. Nem csoda, hogy a szakmában sem a százhuszadik jóképű tenorként, hanem jellegzetes figuraként, afféle notórius határfeszegetőként tartják számon.

A német és francia tévében Stars von morgen, a brit tévében pedig Popstar to Operastar címmel vezet és zsűriz énekes tehetségkutatókat. Főleg az utóbbiért kritizálták sokan, mondván, hogy az opera műfajához méltatlan az efféle formátum. A rajongók viszont kiállnak mellette, “poperasztárnak” nevezik (egyébként jogosan, hiszen van annyira népszerű, mint jó pár könnyűzenei énekes), és lelkesen követik a munkásságának a nem zenei részeit is. Ugyanis Villazón hol regényt ír, hol képregényt rajzol, hol meg Dr Rollo szerepében brillírozik a német és osztrák Pirosorr Bohócdoktorok soraiban…

De hiába próbál mindig mosolyt csalni mások arcára, azért meg kell emlékeznünk életének arról a szakaszáról is, amikor még az is kétséges volt, hogy ő maga fog-e még mosolyogni. 2007-től egyre-másra mondta le a fellépéseit egészségi problémákra hivatkozva. A rajongók aggódva figyelték a fejleményeket, amelyekkel két évvel később állt a nyilvánosság elé. Az egyik hangszalagján ciszta nőtt, emiatt nem tudott énekelni. Természetesen műteni kellett, azonban arra is volt esély, hogy maga a műtét fogja örökké tönkretenni a gyönyörű hangját. Pár hónap lábadozás után a bécsi Operaházban tért vissza a színpadra. A Szerelmi bájital volt műsoron Donizettitől, Villazón végigénekelte Nemorino szerepét. Végül a függöny legördült, ő kiállt, meghajolt…

…és a közönség húsz percig tapsolt.

Az írás az alábbi források felhasználásával készült:

https://www.thetabernaclechoir.org/articles/facts-about-rolando-villazon.html
https://www.theguardian.com/music/2008/may/25/classicalmusicandopera.culture
http://anna-netrebko-and-rolando-villazon.blogspot.com/
http://www.pbs.org/wgbh/christmas-mormon-tabernacle-choir/about/past-concerts/christmas-mormon-tabernacle-choir-featuring-rolando-villazon/rolando-villazon/
https://www.bach-cantatas.com/Bio/Villazon-Rolando.htm

Rolando Villazón, aki dinoszaurusznak öltözve fogadta az újságírót
Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top