+ Irodalom

George Szirtes elkíséri édesanyját halálától gyerekkoráig

Előhívás – Anyám regénye című könyvében George Szirtes kendőzetlen őszinteséggel festi meg édesanyja portréját.

fotó: ucp.ac.uk

George Szirtes: Előhívás – Anyám regénye [The Photographer at Sixteen] – Corvina Kiadó, 2019 – fordította Kúnos László, Rakovszky Zsuzsa – 234 oldal, keménytáblás kötés védőborítóval – ISBN 9789631365849

George Szirtes új kötetét nem saját sorsa inspirálta, pedig az ő élettörténete is elég izgalmas. A magyar származású angol költő 1948-ban Budapesten látta meg a napvilágot Szirtes Gábor György Miklós néven, majd 1956-ban Londonba emigrált családjával, akikkel onnantól kezdve még otthon sem beszéltek magyarul. Szülei orvosnak szánták, és bár képzőművészetet tanult, és elmondása szerint ügyesen rajzolt, mégis a költészet mellett kötött ki, 17 évesen kezdett el írni.

Itthon kevésbé ismert a neve, de Angliában meghatározó szerzőnek számít: Reel című kötetéért 2004-ben megkapta a T.S. Eliot-díjat, a 80-as évek óta számos magyar művet (pl.: Az ember tragédiája, Sátántangó) fordított angol nyelvre, utóbbiért szintén díjat kapott.

Szirtes édesanyja, a fotográfusként dolgozó Magda Kolozsváron született, a holokauszt során elvesztette a családját, két koncentrációs tábort is túlélt, szívbetegsége miatt sokat gyengélkedett, végül 51 évesen öngyilkos lett. Az ő élettörténete, küzdelme elevenedik meg az Előhívás – Anyám regénye című kötetben, mely idén nyáron jelent meg magyar nyelven a Corvina Kiadónál.

Az őszinte hangvételű regényben a szerző fordított időrendben meséli el édesanyja életét, a halálától egészen a gyerekkoráig.  A történet jelentős része Budapesten játszódik, így a 30-as, 40-es, 50-es évek Magyarországáról is hiteles képet kapunk. A regényben

George Szirtes több verse is helyet kapott, valamint régi, fekete-fehér fotók, melyeknek köszönhetően még közelebbi betekintést nyerünk a Szirtes-család életébe. A fotókon valódi arcok és beszédes tekintetek jelennek meg, így a szereplők és mindennapjaik még közelebb kerülnek hozzánk. A visszaemlékezések mégsem mondhatóak mindennaposnak, hiszen a 20. századi európai történelem rendre nyomot hagyott a szerző és családjának életén, ezt jól szimbolizálja az az eset, amikor 1956 októberében egy eltévedt golyó betörte a lakásuk ablakát, és a mennyezetről visszapattanva eltalálta a nyolcéves George játékóráját, melyet épp a csuklóján viselt.

A szerző mindennemű pátosztól mentesen, mégis érzékenyen ír édesanyjáról, folyamatosan elemzi viselkedését, életének fordulópontjait, ezáltal kifejezetten éles portrét tár elénk.

Szirtes a szülei elbeszélései alapján felidézi, milyen kínokat élt át Magda a ravensbrücki női koncentrációs táborban, majd Penigben, és mindezt túlélve hogyan hatott rá kolozsvári rokonainak halálhíre. Az Előhívás személyes portré, ám jóval több is annál, a regényt áthatják a történelmi traumák, akárcsak jelenünket, mindemellett egy nem mindennapi, fájdalommal és küzdelemmel teli életutat ismerhetünk meg.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top