+ Színház

Politikusok a színpadon – Mi történt a 73. Avignoni Fesztiválon?

Kortárs darabok és feltörekvő alkotók jellemezték a kedden záruló 73. Avignoni Fesztivált, amelyen csak egy egyszemélyes produkció, Racine Phaedra című tragédiájának humoros átirata váltott ki egyöntetű lelkesedést a kritikusok részéről.

Mivel a világ egyik legjelentősebb színházi találkozójának idei legismertebb rendezője, az ellene folyó eljárás miatt Moszkvában házi őrizetben tartott, nyíltan ellenzéki orosz Kirill Szerebrennyikov nem lehetett jelen a Ren Hang kínai fotográfusról szóló Outside című művének bemutatóján, a szervezők az először meghívott alkotókat helyezték az idei rendezvény középpontjába.

Olivier Py fesztiváligazgató meghatározása szerint az európai kultúra jegyében rendezett idei seregszemle nagy témaköre a történelemhez való viszonyulás, a nagy mítoszok újragondolása, a migráció, valamint a népek együttélése volt. Az előadások rendezőinek kétharmada először kapott meghívást a fesztiválra, de egyöntetű lelkesedést egyikük sem váltott ki, a produkciók többsége vegyes fogadtatásban részesült.

A seregszemle július elejei nyitóelőadását, Pascal Rambert, a világon legtöbbet játszott kortárs francia író Architecture (Építészet) című darabjának a szerző rendezésében bemutatott ősbemutatóját csalódottan fogadták a kritikusok, a nézők pedig tömegesen távoztak a szünetben a négyórás produkcióról. A Le Figaro című napilap értékelése szerint a következő három hétben sem volt olyan átütő előadás, amely feledtetni tudta volna a nyitóprodukció bukását.

Az Architecture egy, a két világháború között Bécsben élő értelmiségi család gyűlölködéssel teli szétesésének története. Az egymással folyamatosan hadakozó entellektüelek több évig tartó dunai hajózásuk, majd európai városok meglátogatása során azonnal felismerik, de nem tudják megakadályozni a nácizmus térnyerését Európában. A metaforikus színdarabot világhírű francia színészek – Emmanuelle Béart, Denis Podalydes, Jacques Weber, Stanislas Nordey – főszereplésével mutatta be a fesztivál, de a kritikusok megítélése szerint a kiváló színészi játék ellenére az önismétlő hosszú monológok és a statikus rendezés miatt unalomba torkollott az előadás, amelynek problematikáját csaknem száz évvel ezelőtt közép-európai szerzők már érvényesebben feldolgozták.

Európa történetével foglalkozott a legjelentősebb francia irodalmi elismeréssel, a Goncourt-díjjal kitüntetett Laurent Gaudé költői szövege, a Nous l’Europe, banquet des peuples (Mi Európa, a népek bankettje) is, amelyet lengyel, ír, brazil, német, kanadai, marokkói és francia művészek közreműködésével Roland Auzet vitt színre. A háromórás zenés produkció a XIX. század elejétől, a vasút feltalálásától a polgári forradalmakon, a gyarmatosításokon, a holokauszton és a kelet-európai rendszerváltoztatáson át az elmúlt évek franciaországi terrorhullámáig idézi meg az európai országok nagy történelmi eseményeit, miközben arra a kérdésre keresi a választ: hogyan lehet az európaiak számára lelkesítő célokkal és új himnusszal vonzóbbá tenni azt az Európai Uniót, amelyet valójában egy szűk elit éppen a népek ellenében, a további konfliktusok megelőzésére hozott létre.

Az előadás közepén egy-egy meghatározó európai politikus, minden este más, érkezett a színpadra – többi között Francois Hollande volt francia államfő, Enrico Letta volt olasz miniszterelnök, Pascal Lamy, a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) volt vezetője -, akit negyedórán át Európa jövőjéről faggattak a színészek. A közönségsikert arató produkciót a kritika felemásan fogadta. Miközben a Le Figaro didaktikusnak találta, a Le Monde és más szaklapok szerint művészi és tartalmi szempontból is igazi remekmű született.

A Franciaországban rendszeresen dolgozó Christiane Jatahy brazil rendező Homérosz Odüsszeia című eposzán keresztül idézte meg a migráció problémáját. A nézők először egy a világ legnagyobb menekülttáboraiban, Ciszjordániában, Libanonban, Dél-Afrikában és Görögországban forgatott filmet láthattak, amelyben a táborokban élő művészek beszélnek saját “odüsszeájukról”. Homérosz szövegén keresztül fejezik ki saját érzéseiket a menekülésről, a múlttól való szabadulás és a jövőtervezés nehézségeiről, majd élőben is megjelennek a nézők között, hogy emlékeztessenek arra: mindenkinek a családjában voltak ki-, illetve bevándorlók. A fikció és a valóság határát feszegető dokumentarista előadás is vegyes fogadtatást kapott.

Jóllehet a hivatalos programban bemutatott 35 színházi és táncelőadásra előzetesen mind a 100 ezer jegy elkelt, a francia sajtó élesen bírálta a fesztiválvezetést amiért nem hívta meg a kortárs európai színház legjelentősebb alkotóit. A Le Figaro szerint Avignon Jean-François Sivadier, Thomas Ostermeier, Christoph Marthaler vagy Romeo Castellucci nélkül olyan, mintha a cannes-i fesztivál csak azért nem válogatná be Almodóvar, Tarantino vagy Ken Loach legújabb filmjét, hogy az elsőfilmesekre irányítsa a figyelmet.

“Szándékos választás volt. Direkt akartunk a holnap sztárjaival, nem pedig a tegnap nagyjaival fesztivált rendezni”

– mondta Olivier Py fesztiváligazgató a francia hírügynökségnek, kiemelve Clément Bondu, Julie Duclos,  Maelle Poésy és Tommy Milliot előadásait.

A francia lapok egyhangúlag egy egyszemélyes előadást tartottak a teljes programból a legjobbnak, amely a Théatre Vidy-Lausanne felkérésre svájci iskolásoknak készült Francois Gremaud rendezésében. A humorral teli produkcióban a Romain Daroles francia színész által alakított tanár próbálja elmagyarázni és eljátszani – sok humorral és álnaivitással – felvonásról felvonásra Racine Phaedra című tragédiájának összetett történetét, nyelvezetét és problematikáját.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top