+ Irodalom

Botrányos perszónák – a férfi (?)

Vay Sándor gróf Saroltaként született 1859-ben, nagy múltú, arisztokrata családban, elsőszülöttként. Apja, Vay László, fiú ruhában járatta, férfiként nevelte… – Szőcs Henriette írása.

A transzneműség a születéskor megállapított társadalmi nemtől vagy biológiai nemtől eltérő önazonosítás. Mint gyűjtőfogalom, magában foglalja a transznemű nőket és férfiakat.

Vay Sándor gróf Saroltaként született 1859-ben, nagy múltú, arisztokrata családban, elsőszülöttként. Apja, Vay László, fiú ruhában járatta, férfiként nevelte, talán, hogy ne szakadjon magja a grófi családnak, más mendemondák szerint az egykor Bem szárnysegédjeként harcoló gróf biztosítani akarta a katonai utánpótlást a szabadságharc folytatására. Minden esetre Sarolta szívesen élt fiúként, fára mászott, verekedett, azonban hevesen tiltakozott és szenvedett, mikor az anyai nagyanyja néhány évre női ruhába és lányneveldébe dugta. Ennek annyi haszna lett, hogy megszerezte első szexuális tapasztalatát, nővel, viszonyba keveredett egy angol tanulótárssal, (itt még lány ruhában és lányként), majd később, anyjával élve, már Sándorként, cselédlányokkal folytatta a tanulást.

Talán a szabadságharcos mendemondáknak alapját az szolgálta, hogy a fiú/lány nevelésére a gróf felfogadta Kászonyi Dánielt, egykori tiszttársát, aki Kossuth hírvivője volt az emigrációban. Tehát Sarolta egy nemes ügy érdekében lett transznemű, azonban bizonyos, hogy nem volt ellenére, nem követtek el erőszakot a lelkén, természetén. Ugyan a forradalmi szervezkedés kudarcot vallott, de Sándor megtanult tisztességesen lovagolni és vívni, ami később hasznára vált, többször párbajozott a szeretett nő erényének védelmében. (Megjegyzem, ezen hölgyek erénye meglehetősen kétségbe vonható, mivel színésznőcskékhez vonzódott az ifjú Vay gróf, és bordélyokat látogatott, ott ismerkedett.) Egyik ilyen, újságban hírül adott, eset Hegyesi Mari színésznőt inzultáló jogásszal folytatott sikeres párbaja.

Nyíregyházán megszöktette Eszéki Emma színésznőt, akit álpap előtt feleségül is vett, három évig együtt éltek Pesten, Emma haláláig büszkén viselte a Vay grófnő címet. Gyöngyi Izsó színművész arcátlan, firtató kérdéseire a feleség azt felelte, hogy minden szinten elégedett, részletesen kitért a házaséletükre is, de az ágybéli praktikákat Izsó nem merte részletezni a memoárjában.

Azonban leírta szerény viszonyaikat, és Vay gróf külsejét: Egy kis furcsa figura, akárcsak Bizay báró, török slafrock, papucs, fez, csibuk a szájában. Ekkora már a Vay család lecsúszott, és Sándor, mint a dzsentri férfiak általában, próbálta fenntartani a látszatot, de megélhetésük érdekében kénytelen volt dolgozni. Először novellákat, regényeket írt, azonban szépirodalomból akkor tájt is csak éhen halni lehetett, ezért újságíróként tevékenykedett. Nőként ezt a tizenkilencedik században nem tehette volna meg, és nem szerethetett volna, nem élhetett volna együtt nyíltan, Saroltaként egy másik nővel, míg Sándorként igen. Vay gróf azonban számos lapban közölt cikket, például a Pesti Hírlapban, Új Időkben, Magyar Szalonban. Szórakoztatóan írt a kor hírességeiről, bennfentesen az arisztokraták világáról, soha, még álnéven írt szövegeiben sem foglalkozott a nemi szerepcserével. Később ezzel is felhagyott, kávéimportőr irodát nyitott Fiumében, a céget csődbe vitte.

Bukását a Wörthi-tónál pihente ki, itt ismerkedett meg egy klagenfurti tanítónővel, Engelhardt Marival. A család tiltása ellenére levelezésbe bonyolódtak, és két év múlva Vay feleségül vette Marit. Ekkora már felbontotta házasságát Eszéki Emmával. Az új frigy okozta a vesztét, mivel egy nem létező titkári állásról szóló mesével kicsalt apósától nyolcszáz forintot kaució gyanánt. Mikor apósa felismerte a szélhámosságot, feljelentette vejét. Vay grófot letartóztatták, a börtönben azonban kiderült, hogy Sándor Sarolta. Ez a felismerés mentette meg a fogháztól, dr. Birnbacher intézetébe szállították. A törvényszéki orvos Psychopatia Sexualis c. tanulmányában, a Veleszületett rendellenes nemi érzés a nőnél c. fejezetben hosszan taglalta Vay Sarolta esetét. Kitért a grófnő szexuális életének részleteire, hogyan tette manuálisan és kitömött harisnyával boldoggá feleségeit.

Dr. Birnbacher szerint Vay vallásos, élénken érdeklődik minden szép és nemes dolog iránt, csak a férfiak iránt nem. (Talán mert a férfiak nem tartoztak az előző kategóriába? Birnbacher ezen biztosan nem gondolkodott el, mint én.) Az orvosi vélemény abban csúcsosodik ki, hogy S-nél súlyos terheltség alapján álló veleszületett rendellenes nemi érzés áll fönn, amely anthropologiailag is megnyilvánul a testi kifejlődés anomáliáiban, s hogy a vád tárgyát képező cselekedetek kóros és meg nem fékezhető sexualitásával magyarázhatók. A kór kialakulásának gyökerét a család tagjainak excentrikusságában látta, megemlítette az egyik nagyanyja nővérének hisztérikusságát, anyja holdkórosságát, más rokonok öngyilkosságát vagy spiritiszta beállítottságát.

Vay megmenekült a börtöntől, de házasságát semmisnek nyilvánították, nem láthatta többet szeretett Mariját, és bántotta a lelkiismeret, hogy ekkora szégyenbe hozta feleségét, hiszen az esetet a helyi lapok mind megírták. Luganóban megint kereskedőnek állt, de 1918-ban egy tüdőgyulladás elvitte. Ilyen élet adatott az első magyar újságírónőnek.

Embernek lenni nehéz, csak Istennek sikerült.

Botrányos perszónák – a férfi (?)
Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top