+ Képzőművészet

Alkotók és asztronauták között

Írta: Tillmann J. A.

Megnyitó Takács Máté és Horváth László OKKULT COACHING kiállításához (Fuga)

A kezdet – kibontakozás. Az alapok alapja, az eredők eredete. Mindennek eleje és kiindulópontja.

Tekintetünket a végtelenre fókuszáljuk. A háttérben az űr sötétje, továbbá a Föld nevű bolygó elmosódott foltja. Majdnem mindentől távol vagyunk.

Körös-körül továbbra is hevesen ténykednek. Tesznek és vesznek, ülnek és figyelnek. Esznek és isznak, vesznek és eladnak. Keverik a kártyákat, szövik a szálakat.

A létforgatag alsó köre forgandó. Hol fölemelkedés, hol meg lejtmenet. Van, ami szép itt, és van, ami rémes. És van olyan is, aminek a rútsága kifejezetten szépséges a kifejletéhez képest.

Az ember függőben van: ki van feszítve a fent és a lent között. A súlya lehúzza, az elán felemeli. Száz és ezer szálon kötődik a környező térhez, a vízhez, a levelekhez, a fényhez. A szélhez, a magvak növekményéhez, a rovarok életéhez. Akárcsak egész előtörténetéhez. A saját képeihez. Szintúgy mások szándékainak szövevényéhez.

Az ember áll. Mint a gyertyaszál. Lábát megvetve, fejét felszegve. Tornyosul. Meredezik. Hallgat vagy megszólal. Társalog.

A társalgás a társaslét elengedhetetlen része. A torokból előtörő hangok néha közlési szándékot mutatnak. Néha a feszültségek és felindulások csillapítására szolgálnak. Néha szavak álcahálójából képeznek fedezéket.

Az egyik száj kiveszi a másikból a szót, a szólás szándéka kétségkívül kivehetővé válik. A megértése mégsem feltétlenül megy végbe. Amin még a szájbarágás sem segít.

Aztán elkezdődik a tánc. A néptánc, a nép-nemzeti, poszt-népi poharas tánc: Jó ebédhez szól a nóta!

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top