+ Irodalom

Tényleg csoda az, amit Bálint Ágnestől kaptunk!

A mai felnőttek zöme jobban ismeri a Futrinka utcát és környékét, mint a saját háza táját.

A Futrinka utcán túl / Bálint Ágnes ihlette mesék– Manó Könyvek,2019 – Maros Krisztina rajzaival – Berg Judit, Kertész Edina, Lackfi János, Szabó T. Anna, Tamás Zsuzsa és Tóth Krisztina meséi – 64 oldal, keménytáblás kötés – ISBN 978-963-4036-37-1

Felmérhetetlen az a hatás, amivel Bálint Ágnes (1922-2008) hozzájárult ahhoz a Magyarországhoz, amire büszkék lehetünk… amit szívből szerethetünk. Számtalan meséje – generációkon keresztül – a televízió által és a könyvekben is eljutott gyakorlatilag mindenkihez. Frakk, Mazsola, Böbe Baba, a Szeleburdi család tagjai… és nem utolsó sorban a TV-Maci! Mind-mind olyan figurák, akikhez kötődtünk gyerekkorunkban, s akikhez hozzákötöttük saját gyerekeinket is. Előástuk, megvettük a könyveket, beszereztük a DVD-ket, s örömmel leültünk a gyerekeink mellé, hogy Bálint Ágnes meséit újra újraéljük.

Bálint Ágnes a történetein és a figuráin keresztül volt ismeretlen ismerőse minden családnak. Hiszen valljuk be, róla magáról, a nevén túl nem sok dolgot tudtunk (vagy csak azok, akik nekiálltak és utánanéztek, hogy kicsoda tulajdonképpen). Annyira örökké jelenlévő volt a mesefigurái által, hogy nehéz létező személyként gondolni rá, pedig…

Pedig nem volt, nem lehetett egyszerű élete,

hiszen bár a két világháború közötti ellentmondásokkal teli világban szocializálódott, a második világháború után egy ellentmondást nem tűrő világban csinált karriert. (Bár nyilván nem a karrier volt a fontos, hanem a mesék.) Nem gondolom, hogy az 1957-es Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem, vagy az 1961-es Szocialista Kultúráért-díj, a húsz évvel későbbi arany fokozatú Munka Érdemrend megdobogtatta volna annak az alkotónak a szívét, aki Bécsben, az 1897-ben alapított Wiener Frauenakademie művészeti iskolában tanult rajzolni a harmincas években, és akinek első meseregényét 1936-ban folytatásokban közölte a Magyar Uriasszonyok Lapja.

Milyen emlékművet állítsunk Bálint Ágnesnek?

Vecsésen, ahol az írónő évtizedeken át élt, ma emlékház várja a rajongókat, s nem gondolom, hogy egy szobor sokat lendíthetne egy ilyen fontosságú alkotó emlékén. Mégis érdemes lenne valamit kezdeni…

A Manó Könyvek jó érzékkel rátalált az emlékállítás érvényes módjára!

A Futrinka utcán túl című kötet olyan emlék-mű, amelynek biztosan örül maga az írónő is, ha lábát egy felhőn lógázva letekint ránk. Olyan emlékmű, amit bárki hazavihet, s attól igazán fontos, hogy ezt a művet a kései pályatársak hozták létre, ezért is többet ad, mint bármilyen szobor. Ez a könyv egyszerre főhajtás, játék és játékba hívás. Hiszen a szerzői olyan kései pályatársak, akik maguk is sokat tettek azért, hogy a mai gyerekek szíve és agya között stabil összeköttetést építsenek ki. Berg Judit, Kertész Edina, Lackfi János, Szabó T. Anna, Tamás Zsuzsa és Tóth Krisztina mind olyan betűvetők, akiktől szerethetőbb hely lett ez az ország. S ha már így alakult, akkor teljesen logikus, hogy továbbviszik Bálint Ágnes hagyatékát: új életet adnak azoknak a mesehősöknek, akiket az írónő megteremtett egy másik évszázad másfajta viharai között.

„És míg Manócska és varjú bácsi sakkoztak egyet, mazsola és Tádé elszundítottak a kályha mellett, és akkor sem ébredtek volna fel, ha egy seregély füttyög a fülük mellett.”

Tényleg csoda az, amit Bálint Ágnestől kaptunk!
Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top