+ Irodalom

Hogyan éljünk az apokalipszis után?

És milyen lesz a világ a mai civilizáció elpusztulása után kétszáz évvel? Urbánszki László története az magyar Alföld szívében játszódik…

Urbánszki László: Sápadtak (A vége után I.) – Metropolis Media Group / Galaktika Fantasztikus Könyvek – oldal, keménytáblás kötés védőborítóval – ISBN 978-615-5859-52-6

Az emberben erős a hajlam arra, hogy az igazán kellemetlen forgatókönyveket félredobva, napra-nap élje az életét. S miközben sokan úgy látják, hogy a fejlődés mai iránya nem fenntartható – sőt: szükségszerűen katasztrófához vezet –, azonközben nem nagyon van használható víziónk arról, hogy mi következik „utána”. Megszoktuk, hogy az ilyen történetek valahol a távolban, javarészt Hollywood vonzáskörzetében játszódnak. De az, ami ott „beüt”, itt is hatni fog. Nekünk is fájni fog, ha…

Az várhatónak gondolt, de elhessegetett összeomlásnak akármelyik forgatókönyvét is vesszük, az bizonyos, hogy a „globális élettér” – mármint ami marad belőle – lokálissá válik, s az ember a boldogulását egy szűkebb régióban, rossz körülmények között lesz kénytelen megvalósítani. Az sem vitatható, hogy a technikai színvonal gyors süllyedése, vagy lassú szétesése olyan változásokat eredményez, melyek szükségessé és fontossá teszik az archaikusnak tartott ismeretek újjáéledését. Az lesz jó helyzetben, akinek adott a tudása és képessége a kétkezi munkához…

… s ahogy azt Urbánszki László kikövetkezteti, az értékrenddel együtt a társadalmi viszonyok is erősen megváltoznak. A visszatérés a múlthoz elkerülhetetlen, s logikus az is, hogy egy –bármilyen – „világvége” után játszódó regény nem sokban különbözik egy klasszikus történelmi regénytől. A különbség abból ered(het), hogy a különböző történelmi helyzetek és társadalmak egymás mellett, egymással átfedésben, egymással küzdve bemutathatók.

Urbánszki regénye a „Végső Háború” után játszódik, a nukleáris telet és az ultraibolya tavaszt túlélő emberiség-töredék újra berendezkedése után, egy átalakult természeti környezetben. Nagyjából kétszáz évvel az ismert világ pusztulását követően, az egykori Dabas, Bugac és Szolnok környékén… Illetve a történet egyik szála, mely pont a címben szereplő „sápadtakkal” foglakozik, végigvezet azon a bizonyos kétszáz éven, melyet egy kisebb csoport a föld alatt egy bunker mélyén töltött.

A regény érzékletesen és átélhetően izgalmasra formálva ábrázolja, miként fejlődik-változik-torzul egy a világtól teljesen elzárt közösség élete. Az olvasó az írót követve végigjárhatja azt az utat, aminek része a közösség széthullása, a kasztokra szakadás, a lázadás és a kitörés a bunkerből, ami logikusan vezet a felszínen élőkkel való konfrontációhoz. Kétszáz év elég nagy idő ahhoz, hogy a felszínen is rendeződjön az élet. Természetes, hogy a másfajta lehetőségek másfajta változásokat generálnak, a felszínen élők testileg is sokat változtak, idomultak a környezethez, s kialakították azt a társadalmi rendet, mely a leginkább megfelel az új körülményeknek.

Nomádok, félnomádok, halászok, kitaszított mutánsok, rabszolgakereskedők és a múlt relikviáit működtetni próbáló technokraták népesítik be ezt a furcsa, idegenségében is ismerős világot, melyben az előbb felsorolt csoportok szükségszerűen kapcsolatba kerülnek egymással: kereskednek és konfliktusba keverednek.

A Sápadtakon, akármennyire is fikció, átsüt a szerző meggyőződése, miszerint az emberiség olyan úton jár, mely előbb-utóbb elfogy a lába alól. Urbánszki László elég bölcs ahhoz, hogy a lehetséges jövők egyikéről gondolkodva mérlegelje, hogy hová vezet mindez. A Sápadtak egy középkori elemekkel – okkal-joggal – jócskán megtűzdelt sci-fi, éppen ezért nem érdemes tudományos igényű futurológiai értekezésként olvasni. De érdemes elgondolkodni a regényben leírt történeten… és várni, hogy mikor jelenik meg a folytatás!

Hogyan éljünk az apokalipszis után?
Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top