A 2018-ban a Newville Records gondozásában, kizárólag átlátszó vinylen megjelent Strata című album két csodálatos zenész – az izlandi basszusgitáros, Skúli Sverrisson és az ikonikus gitáros, Bill Frisell – tökéletes egymásra találásának gyümölcse. Egyiküket sem először látja a magyar közönség, most a Müpában együtt mutatják be a tavaly megjelent elkápráztató, mély, álomszerűen egymásra rezonáló gitárjátékukat.
Sok zenész egymásra talál egy-egy ilyen alkalommal, de az ő találkozásuk más volt: csendes és mély – hipnotikus és szürreális közös nyelvezettel. Jim Jarmusch Bill és Skúli nagy rajongója, a felvétel második napján hallotta őket a stúdióban, és ezt mormolta az álla alatt alig hallhatóan:
„Más-más anya szülte őket, de ezek itt ketten biztosan testvérek.”
„Frisell úgy játszik a gitáron, ahogy Miles Davis játszott a trombitán”
–The New York Times
Bill Frisell majd’ négy évtizedes karrierje során több mint 35 albuma jelent meg, játszott Elvis Costello, Marianne Faithful, John Scoefield, David Sanborn, Pat Metheny vagy éppen Joe Lovano mellett is. Nem hiába tartják a kortárs jazz egyik legnagyobb hatású zenészének, aki játszi könnyedséggel illeszti be a folk, a rock and roll, a country és a bluegrass elemeit a modern jazz hangjai közé. Nem telik el úgy év, hogy munkáját ne jutalmaznák újabb díjjal. Az elmúlt években pedig egyre többször megcsillantotta zsenialitását zeneszerzőként és zenekarvezetőként is.
Fotó: Jordan Kleinman
Hasonlóan sokoldalú zenész az izlandi Skúli Sverisson is. Zenészpartnerei voltak: Ryuichi Sakamoto, Derek Bailey, Lou Reed, Jon Hassell, David Sylvian, Arto Lindsay, Allan Holdsworth vagy Jóhann Jóhannson, de a Müpában is hallhattuk például 2007-ben Laurie Anderson zenei rendezőjeként és basszusgitárosaként. Több mint száz albumon működött közre, írt zenét az Iceland Dance Company előadásaihoz, valamint az Izlandi Nemzeti Színháznak is, és számos film zenei aláfestése is neki köszönhető. Játékára jellemző a skandináv országok éteri, bensőséges, nagy tereket nyitó jellege, mellyel közvetlen rokonságba állítható Frisell zenei világa.
Tőlük idézünk, mert talán ez árulja el leginkább, hogyan is vélekednek a zenéről és egymásról.
Bill Frisell:
„Játszottam valamit és azonnal visszajött, mint ahogy egy kétütemű motor jár. Minden ott volt, ami kell… Valami finom elegancia. Néha úgy érzem, nem is játszottam ezen a lemezen. Amit Skúli írt, csodálatos. Semmit nem kellett hozzátennem. Természetes volt, játszi könnyedséggel ment. Skúli szerzeményeinek olyan a szerkezete, hogy nincs benne semmi blokkoló, és mindvégig fenntartott. Úgy tűnt a felvételen, hogy sokkal régebb óta ismerjük egymást, mint ahogy valójában. És úgy néz ki, hogy ez valami másnak is a kezdete.”
„Számomra a jazz nem annyira stílus, mint inkább gondolkodásmód, a téged körülvevő dolgok átváltozásának folyamata.”
„A zene világában nekem minden lehetséges.”
„Mindenkiben, akivel játszani volt szerencsém, benne volt a zene iránti öröm és nyitottság. Nem versengésről szólt. Senki nem akarta fitogtatni a tudását. Párbeszédet szoktam kezdeményezni a zenében.”
„Azért olyan nehéz egyedül játszani, mert semmi visszajelzést nem kapsz. De abban a pillanatban, ha valakivel játszol, rögtön van direkt válasz. Mint az elektromos áram, ami oda-vissza mozog.”
„Sokkal inkább a zenével fejezem ki magam és kommunikálok az emberekkel, mintsem a verbálisan.”
Skúli Sverrisson:
„Bill a teljes kreatív pályám vezetője volt. Neki írtam a dalokat erre a lemezre, de mindig is inspiráció jelentett számomra, szóval azokban a dalokban is benne volt már, amikor még nem ismertük egymást.”
„Úgy tűnt, teljesen tiszta az út a zeném lényegéhez. A Bill-lel való felvétel könnyűnek bizonyult – semmi bonyodalom. És az, hogy Jim Jarmusch is ott volt a felvételen, fantasztikus élményt jelentett! Olyan volt, mint egy „szellem producer”. Ő a másik nagy hősöm, csodálatos, szürreális tapasztalás volt az egész. Mindössze három napot töltöttem New York-ban ezzel a felvétellel; minden olyan könnyedén ment, és Jim jelenlétével igazán különleges lett… Amikor hazajöttem, azt kérdeztem magamtól: ’Ez tényleg megtörtént? Vagy csak álmodtam?’.”
Források:
https://www.newvelle-records.com
Hangolódj a koncertre a Müpa Spotify-listájával!: https://spoti.fi/2V3tfat
