+ Ajánló

Három női jazzista, akik elhozzák a Jazztavaszt

Jane Monheit Ella Fitzgeraldnak, Ida Nielsen Prince-nek, Tia Fuller pedig Beyoncénak köszönheti, hogy repülőrajtot vehetett a karrierje. Az énekes, a basszgitáros és a szaxofonos három egymást követő napon lép fel a Müpában.

Fotó: Matthew Holler

Ida Nielsen & Band, Fesztivál Színház, 2019. május 3., péntek, 20:00
Jane Monheit és a Budapest Jazz Orchestra, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2019. május 4., szombat, 20:00
Tia Fuller & Band, Fesztivál Színház, 2019. május 5., vasárnap, 20:00

Jane Monheit és a Daloskönyv

A New York-i születésű Jane Monheit édesapja bendzsón és gitáron játszott, édesanyja pedig énekelt. A kislányt is hamar érdekelni kezdte a zene, anyukája pedig újabb és újabb lemezeket játszott le neki olyan énekesnőktől, akiket ő maga is szeretett, és akiket, nagy meglepetésére, a lánya már egészen kicsiként nagy lelkesedéssel és tehetséggel utánzott. Jane legmaradandóbb emléke ebből a korszakból Ella Fitzgerald életműve, azon belül is a Daloskönyv-albumok.

Hogy mik azok a Daloskönyv-albumok? Ugyan az én anyukám is lelkesen hallgatta őket úgy 2000 körül, de csak most döbbentem rá, hogy az azóta eltelt majdnem húsz évben soha nem jártam utána a történetüknek és a kultúrában betöltött szerepüknek. Tehát íme: Ella Fitzgerald 1956 és 1964 között vett fel összesen nyolc stúdiólemezt, amelyeken különböző nagyzenekarok, jazzbandák és zenészek működtek közre. A lemezeken szereplő legtöbb dal a Nagy Amerikai Daloskönyvből származik, amely 1920 és 1950 közötti pop- illetve jazzszámokat gyűjti egybe.

Fotó: Matthew Holler

Jane Monheit számára ez a Daloskönyv afféle Szent Könyv lett: Fitzgerald említett albumait például egy interjúban „biblikusnak” nevezi. Gyerekként ezek ragadták meg leginkább a nagy előd szerteágazó művészetéből, hiszen ismert, sokszor feldolgozott dalokról van szó, amelyeket gyerekként, tinédzserként könnyen le tudott utánozni, tovább tudott gondolni. Aztán zenei főiskolára ment, megismerte a jazz szakmai fogásait, mindazt a technikai eszköztárat, amelyet már húszéves kora körül mesteri fokon művelt. Ma már kifejezetten az 1957-es Ella Fitzgerald Sings the Duke Ellington Song Book lemezt nevezi meg a kedvencének, mert ez a legkevésbé popos és leginkább jazzes, a legtöbb improvizációnak és kreatív zenei megoldásnak teret adó Daloskönyv-album. Legalábbis az esze ezt súgja. A szívébe viszont minden bizonnyal az összes album örökké beleégett, és a mai napig fordulhat hozzájuk, ha (ahogy Rilke mondaná) a gyermekkor kiapadhatatlan kútjából szeretne meríteni.

1998-ban második lett a Thelonious Monk Énekversenyen, egy évvel később diplomázott, majd újabb egy évre rá megjelent az első albuma. Kilenc “nagyzenekari” album után a 2010-es Home már kifejezetten a saját kicsi jazz-zenekarára íródott, és így megnyitotta a kaput az egyszerűbb, intimebb élményt kínáló kisebb koncertek előtt. Közben azonban a jazz mellett újra és újra turnézott az Amerikai Daloskönyvből vett dalokkal is, 2013-ban zsűritagként és mentorként vett részt az Amerikai Daloskönyv Alapítvány tehetségkutatójában, 2015-ben pedig a 14. Független Zenei Díjat is zsűrizte, ezzel rengeteg feltörekvő független zenésznek nyújtva segítő kezet. Legújabb, tizenkettedik albuma 2016-ban, Ella Fitzgerald halálának húszéves évfordulója körül jelent meg, és a The Songbook Sessions: Ella Fitzgerald címet viseli.

Fegyverhordozókból szólóelőadók: Ida Nielsen és Tia Fuller

Nemcsak Jane Monheit koncertjére érdemes elmenni május első hetében. Két olyan hölgy is fellép a Müpában a Jazztavasz koncertsorozatán, akiknek van egy érdekes közös pont a karrierjében: mindketten egy-egy nagy sztár mellett dolgoztak évekig, most pedig sikeres szólistaként láthatjuk őket a színpadon.

Ida Nielsen basszusgitáros már elismert névnek számított a szakmában, amikor Prince meghívta a The New Power Generation és a 3rdeyegirl nevű bandáiba. Nielsen hat éven át vett részt a turnékon, egészen az énekes 2016-ban bekövetkezett haláláig. SHOWMEWHATUGOT című számát még maga Prince választotta ki egy toplistára a Tidal nevű zenei platformon – ekkor még egyikük sem sejthette, hogy Nielsen hamarosan a dalt tartalmazó albumot már Prince emlékének fogja ajánlani. Azóta szólókarrierjére koncentrál; habár szereti emlékeztetni rajongóit, hogy mi mindent tanult az énekestől, napjainkra mégis egyértelműen kitört a híres tanítómester árnyékából.

Tia Fuller szaxofonos az 1990-es évek vége fele fejezte be zenei tanulmányait, majd nem sokkal ezután tagja lett Beyoncé csak nőkből álló turnézenekarának. Azonban nemcsak kíséri az énekesnőt, hanem zenekari szólistaként is sokszor brillírozott már, például egy ízben a Fehér Házban játszott az akkori elnöknek, Barack Obamának. Ilyen minőségben hallhatjuk és láthatjuk a Beyoncé Experience és az I Am… Yours című DVD-ken is.

Fotó: Jerris Madison

Beyoncé mellett más zenészekkel is kooperált az évek során, például Terri Lyne Carringtonnal vagy Esperanza Spaldinggal, mindemellett pedig a Berklee College of Music zenetanára is. Legújabb, 2018-as lemeze a Diamond Cut, vagyis Csiszolt Gyémánt címet viseli – talán arra is reflektálva, hogy milyen sokféle hatás és zenei együttműködés áll az eredményes szólókarrier és a sikeres koncertturnék mögött.

Három női jazzista, akik elhozzák a Jazztavaszt
Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top