+ Interjú

Miről mesélnek a csomagjaink a repülőtéri átvilágítóban?

Ki ne gondolt volna már arra, hogy összerak mindent egy kis bőröndbe és elutazik, és soha többet nem jön vissza, mindegy, hogy mi vár rá az ismeretlenben. Várkonyi Sándor Szigorúan ellenőrzött csomagok című kiállítása e köré a gondolat köré építette föl képi világát, sőt, nagyon is konkrét képi világát…

Ki ne gondolt volna már arra, hogy összerak mindent egy kis bőröndbe és elutazik, és soha többet nem jön vissza, mindegy, hogy mi vár rá az ismeretlenben. Várkonyi Sándor Szigorúan ellenőrzött csomagok című kiállítása e köré a gondolat köré építette föl képi világát, sőt, nagyon is konkrét képi világát… És már ott is vagyunk a reptéren, mert érezzük, ezek (ők) most tényleg utazni fognak. A szerzőt kérdeztük.

– Aki ott lesz április 27-én 11 órakor a megnyitón (Pop-up Venue, Bp 12. ker. Csaba utca 3), és még ha közeli ismerős is, biztosan meg fogja kérdezni: Sándor, te itt akarsz hagyni mindent? Vagy másból nőtt ki a koncepció?

– Nem, én már itthon maradok, de láthatsz a  portrék között a kiállításon olyan arcot, aki épp készül elhagyni az országot a családjával együtt. A koncepció? Először csupán esztétikai szempontok vezettek. Hosszú évek óta nézem lopva a repülőtereken az átvilágított csomagokat a monitoron (a biztonságiak nem szeretik, ha leselkedsz!). Izgalmas-színes képeket rajzol a biztonsági-scanner. Úgy voltam vele, hogy ilyet én is szívesen készítenék. Aztán megtaláltam hozzá a különböző csomagokat az eddigi életemből, gyerek, Apa, zenész, filmes… Ezek az én csomagjaim, berendeztem őket bőröndbe-táskába, és jól átvilágítottam…

– A fotókon szereplő kiválasztott személyek, teszem fel, nem véletlenül kerültek lencsevégre.

– Az arcokat, a csomagok gazdáit többnyire az ismerőseim közül válogattam hozzá (magamat már mégse fotózzam), olyanok, akikre fölnézek valamiért. A végére hagytam két szép fiatal embert, akik otthagyják a levetetett-átvilágított cipőiket, és mezítláb utaznak tovább…

– Technikailag hogyan készültek a képek?

– Találtam egy biztonságtechnikai céget, akik jó fejek, nyitottak, segítőkészek voltak, és van ilyen berendezésük, engedtek is használni.

– A fotópárok (a személyek és bőröndök) valójában egy-egy élettörténetet mesélnek el. Operatőrként és fotósként különbözőképpen mesélsz történetet, vagy vannak azonos szempontok?

– Nagyon szeretem a munkámat, operatőr vagyok. A film  csapatjáték, ez a legszebb benne. Most az  egyszer viszont szerettem volna valami teljesen sajátot. Évek óta készülök rá, és jó fél éve konkrétan dolgozom rajta. Olyat szerettem volna megvalósítani, ami a saját gondolatom. Persze nem tudtam kibújni a csapatjátékos bőrömből, és mindenkinek meséltem róla, és mindenki biztatott, és ötletelt, és segített, nagyszerű élmény volt! És ha még el is jönnek megnézni, ígérem, lesz friss pogácsa a megnyitón!!!

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top