+ Irodalom

Miért nem borotválkozott Charles Darwin?

Darwin életrajza szoros összefüggésben áll műveivel. A XIX. századi angol úriember életének feltárása során sok összefüggésre és ellentmondásra fény derül…

Stellan Ottosson: Darwin / Az óvatos forradalmár [Darwin / Den försynte revolutionären] – Typotex kiadó, 2019 – fordította Harrach Ágnes – 324 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-4930-22-8

Darwin igazán különleges figurája a tudománytörténetnek, de nem csak annak. Tudományos munkássága alapvetően formálta át a világképet és a világlátást: a mi hétköznapi életünket. Szükségszerűen még azokra is hatott/hat, akik elutasítják az evolúció darwini értelmezését, vagy a természetes kiválasztódást. Szóval, a jó öreg Charles még annak is fontos, aki azt állítja, hogy nem az.

A most megjelent kötet azért különleges, mert nem Darwin tudományos állításaival foglakozik, hanem magával Darwinnal. Az embert, sőt, a magánembert mutatja be, s ezzel – áttételesnek tűnő, mégis direkt módon – tudománytörténetet ír. Ezt a fura figurát elhelyezi saját korában, s nem csak arról ejt szót, ami jelentőssé teszi ezt az agyontisztelt és szétgyűlölt embert, de arról is, hogy mennyiben volt saját korának – sőt: saját személyiségének – rabja.

Elsőre talán meghökkentőnek tűnhet, hogy a könyv mennyire tág teret szentel a vallásnak, pontosabban a vallás helyzetének, valamint a vallás és a tudomány XIX. századi kapcsolatának. Meglepő, mert hajlamosak vagyunk arra, hogy a tudományos munka eredményeit, ha azok időtállónak bizonyulnak, saját közegükből kiszakítva, önmagában próbáljuk értelmezni. Ha nem így teszünk, akkor sokkal összetettebb képet kapunk, amelyben jelentősebb szerep jut azon tényezőknek melyeket ma „tudományon kívülinek” gondolhatunk. De pont az az izgalmas, hogy Darwinnak mekkora szerepe van/lehetett abban, hogy a tudomány és a vallás miként definiálja önmagát, és szerepét a világban.Sőt:

a tudomány és a vallás miként definiálja egymáshoz való viszonyát?

A XIX. század Angliájában (is) egészen más volt a vallás szerepe, mint manapság, sőt, a tudomány akkoriban – nem is olyan régen – még nem vetkőzte le egészen azt a skolasztikus elképzelést, miszerint a tudomány a teológiai szolgálóleánya. Persze, ennek az egész vallás és tudomány közti vetélkedésnek nem csak eszmei, de társadalmi okai is voltak: a tudósok jelentős hányada az egyház(ak)hoz tartozott az évszázadok során. Papok és lelkészek hosszú sora dolgozott a tudományért, a tudományos megismerés tisztaságáért, s közben fel sem merült bennük, hogy a Biblia Istene nem biztos, hogy „túléli” ezt…

„…Mindabban, amit eddig írt, egyetlen szót sem találtam, ami a vallást támadta volna. Követi a maga útját mint természettudós, és hagyja, hogy Mózes boldoguljon egydül.”
[John Brodie Innes lelkész levele Darwinhoz, 1878, december 1.]

Maga Darwin is majdnem lelkész lett, s bár, mert megvolt az anyagi háttere, megtehette, hogy csak a saját kutatásainak éljen, arra azért gondosan ügyelt, hogy az egyházzal ne rúgja össze a port. Erre utal Stellan Ottosson nagyszerű könyvének alcíme is:

Az óvatos forradalmár…

…aki ráadásul nem is minden területen volt annyira forradalmi és annyira korszerű, mint saját tudományterületén. Stellan Ottosson felhívja a figyelmet Darwin gondolkodásának ellentmondásaira és egyenetlenségeire. Hiszen, miközben a saját vidéki birtokán élő angol megvetette és elítélte a rabszolgaságot, azonközben nem látott semmi kivetnivalót az európai gyarmatosítás emberellenes módszereiben: cseppet sem zavarta például a dél-amerikai őslakosok ipari méretű kiirtása. A nőkről alkotott véleményét sem nevezhetjük korszerűnek, miközben – szemben a korban érvényes trenddel – kimondottan családcentrikus és odafigyelő férj és apa volt.

Darwin útja a Beagle fedélzetén (1831-1836)

A könyv időről-időre visszatér Darwin máig megmagyarázatlan betegségeihez, s azt a gyanút erősíti, hogy a tudóst emésztő kórok javarészt pszichés eredetűek voltak/lehettek. Ezt látszik bizonyítani, hogy nyavalyái akkor kínozták leginkább, amikor elméleteivel – melyekről tudta, hogy nagy felzúdulást kelthetnek – a világ elé lépett. Ekkoriban jelentkezett például ekcémája is, ami miatt felhagyott a beretválkozással, s aminek köszönhetően elnyerte az a szakállas pátriárka-ábrázatot, mellyel oly nagyon kilóg a korszak angol úriemberei közül.

Darwin életéről meglehetősen sok forrás árulkodik, ezerszám maradtak fenn levelei, s naplói sem vesztek el (Óh, boldog Anglia!), életét, tudományos munkásságát és világra gyakorolt hatását számos/számtalan könyv dolgozta fel. Mégis, ha ezek közül, most, 2019-ben egyet kellene ajánlanom, akkor az Stellan Ottosson kötete lenne. Nem azért, mert most jelent meg, hanem azért, mert olyan gazdag, sok szem- és nézőpontú, ráadásul olvasmányos munka, melynek célja és értelme van.

Miért nem borotválkozott Charles Darwin?
Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top