+ Ajánló

Aranyemberek a színpadon – öt egyéniség, öt különleges téma

A Pannon Filharmonikusok 2019/2020-as bérletes évada a budapesti Bartók Béla Hangversenyteremben

Az aranyérmes

Volt egyszer egy kislány, aki nagyon szeretett hegedülni – és nagyon tudott is. Az idős hegedűművész, Isaac Stern mesterkurzust szervezett, amelyre a kislány alig kilencéves korában nemhogy bejutott, hanem (habár a szabályok ezzel ellenkeztek) három egymást követő évben újra és újra mehetett.

Mayu Kishima felnőttként, hivatásos zenészként is boldogan emlékezett vissza erre az élményre. A karrierje szépen felívelt, fellépést fellépés követett, csak egyvalami nem hagyta nyugodni a lányt: habár a koncertturnéin imádta a közönség, a versenyeken mindig annyira leblokkolt, hogy sehol sem ért el komoly eredményeket, általában a döntőbe sem jutott be. Egy különösen kellemetlen élmény után mindenki azt tanácsolta neki, hogy hagyjon fel a versenyzéssel, és ő meg is fogadta.

Amikor megtudta, hogy egy Isaac Stern Emlékverseny lesz Sanghajban, mégis úgy döntött, tesz még egy utolsó kísérletet. Nem nyerni akart, még csak a döntőbe jutni sem, hanem csak kiállni és játszani a közönségnek, azzal a magabiztossággal és alázattal, mint a koncertjein. Meg akarta idézni a nyolcvanegy évesen elhunyt mester szellemét, akinek annyi mindent köszönhetett, és akinek a leszármazottai is ott ültek a közönség soraiban.

Nem nehéz kitalálni, mi történt: Mayu Kishima toronymagasan verte az egész mezőnyt…

Aranytorok, aranykezek

Ez a történet remekül illeszkedik az ambiciózus névhez, amellyel a Pannon Filharmonikusok illeti a 2019/2020-as budapesti koncertsorozatának művészeit: ARANYFEDEZET. Öt előadó lép majd színpadra október és május között, és mindenki hozza a saját egyéniségét, egy-egy témát, a szívének kedves zeneszerzőket, darabokat. Három koncertet Gilbert Varga, kettőt Bogányi Tibor vezényel – itt láthatjuk majd igazán, hogyan működik “egy karmester két arccal”, mennyiben viszik majd bele a saját egyéni látásmódjukat az egyes koncertekbe. Sokszínű program várható tehát, de az egyes koncerteken átívelő, hihetetlenül magas minőség így is összeköti ezt az öt önálló estet.

Mayu Kishima valószínűleg még az unokáinak is mesélni fogja, hogyan győzte le a démonait és nyerte meg az Isaac Stern Emlékversenyt 2016-ban. Ám nem ő az egyetlen az évad fellépői közül, aki aranyéremmel távozott egynémely rangos versenyről. A másik hegedűs, Kelemen Barnabás 1999-ben megnyerte a Mozart Nemzetközi Hegedűversenyt Salzburgban, majd 2002-ben az Indianapolisi Nemzetközi Hegedűversenyt is. Zeneakadémiai hallgató korában ő is részt vett Isaac Stern és mások, például Kurtág György mesterkurzusain. 2009-ben alapított vonósnégyesével is szép eredményeket ér el.

A kürtművész Zempléni Szabolcs sem panaszkodhat. Már tizenhét évesen a Concertino Prága Nemzetközi Kürtverseny győztese és miniszteri különdíjasa lett, amelyet további három aranyérem követett 2000 és 2001 között. Legbüszkébb talán arra lehet, hogy 2005‐ben  ő volt az első magyar, aki elnyerte  a  müncheni  ARD  Nemzetközi  zenei  verseny első díját.

Kelemen Barnabás és Zempléni Szabolcs egyébként nemcsak abban hasonlítanak, hogy Magyarországról indulva mindketten külföldi zenei egyetemek vendég- és óraadó oktatóiként kötöttek ki, hanem abban is, hogy mindketten zenészcsaládokból származnak. Zempléni Szabolcsnak az édesapja kürtművész, édesanyja oboaművész, testvére pedig énekel. Kelemen Barnabás nagyapja legendás cigányprímás volt, édesanyja csembalóművész, a fent említett vonósnégyesének pedig felesége, Kokas Katalin hegedű- és brácsaművész is tagja.

Az évad legfiatalabbja az 1988-as születésű bariton, Ludwig Mittelhammer, aki a stuttgarti Hugo-Wolf-Akademie első díját vihette haza 2014-ben, 2015-ben pedig Bajorország tüntette ki művészeti ösztöndíjjal. A nagy sikerek ellenére sikerült laza, emberközeli, fesztelen fiatalembernek maradnia, aki olyan nyomokat hagy maga után az interneten, mint például egy videóinterjú arról, van-e valami különleges rutinja fellépés előtt.

…Annyira nem vagyok babonás. Általában ugyanazt eszem minden fellépés előtt, mert azzal biztosan nem lövök mellé. Sört viszont nem iszom ilyenkor, mert tudom, hogy az nem működne. Mármint még soha nem próbáltam, de azt hiszem, nem lenne jó vége…

Aranyláz

Egy fiatal művésznek akár az egész életét megváltoztathatja egy versenyeredmény: hirtelen megnyílik a kapu, egyszerre fürdőzhet szakmai elismerésben és a közönségsikerben, és felkérésekben többé biztosan nem lesz hiány. Az Aranyfedezet Évad ötödik fellépője, a zongorista Frankl Péter azonban már nemcsak egy-egy eredménnyel, hanem egy egész kerek életművel biztosíthatta be, hogy az „aranyemberek” közé kerüljön.

Egészen szimbolikus, ahogy a gyermekkori emlékei közül felidézi kicsi lakásukban a szülei egy-egy zongoráját, első, korai kísérleteit a hangszerrel. Gyermekként élte meg a negyvenes évek borzalmait, édesapját a munkaszolgálat ragadta el tőle örökre, de még ekkor is ott volt neki a zene, egy menedék, az embertelenség örök ellenpontja, egy életcél. 1956-tól rendszeres vendégkoncerteket adott Párizsban, majd 1958-ban ki is költözött, és a magyar után a francia zenei életnek is kikerülhetetlen szereplőjévé vált. Amikor már ez is szűknek tűnt a számára, továbbállt Londonba, ahol a mai napig él, és ahonnan az egész angol nyelvű zenei világ megnyílt előtte.

Idén ünnepli 84. születésnapját, és tavaly januári visszavonulásáig harminc éven át oktatott zenét a Yale-en. Habár soha korábban nem tervezte, hogy állandó oktató legyen, az intézmény vonzereje, a közvetlen, kiscsoportos tanítás lehetősége végül meggyőzte. Így is ambivalens érzésekkel áll ahhoz a tűpontos technikai felkészültséghez, amellyel a mai diákok elkerülnek a zenei szakokra. Frankl ugyanis, habár a technika fontosságát sem becsüli le, mégsem egyformán, sterilen tökéletes előadókat szeretne nevelni, hanem zenei egyéniségeket, akiknek a játékát ezer közül is megismeri a hallgató. Ahogy az egyik diákja fogalmazott:

Egyszerűen elmondta, hogy szeretné, ha történeteket mondanék el a zenével. […] Teljesen felszabadított a korlátok alól.

Ennek ismeretében nem csoda, hogy Frankl Péter budapesti Aranyfedezet-koncertje éppen a Varázslatos mesék címet viseli. Azt pedig túlzás nélkül jelenthetjük ki, hogy a Pannon Filharmonikusoknak sikerült az idős mester mellé négy olyan fiatal művészt választani ebbe a sorozatba, akik már most összetéveszthetetlen személyiségként és fantasztikus tehetségként állnak majd a színpadra a saját estjeiken.

Aranyemberek a színpadon – öt egyéniség, öt különleges téma
Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top