Nagy külföldi érdeklődés övezi a magyar kutató sikeres kísérleteit

Mozgalmas napjai vannak Kiss Zoltán J független kvantumenergia-kutatónak. Meghívást kapott a University of Southern California könyvbemutatójára, hogy mutassa be a hatodik könyvét (Matter = the Matrix of Information). New Yorkból az ötödik könyve (The Quantum Impulse and the Space-Time Matrix) miatt keresték. A kisminta kísérletei a Shanghaiak érdeklődését keltette fel.

Iderepült hozzá Londonból Paksra John Posey kutató, hogy megnézze a kisminta Hidrogéngyorsítót, amelyben a felgyorsított Hidrogénfolyamat és a gravitáció kvantumhatása energiát fejleszt, a mágnesszél kísérletet, ami elfújja az alátétet, a fény mechanikai hatását, ami mozgat, de elsősorban a piramisait, amelyek éppen hósipkát viseltek. És azt kérdezte, hogyan is van ez?

A Gizai Nagy Piramison mért hasonló jelenségre mondja a hivatalos tudomány azt, hogy ez egy furcsa, nem ismert rejtett hatás. Nyilván ott hó nincs, csak jóval magasabb hőmérsékletek. Pedig nincs benne semmi furcsa, semmi rejtett, ha elfogadjuk, hogy a piramisok a földenergia egyfajta gyűjtőobjektumai. És persze azt, hogy a fizikai lét/vizsgálat alapja folyamat. És nem pedig részecske, vagy ami még ennél is ellentmondásosabb, részecske, aminek élettartama van (vagyis tulajdonképpen folyamat).

A piramisok, a gravitációnak a Föld belsejében keletkező elemi kvantumhatását gyűjtik össze. Csak akkor kell hozzá huzal, ha azt ki akarjuk vezetni.

Itt van ez a két piramis a kertemben. Illetve három. Egy jóval kisebb is van, azért, hogy a galvanikus hatást fóliával alatta kizárhassuk. A feszültségszint mind a három piramisban 1V. Ez a piramis méretarányaitól függ. A bennük keletkező és kivezethető áram erőssége pedig – a harmadik, kisebb piramissal igazolhatóan – a piramis méretétől. (A Gizai Nagy Piramis 25 milliószor nagyobb tömegű, mint a képeken láthatók!)

Ha az egyikből a beépített huzalon keresztül áramot veszünk ki, (nyáron 0,7 mA értékűt ad, télen meg nem mérhető), akkor a mért feszültség a másik piramisban 20-50 mV-tal csökken, illetve most télen 5-10 mV-al. Vagyis kompenzál. Ha megszakítjuk az áramkivételt az egyikben, akkor a feszültség a másikban azonnal visszaáll. Huzal köztük nincs. A kvantumtérben kommunikálnak.

A hó a képeken egyelőre csak ott olvadt el, ahol a belső energiafejlődés azt már előidézte. Ez a hőfejlődés a piramis belsejében az alapjától mért egyharmad magasságban a legnagyobb, kétharmad magasságában már kisebb értékű.

A külső levegő hőmérséklete; a leolvadt felületé; a piramis alatt a földben; a piramison belül, egyharmad magasságban; kétharmad magasságban. Az éleket és a felső szegmenset a külső viszonyok jobban hűtik, ezért azokat ott a hó még letakarja. És az egyik piramis a külső viszonyoktól jobban védett helyen van. (A másik piramis csúcsán lévő kerámia sapka a huzalkivezetéseket védi, az oldalán lévő kis hókupac pedig a hőmérsékletmérések fólia takaróját borítja be.)

Így aztán itt van a kertemben ez természeti „csoda”, amit úgy hívnak, hogy piramis! De valójában ez nem csoda, hanem ajándék!