Pavla Hanačková: Miért röhög a hiéna? [Myths and Stereotypes about Animals] – Manó Könyvek, 2019 – illusztrálta Linh Dao – fordította Binder Natália – oldal, nagyalakú, keménytáblás kötés – ISBN 978-963-403-578-7
Saját kertemben, saját gyerekeim körében sok időt töltünk közel a természethez, s ebből sokat tanulunk. javarészt haszonnövényein vannak, s az idetévedő állatok, a rókától az aranysakálon keresztül az aprócska madarakig. Az nem túl nagy öröm, amikor a vaddisznók betévednek/betörnek a kertbe… Tavaly nyáron a mókusok nagyon „zsizsegtek” a mandulafákon: friss hajtásokat rágtak le, és hordtak össze egy magasan található ágvillába. Soha korábban nem láttunk ilyesmit, így nagyon figyeltünk arra, ahogy összehordták-összefűzték a friss hajtásokat. Az így létrejövő, nagyjából focilabda méretű gömböt értetlenül figyeltük:
Mi lesz ebből? Arra tippeltünk, hogy talán valamiféle raktár. Vagy esetleg fészek? Fészek? Hát az meg hogy lehet? A mókusok nem odúban laknak? Először ismerősöket kérdezgettünk, de ők csak hümmögtek, majd a szakirodalomhoz fordultunk, s azzal szembesültünk, hogy ami készül, az bizony fészek. Két pár évtizeddel, meg még egy kicsivel a hátam mögött őszintén meghökkentem, hiszen – bár a kérdést korábban soha nem vizsgáltam mélységében, de – eszembe sem jutott megkérdőjelezni a mesékből szerzett, gyermekkorból eredeztethető tudást, miszerint a mókusok odúban laknak. (Persze, lakhatnak akár ott is.)
- Ne olvasd el! Főleg, ha gonosz vagy!
- Mit mesél az erdő… a gyerekeknek?
- A méhek titokzatos élete
- Háy János meg a föníciai terrorista
- A macskakirály nem cicózik!
Ehhez hasonló kérdések tömkelegét tisztázza a Miért röhög a hiéna? című album-formátumú könyv, mely igényes illusztrációival felkeltheti a gyerekek érdeklődését, s ráadásul pont arra a polcra kerülhet, mint a mesekönyvek, amelyekkel polemizál. Vagy, ha a „polémia” szó túlzónak hat, akkor maradjunk annyiban, hogy árnyalja a képet, s a gyerekeket arra készteti, sarkallja és neveli, hogy – az egysíkú gondolkodáson túllépve – vegyék észre, a világ mennyire sokszínű, s a jelenségeknek többfajta olvasata is lehet.
A Miért röhög a hiéna? című könyv a maga sajátos eszközeivel veszi fel a harcot a gyermekkorban, szinte észrevétlenül megalapozódó sztereotípiák – és általában az erre építő gondolkodás – ellen. Talán azok a gyerekek, akik nem feltétel nélkül fogadnak el mindent, amit megpróbálnak beadni nekik, egyszer majd gondolkodó felnőttekké növekednek, s nem fogják elhinni azt a maszlagot, amivel különböző célú propagandagépezetek etetik/etetnék őket. A mai Magyarországon saját bőrünkön érezhetjük, hogy mennyire fontos lenne a kritikus, valós kérdéseket felvető, és azokra választ kereső gondolkodás. (De ebbe mélyebben nem mennék bele, hiszen ez „csak” egy gyerekeknek szóló könyv.)
A denevér, a medve, a szamár, a róka, a strucc, a hiéna, a disznó, a patkány, a farkas, a kígyó, a cápa, a teknős, az elefánt, a kaméleon és a fekete macska mind-mind azt tanítják/taníthatják a gyerekeknek, hogy „ne ítélj külső alapján!”. Sőt, ne hidd el azt, ami az állatok jelleméről a mesékben találsz!
Ha egy szülő – vagy bármilyen gyerekekkel foglakozó felnőtt – képes felismerni és megragadni a könyv által nyújtott lehetőségeket, akkor egyrészt a felesleg közös lehántásával közelebb juthat a mesék lényegi mondanivalójához, másrészt pedig lehetőséget kap arra, hogy a miért-korszak (ki nem kapott még agybajt a végtelen miértektől?) valódi párbeszéd alapja legyen.
Nem nagyon találkoztam eddig ilyen könyvvel,
saját kútfőből kellett kibontanom ezeket a kérdéseket, s csak remélem, hogy a könyv nem marad visszhangtalan, s lesz folytatása is. Sok olyan alkalom adódik az életben, amikor a gyerekkel nem gügyögni kell, s bár a Miért röhög a hiéna? Nem ad választ ezekre a fontos kérdésekre, mégis megadja hozzá az alapot…
