+ Életmód

Hol tartunk a gyerekek felvilágosításában?

Néhány részlet a levelekből megjegyzés nélkül, amelyeket Nógrádi Gábor: Lángoló nyaram című könyvének felajánlására az iskolai címzettek válaszoltak.

Részlet a Könyvtár, Információ, Társadalom egyik hírleveléből:

„Minden második családban továbbra is tabutéma a szexualitás, és a megfelelő védekezésről sem tudnak sokat a fiatalok: a tinédzser lányok fele egyáltalán nem védekezik az első együttlétnél, a 16-25 év közötti fiatalok negyede pedig még soha nem használt védekezési eszközt. Szintén kevesen ismerik a nemi úton terjedő betegségeket (például a HPV-t) és a rendelkezésre álló megelőzési módokról sem tudnak. * Évente csaknem 16 millió 19 év alatti lány ad életet gyermekének világszerte, amely az összes szülés 11 százalékát jelenti. Bár hazánkban ez az arány jóval kedvezőbb (2,2 százalék), az abortusz gyakorisága továbbra is csak kis mértékben csökken a tizenévesek körében.
Az esetek hátterében többek között a felvilágosítás hiánya áll: a megfelelő szülői támogatás sokat segíthet a statisztikák javításában, a szülők többsége viszont kerüli az ehhez hasonló beszélgetéseket, tízből hat diák pedig egyenesen retteg, nehogy szóba kerüljön otthon a szexualitás. Bár többségük részt vesz iskolai felvilágosító órán, a felelős szexuális magatartást mégsem sikerül elsajátítaniuk, mert az iskolák többsége nem fektet kellő hangsúlyt a minőségi szexuális oktatásra.”

Néhány részlet a levelekből megjegyzés nélkül, amelyeket Nógrádi Gábor: Lángoló nyaram című könyvének felajánlására az iskolai címzettek válaszoltak:

Tisztelt Rutkai Krisztina!

Szeretném a véleményemet kifejezni a könyvvel kapcsolatban – annak ellenére, hogy még nem olvastam. Szívesen adom a nevemet is a véleményem mögé, nem szégyellem, titkolni sem akarom, hogy nem értek egyet azzal, hogy diákokat szánt szándékkal bombázunk olyan témákkal, amelyekre még nincsen szükségük, hogy mélyen ismerjék. Nem hinném, hogy helyes az, hogy a manapság divatos, irodalomnak nem nevezhető szoft-pornó könyvek beszivárognak az ifjúsági irodalomba is. A könyveknek értékeket kell közvetíteniük, ezeket az élethelyzeteket pedig nem 15 évesen kell megélni. Sajnálom, hogy ezekkel a könyvekkel ezt propagálják és bátorítják őket, hogy valami olyan legyen a mindennapjuk része, amely még nem az ő életkoruknak megfelelő.

Nem szeretném megrendelni ezt a könyvet, sajnálom, hogy egyáltalán nyomtattak ilyet. Sajnálom, hogy ez meg van írva. A felvilágosítást a szülőknek kellene megtartani, kérdésekre válaszolva, majd átbeszélve azokat. Nem leönteni őket olyan információkkal, amelyeket aztán maguknak kell feldolgozni akkor is, ha esetleg még nem is akarnak ilyen mélyen belemerülni.

Tisztelettel: Teljes név, magyar szakos, konzervatív értékeket képviselő pedagógus, Gimnázium és Ált, Isk., Budapest

Kedves Rutkai Krisztina!

Köszönöm a tájékoztatást. Nagyon csodálkozom a Móra kiadó döntésén, hogy egy kiskorúak szexuális kapcsolatát bemutató könyv iskolai promócióját támogatja. Továbbítom levelét iskolánk vezetőségének, ám nagyon nagy valószínűséggel azt a döntést hozzák majd, hogy a “felvilágosítás” ezen eszközével nem kívánunk élni iskolánkban.

Tisztelettel:  Teljes név, könyvtáros, Gimnázium, Szabolcs-Szatmár megyei város

Tisztelt Rutkai Krisztina!

Köszönjük a lehetőséget és cserébe küldjük a véleményünket!

Szórakoztató, lebilincselő, bár kicsit meghökkentő a nyíltsága a regény részletnek, de gyermekeimnek felolvasva üdítőleg hatott mindannyiunkra. “Anya ugye megrendeled és együtt elolvassuk!” volt a reakció. Szívesen ajánlom magyar – , erkölcstan tanároknak, osztályfőnököknek és védőnőknek. Megrendeljük magunknak és az iskolának is!

Teljes név, Általános iskola, Zala megyei község

„…És végezetül, amivel maximálisan elégedett vagyok: végre egy olyan mű, amelyik nem idealizáltan mutatja be a szexet. Ennél reálisabb leírást keresve sem találhatnánk, Nógrádi annyira jól eltalálta itt is a hangvételt. Bátran állíthatom, hogy a Dáviddal egyidős fiúk pont ezért fogják imádni ezt a könyvet, mert a szerző szinte olvas a gondolataikban, az idősebbek (mint ahogy én is) pedig nosztalgiázhatnak és jót mosolyoghatnak magukban, miközben végig az jár a fejükben: basszus, ilyen voltam én is!”

Flaisz János recenziójából

RUTKAI KRISZTINA

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top