+ Irodalom

Segíts magadon, a könyved is megsegít!

A nagy elhatározások és fogadalmak helyett jobb, ha napi hat percet arra áldozol, amitől jobb lehet élni. Napi hat perc, de az rendszeresen! Hatperces napló.

Dominik Spenst: Hatperces napló [Das 6-minuten Tagebuch] – Partvonal Kiadó, 2018 – fordította Novák Petra – 288 oldal, kemény táblás kötés – ISBN 978-615-5783-27-2

Az emberek zöme nem érzi jól magát a bőrében, s mégis, ha eljut odáig, hogy változtatni akar, szinte borítékolható a kudarc. Amikor nincsenek külső kényszerítő erők, akkor az elhatározás, a Nagy Terv csak ideig-óráig tart, s aztán elenyészik, mintha nem is lett volna. Talán éppen azért, mert a tervek túl nagyok, s külsődleges változást/változtatást nem követi, mert nem tudja követni a belső változás. Nem eszik olyan forrón…

„Csak akkor változtathatsz az életeden, ha a mindennapos szokásaidon változtatsz, ebben rejlik a siker titka.”

– olvashatjuk a Hatperces napló elején a John C. Maxwell-től származó kicsit talán közhelyszerű(nek tűnő) idézetet. Mely fölött érdemes megállni, hiszen, ha megvan a kellő önismeret, s meghozta a szándékot, akkor mát tényleg csak a változás mikéntje a kérdés. Csak? Nagy „csak” ez, valami olyasmi, amivel a legtöbb segítő szándékú könyv nem tud mit kezdeni. Az olvasással – ebben az összefüggésben – nehéz átütő sikert elérni… még akkor is, ha felfogod és beépíted azt a tudást, amit – jó esetben – a könyv tartalmaz. A gyors sikert ígér, az hazudik.

A Hatperces napló attól extra, hogy legalább annyit kér, mint amennyit ígér. A befektetés nem áll meg ott, hogy leperkálod a könyv árát, sőt, attól sem kapsz túl sokat, ha ripsz-ropsz végigszaladsz a könyvben található szövegeket. (A terjedelemhez képest meghökkentően kevés szöveget találsz.) Mert ez a könyv – bár vitathatatlanul és valóságosan – tényleg egy könyv, mégis az olvasó aktivitása nélkül csak holt anyag. Ez a könyv azt akarja, hogy teleírják. Ez a könyv arra készült, hogy nap-nap után foglalkozz vele. Hat percet. Akinek nincs napi hat perce önmagára, az – tisztelet a kivételnek – nem is akar változni/változtatni. Hat perc tényleg annyi, amennyit vállalni lehet.

„Aki hegyet akar elmozdítani, kis kövek elhordásával kezdi”

– állította egykor Konfuciusz, s állítja ez a könyv. Sok kicsit sokra megy, s ha változás kell, akkor a szokásokat, a beégetett és sziklaszilárd rutinokat kell átalakítani. Azokat a szinte önkéntelenül lezajló hétköznapi dolgokat kell megváltoztatni, amiket amúgy nem is veszel figyelembe. Ez pedig nem az, amit „meg lehet törni”, ezt inkább napról-napra faragni lehet: aprómunkával átalakítani… ha felfogjuk, hogy az általunk kialakított és felvett szokások miként alakítanak bennünket.

A Hatperces napló a maga konok szisztematikusságával tényleg alkalmas lehet arra, hogy az életet alakító szokásaidon változtass, ha pedig ez megtörténik, akkor azt nem nehéz belátni, hogy egy más szokású ember nem csak szokásaiban más. A megtett út átalakítja a vándort.

„Az élet körülményeit nem szabhatjuk meg, de a körülményekhez való hozzáállásunkat igen.”
(Zig Ziglar)

A hozzáállás az, amin ez a könyv segíthet változtatni, az pedig tényleg nem megy egyik napról a másikra. A munkát, az önmagunkon végzett szisztematikus aprómunkát nem lehet megspórolni. Ebben segít a Hatperces napló… ha komolyan veszed.

Ha komolyan veszed önmagadat.

Segíts magadon, a könyved is megsegít!
2 hozzászólás

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top