+ Irodalom

Szolzsenyicin özvegye nyitotta meg a lakásmúzeumot, ahonnan száműzetésbe vonult az író

Múzeumot nyitottak Moszkva belvárosában Alekszandr Szolzsenyicin (1918–2008) születésének 100. évfordulója alkalmából, a Nobel-díjas orosz író egykori lakásában a Tverszkaja utcában, ahol a Szovjetunióból való 1974-es száműzetése előtt lakott.

A múzeumlakás ünnepélyes megnyitóján többek között Natalja Szergunyina moszkvai alpolgármester, Alekszandr Kibovszkij, az orosz főváros kulturális ügyekért felelős hivatalának vezetője, valamint Natalja Szolzsenyicina, Alekszandr Szolzsenyicin özvegye is részt vett.

„Szolzsenyicinről vannak más múzeumok is, ahol született, tanult, nősült, harcolt. Azonban itt ez a lakás, amely mindenre emlékszik, szorosan fonódik hozzá … itt sűrűsödik a légkör”

– fogalmazott Natalja Szolzsenyicina.

Szergunyina a ceremónián kifejezte reményét, hogy a múzeummá alakított lakásnak sok látogatója lesz.

„A múzeum legfőbb benyomása, hogy teljességgel korhű, s általa kapcsolatba lehet kerülni a nagy emberrel”

– mondta az alpolgármester: A múzeum tisztelgés azon emberek előtt is, akik az írót életútján elkísérték.

A kiállítás különböző témakörökre bontva mutatja be a Nobel-díjas szerző életét és munkásságát. A több ezer kiállítási darab között archív fényképek mellett az író novellái, valamint azok a ruhadarabjai és használati tárgyai is láthatóak, amelyeket fogva tartása idején viselt és tartott magánál. Megtekinthető például Szolzsenyicin zsebnotesze és rózsafüzére is, amelyeket az 1950-es években az ekibasztuzi lágerben használt művei memorizálására. A múzeumlakásban kialakítottak egy kisebb termet 30 látogató számára, ahol Szolzsenyicin életéről készült dokumentumfilmeket vetítenek.

A múzeumot abban a lakásban rendezték be, ahol az 1956-ban rehabilitált írót az 1970-es évek elején ismételten letartóztatták.

Alekszandr Szolzsenyicin 1918. december 11-én született Kiszlovodszkban. Magányos küzdelmeiből születtek meg prófétai erejű írásai, a 20. század talán legerőteljesebb irodalmi művei, amelyekkel a szovjet kommunizmus nyomorúságait és szenvedéseit leplezte le. Legismertebb művei, az 1962-ben megjelent Ivan Gyenyiszovics egy napja, amelyben a saját élményei alapján mutatta be a lágerek rabjainak életét, illetve a Rákosztály című kisregénye, amelyben kórházi tapasztalatait írja le. 1973-ban látott napvilágot A Gulag-szigetvilág című nagyszabású regénye, amiért a szerzőt a szovjet vezetés rövid úton megfosztotta állampolgárságától és kiutasította az országból. 1970-ben neki ítélték az irodalmi Nobel-díjat, de nem utazott el a díjátadásra attól tartva, hogy nem térhet vissza hazájába.

Az 1980-as évek közepétől, a gorbacsovi glasznosztynak köszönhetően művei ismét megjelenhettek hazájában. 1990-ben visszakapta állampolgárságát, 1994-ben hazatért, az Orosz Tudományos Akadémia tagja lett. Otthonában halt meg szívelégtelenség következtében 2008. augusztus 3-án.

1 hozzászólás

1 hozzászólás

  1. Mahir Kara

    2019-01-02 - 05:29

    Némethy, a remete

    A Remete levele: Gazemberek jubileuma elmaradt!
    Kedves Komám!
    Gondoltad vóna valaha, nem éri meg a „legfejlettebb gazember világuk” a száz esztendőt? Az állam mindig a legnagyobb aljasok kezébe csúszott, no, ebbe látom a „fejlődést”! A veres ostobák uralma után, újra a becsapott észtelen tömeggel megválasztatott reklám váteszek, azt tesznek az országgal, néppel, ami határtalan szégyentelenségük elbír!
    Az pedig sokat elbír! Annyira, hogy a föld nem fogja elbírni őköt! Elpusztul, mértéktelen mohóságuk által. Ha, nem igyekszek meghalni, megérem még azt is! Csak amiatt nem lesz örömöm, hogy velük pusztulnak az éltetők, a kárvallottak, az egész, forgásába beleszédült gazemberek világa! Aminek szolgálatába állították, a maguk teremtette Istent, hogy elviseljék, megbocsátsák az ő gazemberségüket! De a természet, a fizika törvényei erősebbek az ő hazugság teremtette Isten bálványuknál! Az fogja elpusztítani, a világukat! Hidd el próféciám erősebb Nostradamusénál is! A természet törvényei mindenhol, mindenkor érvényesülnek! Legfeljebb a kritikus tömeg összegyűlésére köll várni, mint a víz gyűlik a gát mögött, hogy aztán elsöpörje, elpusztítsa mindet, ami útjába állt!
    Sok, mindenféle emberi aljasságot megtapasztaltam már életembe! Az újjabbaktúl eltátom, a bagólesőmet, mint tanyasi legény a városon, a vásárba! Leplezetlen önzés, mindenen, és mindenkin átgázolás. Az aranyborjút óhajtja mind! Áhítja, mint bolond jány, a férjhözmenést! Testvérén átgázol, kis himi-humi örökségért! Anyját, apját otthonba kűdi, hogy rozzant viskóját eladhassa! Saját kölyök se kell! Az kőtség! Legalább nem öröklik a jellemit! Nem lesz ki nyugdíjat, darab kenyeret, vagy öregotthonba belökje! Majd akkor nyűszit, mint elütött kutya az árokparton! Irgalmat se kapjon többet annál, mint ő adott szülejének! Úgy látom, az emberséghez nyomor kell! A romák a döglött disznó lakomájára, minden telepi testvér hivatalos vót! Náluk kommunizmus vót, pap, meg agitátorok nékül! Álmuk a kollektivitást illetően megvalósulni látszik! A halálba menés „kollektív” lesz! Az élet, e föld nevű sárgolyón, elpusztul miattuk, velük! Úgy jön el, mint riogató Istenük csapása Vóna! Közbe csak a természet súlyt le, a maga törvényivel! Nem bírva el szennyet, levegőben, vízben, és „Azonképpen a földön is”! Megvalósul az akarata imájok szerént!
    No, Isten megáldjon, vagy ez a sok szép pártszervezet! Választást rád bízom, azt tudd a különbség, csak gazemberségük nagyságában van!
    2017. 12. 24. Még mindig itt dekungolok, jó hely az ördög se talál rám, vagy ő is tudja a pokolravalók palotába, bárba, pártirodába, bordélyba keresendők!

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top