+ Gondolat

Miért érezzük egyszer lassabbnak, máskor gyorsabbnak a telő időt?

Ha belemerülsz abba, amivel foglalkozol, akkor észre sem veszed „milyen gyorsan megy el az idő”. Pedig nem a külső idő gyorsul fel, hanem a te belső időfolyásod lassul le a külső időszámításhoz viszonyítva. – Kiss Zoltán J. jegyzete.

Pár nappal ezelőtt jelentek meg a Librariusban azok a tanácsok, amelyeket Giana Eckhardt javasol az idő „lelassítására”. Úgy tartja, hogy „a fogyasztási szokások lassítása segíthet abban, hogy az ember úgy érezze, lassabban telik az idő és az bőségesen rendelkezésre áll”.

Az nem vitatható, hogy a felsorolt tanácsok az egészséges életvitel meghatározó összetevői. Az idő lelassításához azonban csak annyi közük van, amennyiben a pihenés, az az életünk része.

Az idő lelassítására, mint közvetlen hatásra vonatkozóan ezek az érvek már erősen megkérdőjelezhetők. Most nyilván nem arra kell gondolni, hogy igenis többet együnk, meg hogy ne pihenjünk a tengerparton, meg hogy ne sétáljunk. És az is hihető, hogy „mindezek hatására az emberek elkezdik úgy érezni, mintha az idő lassabban telne”. A kérdés az, hogy ezek a szubjektív érzések tükrözik-e a valóságot?

Mert az idő lelassítása vagy lelassulása az intenzitás függő. Az intenzitás pedig a folyamat/tevékenység időtartamának a reciprokja. Az időtartam egyenlő: egy per intenzitás. Minél nagyobb az intenzitás, relatíve annál rövidebb a felhasznált belső idő. Ugyanaz a tevékenység kisebb intenzitással relatíve hosszabb idejű, nagyobb intenzitással pedig rövidebb idejű. Még akkor is, ha a naptárhoz képest egyébként semmilyen időmegtakarítás nincs!

Ha belegondolsz saját tapasztalatodba, akkor magad is tudod hogy ez így van. Ha belemerülsz abba, amivel foglalkozol, akkor észre sem veszed „milyen gyorsan megy el az idő”. Pedig nem a külső idő gyorsul fel, hanem a te belső időfolyásod lassul le a külső időszámításhoz viszonyítva.

Nagy intenzitás egyenlő: kevés belső idő alatt sok teendő. És persze megnövekedett belső energiaigény. És kevés pihenés mellett ez egyenes kimerülés. És a kimerülés felemészt. És ami felemészt az nemhogy lelassít, de gyorsan el is fogyaszt. A felsorolt tanácsok éppen abban segítenek, hogy az intenzitásunk mindig megfeleljen annak a szintnek, amit tőlünk a „mindennapi felgyorsult ütemű élet” megkövetel. Vagyis regeneráció.

Ez egyáltalán nem Giana Eckhardt javaslatai elleni agitáció! Ellenkezőleg. Azok is szükséges feltételei annak, hogy a felgyorsult élet elvárásainak meg tudjunk felelni. De nem ezek lassítják le az időt! Ezek biztosítják azonban, hogy a mindennapi kihívásnak való megfelelés az intenzitásunk csúcsán legyen. A pihenésre pedig folyamatosan szükségünk van. A mindennapok megnövekedett terhelésével párhuzamosan maga a regeneráció is mindennapos igény.

Mindemellett a tengerparti nyaralásról, a hosszú sétákról és a sok más szórakoztató egyébről – vagyis az intenzív pihenésről, ami maga egy valódi ellentmondás – le ne szokjunk!

Kiss Zoltán J. független kvantumenergia-kutató

3 hozzászólás

3 Comments

  1. NP

    2018-12-29 - 20:29

    Értem a telő időt, de nem jobb a múló?

    • Podmaniczky Szilárd

      Podmaniczky Szilárd

      2018-12-30 - 18:20

      “Telt s múlt a csalóka idő” – ízlése válogatja.

      • NP

        2018-12-31 - 15:44

        Múlt idejű alakja OK, a jelen idejű furcsa/szokatlan.

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top