+ Irodalom

Elhunyt az izraeli író, a nemzet lelkiismerete, Ámosz Oz

Meghalt 79 éves korában Ámosz Oz világhírű izraeli író – közölte a The Jerusalem Post című izraeli lap online kiadása.

Ámosz Oz, a legismertebb kortárs izraeli író, akinek műveit több mint negyven nyelvre fordították le, pénteken hunyt el. Lánya tájékoztatása szerint rákbetegségben halt meg.

Az Izraelben a nemzet lelkiismeretének tartott író mind szépirodalmi műveiben, mind esszéiben kitűnt tematikai sokszínűségével és nyelvi virtuozitásával.

Ámosz Ozt rendre az irodalmi Nobel-díj várományosai között emlegették, 2007-ben megkapta az Asztúria Hercege díjat. 2010-ben a Budapesti Könyvfesztivál vendége volt, ő vehette át a Budapest Nagydíjat.

Magyarul megjelent művei között van a Miháél, Miháél, a Fekete doboz, a Félálom, a Rímek életre, halálra, a Párduc a pincében és minden idők legnépszerűbb izraeli családregénye, a Szeretetről, sötétségről.

„A szeretetről és fényről szóló történet most nagyon sötétté vált. Szomorúság ereszkedett ránk a szombat megérkeztével. Nyugodj békében, szeretett Ámoszunk. Sok örömöt szereztél nekünk”

– búcsúztatta Reuven Rivlin izraeli államelnök a vele ellentétes politikai nézeteket valló írót.

Ámosz Oz 1939-ben Jeruzsálemben, értelmiségi családban született Ámosz Klauszner néven. Litvániai zsidó parasztcsaládból származó apja Vilniusban tanult történelmet és irodalmat, tucatnyi nyelvet beszélt, majd a jeruzsálemi héber egyetemre iratkozott be. Anyja a cári birodalomban, az ukrajnai Rovnóban született, és mielőtt Palesztinába vándorolt volna ki az erősödő antiszemitizmus elől, a prágai Károly Egyetemen hallgatott filozófiát és történelmet.

A két európai értelmiségi identitású és kultúrájú fiatal a jeruzsálemi egyetemen szeretett egymásba, de beilleszkedésük a palesztinai életbe nem volt egyszerű. Gyermeküket nem nevelték vallásosnak, s csak egyetlen nyelvet, a hébert tanították meg neki (amit ők sosem beszéltek hibátlanul, egymással oroszul érintkeztek).

Ámosz már akkor elkezdett írni, amikor megtanították neki az ábécét, később azt mondta: semmiben nem volt kiemelkedő, csak a mesélésben, ezzel igyekezett lenyűgözni barátait és a lányokat.

Tizenkét éves korában, édesanyja öngyilkossága után egy kibucba került és nevét a bátorságot jelentő Ozra változtatta. Egy család örökbe fogadta, így lett mostohatestvére Ron Huldai, Tel-Aviv polgármestere.

Oz harminc éven át élt a kibucban, ahol megismerkedett a korai szocialista cionizmussal, s elkötelezett baloldali gondolkodású emberré vált. Első írásai a kibuc újságjában jelentek meg, majd a Davar című lapba írt. Első könyvét 1965-ben adták ki.

Amikor kibuctársai megtudták, hogy mivel foglalkozik, heti egy napot biztosítottak neki az írásművészetre, majd amikor My Michael (Mihaél, Mihaél) című könyve 1968-ban bestselleríróvá tette, a közösség három napot is adott neki az írásra. A nyolcvanas években már négy napot írt és kettőt tanított, de szombatonként még mindig dolgozott a kibuc éttermében.

Katonai szolgálata után a jeruzsálemi Héber Egyetemen irodalmat és filozófiát tanult, később Oxfordban szerzett mesterfokozatot. Hazatérése után egy kibuc középiskolájában tanított, majd gyermeke asztmája miatt Arad városba költözött.

Tevékenyen részt vett az ország közéletében, rendszeresen megjelent a baloldali és békepárti tüntetéseken és gyakran hallatta hangját az emberi jogok és a kisebbségek védelmében.

„Rengetegszer neveztek árulónak, még a legutóbbi időkben is. Úgy gondolom, hogy kiváló társaságba kerültem. A történelem tele van korukat megelőző emberekkel, akiket riválisaik egy része árulással vádolt”

– mondta Oz egy interjúban a közelmúltban a Jediót Ahronót című újság honlapja, a ynet szerint.

Élete utolsó éveiben Tel-Avivban élt és alkotott, ahol felesége és három gyermeke gyászolja.

 

1 hozzászólás

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top