+ Képzőművészet

A nap fotója: Elvitték a Nagy Imre-szobrot a Vértanúk teréről

Újrafelállítás előtti restaurálásra elszállítják Varga Tamás szobrászművész Nagy Imre szoborkompozícióját az Országház tőszomszédságából, a Vértanúk teréről 2018. december 28-án. Az alkotóval folytatott egyeztetés, a szükséges hozzájárulások beszerzése, valamint a terület előkészítése után kerülhet a mártír miniszterelnök emlékműve a Jászai Mari térre, a tervek szerint még 2019. június 16. előtt. A szoborkompozíció elszállításával megkezdődött a Vértanúk terének rehabilitációja. MTI/Szigetváry Zsolt

A szobor áthelyezése ellen korábban Nagy Imre unokája Jánosi Katalin, valamint Nagy Imre Társaság is tiltakozott.

 

1 hozzászólás

1 hozzászólás

  1. Mahir Kara

    2018-12-29 - 17:34

    Mekkora gazembert sirattok!
    Ha jól tudom, vagy jól sikerült a nyomok eltüntetése, vagy Nagy Imre saját kezűleg nem ölt. Különböző legfelsőbb vezetői megbízatásai idején azonban tömegesen adott ki olyan parancsokat, amelyek következtében ártatlan embereket öltek meg, kínoztak meg tömegesen.
    1944 decemberében jelen van Rákosival és Gerővel együtt, amikor Sztálin kiadja a Magyarországra vonatkozó parancsait a „moszkovitáknak”. 1945-től folyamatosan hol földművelésügyi miniszter, hol az MKP Politikai Bizottságának tagja, hol belügyminiszter, hol az Országgyűlés elnöke (1947). Majd némi „tudományos tevékenység” után 1950-ben a fegyveres szervezetekben folyó pártmunkát felügyeli, majd a diktatúra legbrutálisabb időszakában élelmezési (beszolgáltatási, vagyis padlássöprési) miniszter. Ez utóbbi gyakorlatilag a parasztság állami kirablásának irányítását jelenti. Ebbéli tevékenységében annyira sikeres, hogy újra a PB tagja lesz, 1952 novemberétől miniszterelnök-helyettessé és begyűjtési miniszterré is kinevezik. A „közismert humanista Lavrentyis Berija javaslatára” (az ismert tömeggyilkosok leggonosszabbikának parancsára), annak protezsáltjaként lesz miniszterelnök 1953-ban. Két évnyi, a kizárólagos hatalomért folytatott, a kommunista pártokban szokásos frakcióharcok után 1955-ben megbukik.
    Hatalma idején, ha enyhített is a terroron, azt annak értelmetlensége miatt tette, azért, mert az nem segített a gazdasági célok elérésében és nem azért, mert erkölcsi kifogásai voltak. Sorsának 1956-os és azutáni alakulása mindenki számára ismert. Politikai megbízatásainak ideje alatt Magyarországon emberek ezreit kínozták halálra, gyilkolták meg, emberek tízezreit kínozták meg ép ésszel elképzelhetetlen eszközökkel, milliókat raboltak ki és tettek tönkre. Ellenségeiket, áldozataikat rendszeresen családjukkal együtt taszították nyomorba, kínozták meg, rabolták ki.
    Egy normális országban ezért minimum életfogytiglani szigorított fegyház járna, a kegyelem lehetősége nélkül. A legfelsőbb hatalomban töltött tíz évét kellene elfelejtenünk azért, mert 1956-ban, jelentős részben az eseményekkel sodródva, annak reményében, hogy a sztálinista kommunistáktól megszabadított országban újra a legfelsőbb hatalom közelébe kerülhet, vonakodva ugyan, de az elemi erejű forradalom mellé állt. Ne feledjük, hogy ekkor már Hruscsov az SZKP XX. kongresszusán elmondott beszéde után vagyunk, újra lehet hinni abban, hogy a kommunizmus valami jó dolog is lehet

    szovjet levéltárak által is dokumentált tény, hogy a későbbi miniszterelnök 1918 tavaszán Jekatyerinburgban és környékén teljesített szolgálatot (főleg katonai komisszárként). Ugyanez év őszén, Szibériában esett a fehér csehszlovák légió fogságába. Saját önéletrajzában is leírja, hogy 1918-ban a bizonyos ideig a városban tartózkodott

    Az említett papírok azt bizonyították, hogy Nagy Imre az 1930-as években közönséges rendőrspicli volt, akinek a jelentései alapján számos kiváló magyart végeztek ki. Nyikita Hruscsov és Lavrentyij Berija, akik Sztálin halála után a Szovjetunió élére kerültek, nem véletlenül mondták 1953-ban Rákosinak: Nagy Imrét nevezze ki miniszterelnöknek! Kezükben akarták tartani a magyar miniszterelnököt. Mint tudjuk nem sikerült, és nekünk is rengeteg kárunk származott belőle.

    .” Nagy Imre tehát nagyon naiv volt, sokkal inkább, mint korábban, pedig akkor is az volt. Ez azért megdöbbentő, mert csapatában ő volt az, aki sokat ette Sztálin, kenyerét. A többiek naiv hazai veteránok voltak. Az ő naivságuk is érthetetlen, mert a bolsevik párt soha nem tűrte meg a naivságot, még ott sem, ahol csak pár tucat tagja volt. Ez a párt mindig a szovjet érdekek kérdőjelek nélküli kiszolgálója volt. Tagjainak ugyan megengedte, hogy hívők legyenek, de a Moszkvából küldött parancsokat kétkedés nélkül teljesíteni kellett. A nemzeti érdekeknek sem jutott hely. Nagy Imre mindig kiváló és engedelmes tagja volt ennek a szovjet szektának. Mégis, amikor egy hétre függetlennek érezte magát, elhitte, hogy kiléphet az évtizedes múltú fegyelemből.” Kopátsy S.

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top