+ Interjú

Szalóki Ági: A karácsony legfontosabb üzenete a belső fény keresése

Szalóki Ági kísérletező kedvű művész, a népzene mellett most épp a régizene területén kalandozik. Legközelebb szebbnél szebb karácsonyi dallamokat szólaltat meg zenésztársaival: december 27-i koncertjén a Müpában a gregoriánusok világából, X. Alfonz kasztíliai király udvarán át, Johann Sebastian Bachig vezet el bennünket.

Szalóki Ági kísérletező kedvű művész, a népzene mellett most épp a régizene területén kalandozik. Legközelebb szebbnél szebb karácsonyi dallamokat szólaltat meg zenésztársaival: december 27-i koncertjén a Müpában a gregoriánusok világából, X. Alfonz kasztíliai király udvarán át, Johann Sebastian Bachig vezet el bennünket.

Mi foglalkoztat mostanában a zenében?

Lassan három éve, hogy olyan zenészekkel kezdtem dolgozni, akik régizenét is játszanak. A népzenészek közül többen eljutnak oda, hogy elkezdi őket érdekelni a régizenészekkel való fuzionálás lehetősége, és az, hogy milyen lehetettet a kapcsolat a történelem során a magyar parasztság és az úri rétegek között. Ezt a kapcsolatot mi, zenészek, a zenén keresztül tudjuk megmutatni. A magyar parasztság, a hétköznapi emberek zenéjét vizsgáljuk, és azt, hogy milyen kölcsönhatással voltak egymásra a várok, kastélyok, udvarházak, kollégiumok zenéivel. Ennek az ismerkedésnek az eredményeképpen született két koncertanyag: az egyik egy karácsonyi, a másik pedig egy kifejezetten világi énekekből álló műsor – világi szerelemi énekekkel, virágénekekkel. A karácsonyi műsort továbbgondolva, a fellépők listáját kibővítve született meg az a karácsonyi koncert, ami december 27-én lesz a Müpában. Nem csak magyarországi zenék szólalnak meg, hanem nyugat-európaiak is: a népzene mellett úrizene, vagy városi zene a Kárpát-medence, a történelmi Magyarország területéről, illetve Nyugat-Európából spanyol, francia, olasz, angol darabok.

Hogyan fuzionálnak egymással ezek a dalok?

Igyekeztünk úgy felépíteni a műsort, hogy szépen követhető íve legyen időben, így gregorián dallamok, illetve a valószínűleg gregorián dallamok hatására keletkezett moldvai csángó népdalok indítják a műsort, majd provence-i és észak-afrikai jegyeket hordozó zenét játsszunk a XIII. századi Spanyolországból, X. Alfonz kasztíliai király udvarából. Ezt követi a magát franciának valló Josquin des Prez két kórusműve, két motetta Cser Ádám és a Victoria Kamarakórus előadásában, majd Monteverdi. Ezután magyarországi dallamok szólalnak meg újra és újra, Sopron környékéről, eljutva egészen Bachig.

Nem vállalkozhatok arra, hogy botcsinálta régizenészként egy teljes gregorián koncertet építsek fel és adjak elő, hiszen alapvetően népdalénekes vagyok, a munkásságom jelentős része a világzene műfajához köthető. Saját dallamokat írok, jazz-zenészekkel dolgoztam és dolgozom, bizonyos produkcióm a jazz, a swing és a sanzon világához köthetők. Ugyanakkor nagy alázattal és kíváncsisággal fordulok e felé a zene felé, és nagy segítséget kapok zenésztársaimtól, akik közül kiemelném most az énekeseket, Bodrogi Évát és Kiss Noémit, akik mindketten a londoni Victoria Conservatory of Music zeneiskolában végeztek, Nancy Argenta tanítványaiként; régóta foglalkoznak ezzel a korszakkal. Bognár Szilvia kolléganőmet is meghívtam, akivel szinte együtt tudunk lélegezni, nincs versengés köztünk sem az életben, sem a színpadon.

Ez a koncert arról az összefogásról, egységről fog szólni, amit mindig is gondoltam a zene és a karácsony kapcsán. Az egyéni megnyilvánulások itt most kevésbé hangsúlyosak. Együtt dolgozunk és hozunk létre valamit, egyenrangúan erősítve ezzel is a karácsony azon üzenetét, ami számomra a legfontosabb: valamiféle belső fény, gyermeki tisztaság keresését, amit a megszülető Jézus is szimbolizál. Szebbnél szebb karácsonyi dallamok szólalnak meg a műsorban, ez az ünnepkör a leggazdagabb zeneileg, van miből válogatni szerencsére.

Kikkel lépsz majd színpadra?

Davidovics Igor a fiatalabb generációból való, a Zeneakadémián végzett, de már évek óta Barcelonában él, ő lanton játszik majd. Szászvárosi Sándor nevét mindenki ismeri, aki követi a magyarországi régizenei életet, ő viola da gambán játszik. A Zeneakadémia tanára és az MTA – Zenetudományi Intézet kutatója, Bolya Mátyás citerán és kobozon fog zenélni. És velünk lesz Szokolay Dongó Balázs is, aki fúvós hangszereken és Födő Sándor ütőhangszereken játszik majd.

Népzenészként hogyan viszonyulsz a régizenéhez?

Nem vagyok szakavatott ismerője a területnek, a népzene felől közelítem meg a régizenét, népzenészként nyúlok a dalokhoz. Nem bújok ki a bőrömből, és eszerint is válogattam azokat a dalokat, amiket énekelni fogok a koncerten.

Minél több feldolgozást és interpretációt hallgatok, annál inkább látom, hogy van a régizenének egy olyan vonulata, amit Jordi Savall, vagy az amerikai Joel Cohen képvisel, és számtalan francia együttes, ami a régizenét nyersebben mutatja meg, mint amilyennek ismerjük.  A XVII. századi zene valószínűleg közelebb állt a népzenéhez, evidensebb volt az átjárhatóság. Ez vonatkozik a táncra, a viseletekre, az építészetre, a szokásokra is. Elgondolkodtató, hogy közelebbi volt a kapcsolat a szegényebb és gazdagabb rétegek között.

Kiknek a figyelmébe ajánlanád a koncertet?

Azoknak, akikben van érdeklődés a régizene iránt, de olyanoknak is, akik semmit nem tudnak erről a világról, viszont szívesen hallgatnak engem. Az elmúlt időszakban megfogalmaztam magam számára azt a gondolatot, mindenféle ködösség és pátosz nélkül, hogy ahhoz, hogy egy adott ország kultúrája és történelmi emlékezete megmaradhasson, nagyon sok minden szükségeltetik. Ha ilyen szűrőn át nézem, hogy mi minden van Magyarországon, végiggondolva a magyar történelmet azt kell mondanom, hogy kész csoda, hogy ma magyarul beszélgetünk, magyar drámaírók műveit játsszák a színházakban, kortárs magyar írók készítenek filmeket és jelentetnek meg regényeket. És kész csoda, hogy állnak még több száz éves templomok, és az is, hogy régi korok szokásait ismerhetjük meg. Nagy felelősség, hogy mindezt továbbra is meg lehessen őrizni. Örülök annak, hogy a szerencse, a véletlen, vagy valamiféle ösztön a magyar népzenéhez irányított, és ennek köszönhetően sok más kultúra megismeréséhez is eljutathatok.  Ezáltal még jobban szeretem, ami itt van, és még többet teszek azért, hogy ezt a zenét, ami halottnak nyilvánított, megismertessem a világgal.

Turnéztok külföldön is?

Nem jellemző. Más zenekarok vendégeként sokat jártam életemben külföldön, úgyhogy igazából nincs hiányérzetem annak kapcsán, hogy nem turnézok. Jól esik, amikor váratlanul kapok külföldről gratuláló leveleket. Teljesen megdöbbentem például, amikor Jordi Savall hívott a lemezfelvételéhez, jártam is nála Barcelonában, és nagyon izgalmas volt az egész. Talán ez az élmény is indított afelé, hogy a régizenével keressem a kapcsolódást.

A sztereotípiákkal ellentétben élet van ebben a zenében. Nem poros, mint ahogy a népzene sem. Csak egy kicsit meg kell nyugodni hozzá, és karácsonykor ez mindenkire ráfér.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top