+ Irodalom

A lány, aki végignézte saját temetését

A Déligyümölcs-termesztés ​Micsurin-Módszerrel világában bármi megtörténhet, és meg is történik, de a történetekben rendre felsejlik előttünk saját valóságunk is, mely néha szintén nevetségesen abszurd.

Weronika Murek: Déligyümölcs-termesztés Micsurin-Módszerrel [Uprawa roślin południowych metodą Miczurina]– Vince Kiadó, 2018 – fordította Petneki Noémi – 140 oldal, félvászon kötés – ISBN 9789633030127

Tévé előtt ücsörgő, nagyothalló Szűzanya, élőkkel beszélgető halott lány, félelem az ágy alatt rejtőző Úrjézustól. A Déligyümölcs-termesztés ​Micsurin- Módszerrel már címével és pofás dizájnjával felkelti az olvasó figyelmét, a kötetbe belelapozva pedig hamar rájövünk, hogy nem kertészeti szakirodalmat forgatunk épp.

A Vince Kiadó Living Bridges világirodalmi sorozatában tavaly októberben megjelent kötet abszurd, groteszk novellákat rejt: az első, leghosszabb történet például a Maria nevű lányról szól, aki nem akarja elfogadni, hogy elhunyt, hiába bizonygatják neki a helybéliek. Egy másik elbeszélésben pedig egy óvodás nem mer elaludni, mert fél az ágya alatt lévő Úrjézustól.

„Lábujjhegyre állt, benézett az ablakon.

Bent nem volt senki. A testet már felöltöztették, koporsóba fektették, és templomi gyertyát gyújtottak mellette. Az arcát nem láthatta, de a régi pulóverét rögtön felismerte: piros, ki­nyúlt ruhadarab volt, szívesen hordta, viszont alkalomra soha nem vette fel.

Aztakurva – mondta magában, és a sarkára ereszkedett. – Pulcsiban temetnek.

Cigarettát vett elő, meggyújtotta, lábujjhegyre állt megint.

Azért csinálják, gondolta, mert meg akarják mutatni, hogy nincs bennük irántam tisztelet, ez tiszta sor. Nincs bennük egy parányi megértés se a halál és a lélek dolgai iránt. Nem magam­ról beszélek – tette hozzá mindjárt –, nem magamra gondolok, hanem erre a lányra, aki ott az én csúnya pulcsimban hever. Mert hát én élek. Csak elszívom ezt a cigit és bemegyek. Bemegyek, a holttest fölé hajolok, azt mondom: „Nem én vagyok.” „Hason­lít, az nem vitás – mondom nagy kegyesen –, hasonlít, de nem én vagyok. Én még vagyok, élek. Nektek elment az eszetek. Élőt temettek.”

Az anyja végighaladt az udvaron, a kenyeret a hasához szo­rította.

– Felvághatnád – jegyezte meg. – Jönnek a szomszédok.

– Szép, mondhatom – felelte Maria, és ismét a sarkára eresz­kedett. – Pulóverben temettek.”

A Déligyümölcs-termesztés ​Micsurin- Módszerrel a 30 éves Weronika Murek debütáló kötete, mely 2015-ben jelent meg lengyelül, és több irodalmi díjra is jelölték. A könnyed, fiatalos nyelvezetben megírt, sok párbeszéddel operáló novellák olvasmányosak, és mindegyiken tetten érhető a szerző fanyar humora és szürreális látásmódja, amivel folyamatosan meglep, kizökkent minket a komfortzónánkból.

A novellák szereplői többnyire hétköznapi kisemberek, akiknek sokszor a nevüket sem tudjuk meg, amitől a történetek még inkább univerzálisnak hatnak. Az elbeszélésekben meg-megjelenik a szegénység, a nyomor, az emberi gyarlóság, de mindezek nem nyomasztóak, mert a szerző különös szemüvegén át jelennek meg.

A történetek végén nincs tanulság, megoldás, feloldozás, a végkifejletek legalább olyan abszurdak, mint maguk a novellák. A könyvet olvasva olyan érzésem támadt, mintha egy nagyon sötét fekete komédiát néznék a moziban.

Weronika Murek novellái különös, szokatlan, olykor álomszerű világba repítenek el, de majdnem mindegyik történetben találunk pont annyi realizmust, hogy komolyan vegyük őket, így aztán még jobban meglepődünk a szerző kurta-furcsa csavarjain.

A Déligyümölcs-termesztés ​Micsurin- Módszerrel világában bármi megtörténhet, és meg is történik, de a történetekben rendre felsejlik előttünk saját valóságunk is, mely néha szintén nevetségesen abszurd.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top