+ Gondolat

Lehet-e egyszerre véges és végtelen az életünk?

A napokban sokat emlegetett platina-irídium kilogramm minta 50 mikrogrammot veszített el önmagából durván száz év alatt. Akkor ez nem is egy tárgy, mint ahogyan azt az akadémiai fizika tartja, hanem egy esemény. Egy igen lassú lefolyású önértékcsökkenés. Mi következik mindebből az ember számára?

Tudósaink a napokban úgy döntöttek, hogy 2019 közepétől a Planck-állandóhoz fogják hasonlítani a kilogramm értékét. Az ok az, hogy a régi platina-irídium etalon, amit 1889 óta őriznek, már 50 mikrogrammot veszített a tömegéből. És így nem pontos.

Az állandót Max Planck találta meg még 1900-ban. Ez egy végtelenül kicsi impulzus. A legkisebb. Értéke 6, 6260700410-34 m2kg/sec. Az ereje a legnagyobb jóindulattal sem több, mint egy szempillantás. De mivel a mértékegységében ott van a kilogramm, a méterről meg a másodpercről pedig úgy tartjuk, hogy azokat ismerjük, a Planck-állandóból automatikusan adódik a kilogramm mindenkor érvényes változatlan értéke.

De vannak itt érdekes dolgok. Nézzünk csak.

A minta tehát 50 mikrogrammot veszített el önmagából durván száz év alatt. Akkor ez nem is egy tárgy, mint ahogyan azt az akadémiai fizika tartja, hanem egy esemény. Egy igen lassú lefolyású önértékcsökkenés.

A méterminta sem valami rúdféle már, hanem azt a fénysebességből származtatják. Így aztán ez a méterminta végtelen is… meg véges is. Mert a fény, hullámként végtelen, fotonként meg véges. Ahhoz, hogy a kilogramm mintaértékét megkapjuk, el kell osztanunk a Planck-állandót a véges-vagy-végtelen méterrel és meg kell szoroznunk az idővel. Így aztán az adódó örökös kilogramm érték véges is lesz… meg végtelen is.

A Planck-állandó értéke, mint a legkisebb létező frekvencia, örökös. Nincs annyi ereje, hogy bármit is képes legyen „meghajtani”. Így aztán el sem fogyhat. Semmivé meg nem válhat. Tulajdonképpen magát a teret alkotja. Csak akkor tűnik el a térből, ha azt valami elnyeli.

Akkor a világunk véges vagy végtelen?

Mert ha a tudósok a legkisebb részecskét keresik, akkor kimondatlanul is úgy tartják, hogy véges. Ha meg ezt a Planck-állandót nézzük és tudományunkat esemény alapokra helyezzük, akkor végtelen. Lehet a világunk egyszerre véges is meg végtelen is? Lehet az egyik irányban véges, a másikban meg végtelen?

„Adjatok egy fix pontot, és én kifordítom a sarkaiból a világot”

– mondta Arkhimédész. Mert nagyon jól tudta hogy ilyen pont nincs. Minden mozgásban van. Lehet a világnak egyáltalán vége?

A mi életünk akkor most véges, vagy végtelen?

Lehet az, hogy mi egy végtelen világban végesek vagyunk? Vagy egy végesben végtelenek? Megszületünk és meghalunk. Ez a kezdet és a vég? Vagy egy eseményszakasz?  Vagy maga az örökkévalóság?

A válasz elég egyszerű. Mint isa, por és homou, egy eseményszakasz vogymuk a Halotti beszéd szerint is. A kvantumimpulzusaink révén pedig örökösek. Kvantumönmagunk csak akkor tűnhet el a térből, ha azt egy új élet-esemény elnyeli, vagyis befogadja!

Így aztán végeredményben mi valamennyien előállítjuk az új kilogramm-mintát.

Kiss Zoltán J., független kvantumenergia-kutató

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top