+ Interjú

A corvina-kiállítás bizonyítja, hogy létezett Mátyás király budai műhelye

Több olyan kutatói vélemény is napvilágot látott a corvinákkal kapcsolatosan, amely szerint nincs megdönthetetlen bizonyíték arra, hogy a Mátyás király könyvtárához kapcsolódó budai műhely valóban létezett. Erre a felvetésemre Zsupán Edina, a kiállítás kurátora nagyon határozottan válaszolja, hogy éppen azért született a kiállítás, hogy ezeket a felületes megközelítéseket megcáfolja. Vele beszélgettünk.

Fotó: Kaszás Tamás/Fidelio

Több olyan kutatói vélemény is napvilágot látott a corvinákkal kapcsolatosan, amely szerint nincs megdönthetetlen bizonyíték arra, hogy a Mátyás király könyvtárához kapcsolódó budai műhely valóban létezett. Erre a felvetésemre Zsupán Edina, a kiállítás kurátora nagyon határozottan válaszolja, hogy éppen azért született a kiállítás, hogy ezeket a felületes megközelítéseket megcáfolja. Több mint száz éve egy egész kutatógeneráció foglalkozik a kérdéssel és kimutatta a műhely létezését. Ma már biztosan állíthatjuk, hogy a budai műhely valóban létezett.

Mátyás király híres könyvtárának ékességei szerte a világból érkeztek most Budapestre, hogy az itáliaiakhoz képest időben később létrehozott, ám magas színvonalon működött budai könyvkészítő műhelyről meséljenek. A kiállítás időrendben mutatja be a műhelyben folyó munkát és az ott készült remekműveket. Foglalkozik az egyes miniátorokkal is, stílusaik szerint elkülönítve.  

Az Országos Széchényi Könyvtár főlépcsőjén a kiállításhoz sétálva a látogatónak rögtön feltűnik a feje felett kifeszített hatalmas csillagkép. Ez a Mátyás-korabeli ábrázolásoknak megfelelően, egyszínű, sötétkék háttér előtt ábrázolja az égboltnak azt a pillanatát, amikor Mátyást cseh királlyá koronázták. A kápolna mellett elhelyezkedő, boltozatos könyvtárterem plafonját díszítette az eredeti változat, mely a könyvtárral együtt teljesen elpusztult.

Mielőtt belépünk a kiállításra, rövidfilmen követhetjük végig egy corvina oldal elkészítésének folyamatát, az OSZK egyik munkatársának közreműködésével. Már itt megragadja a figyelmünket az, hogy milyen aprólékos, hol művészi, hol technikai munkát igényelt akár egyetlen oldal elkészítése is.

Mitől lesz egy könyv corvina, milyen ismertetőjegyeknek kell megfelelnie, hogy így nevezhessük? – kérdeztük Zsupán Edinát.

A corvina olyan kódex illetve nyomtatvány, amelyről bizonyítható, hogy Mátyás könyvtárába tartozott. 1490-ig, halálának évéig szoktuk ezt figyelembe venni. A bizonyításra több eszköz is rendelkezésünkre áll. Az egyik az, ha látjuk a köteten a tipikus corvina-kötést, ennek részleteit a kiállítás harmadik terme be is mutatja. Aranyozott corvina bőrkötéssel vagy bársonykötéssel látták el őket, és megtalálható rajtuk vagy bennük Mátyás címere.

A kiállított görög kódexeknek nincsenek ilyen ismérvei, itt más eszközökkel lehet ezt bizonyítani, történeti források, levelezések felhasználásával. Ez egy nehezebb dolog, de ennek köszönhetően még napjainkban is fel lehet fedezni corvinákat. Bekerült a kiállítás anyagába az egyik legújabban felfedezett görög corvina, melyet 2010-ben egy kollégám azonosított a Bécsi Nemzeti Könyvtárban. Nagyon különleges darab, X. századi kódex, egy homília. A kiadása körüli dokumentáció fennmaradt, egyrészt ebből sikerült azonosítani, másrészt abból a tipikus lapszámozásból, amely más görög corvinákban is fellelhető. Ezt a számozást a rossz állapotban lévő könyveknél használták, mielőtt az udvari könyvkötő újra kötötte volna őket. A könyvkötő nem tudott olvasni, és a nyelvet sem ismerte, ezért be kellett számozni a lapokat. Annál a lapnál nyitottuk ki, amelyet a budai műhelyben restauráltak, még ha az kicsit viseltes is.

Fotó: Kaszás Tamás/Fidelio

Milyen körülményeket kell biztosítani a kiállított könyveknek?

20 fokosnak kell lennie a levegő hőmérsékletének, és 50 százalékosnak a páratartalomnak.

A kiállított anyagnak mekkora része a miénk, és mennyi a külföldről érkezett corvina?

Hatvanöt kódex van kiállítva, ebből tizenöt a külföldi. Majdnem az összes hazai corvina látható a tárlaton.

Mátyást állítólag a világi témájú munkák jobban érdekelték, mint a vallásosak. Kedvenc témái voltak például az új, katonai találmányok. A kiállítási anyag nagy része (vagy nagyobb része) mégis a vallási munkákból áll. Mi ennek az oka?

A liturgikus kódexeket mindig is használták a palota kápolnájában. Mátyás középkori ember volt, és bár valóban él a humanizmusról egy olyan kép, hogy a humanisták inkább pogányok voltak, ha jobban megvizsgáljuk a részleteket, azt látjuk, hogy ez nem egészen így van. Egy középkori, vallásos emberről van szó, mind az ő, mind Beatrix személyében. Megfigyelhető, hogy a legtöbb humanista az életpályája végén egyházi tisztségre lépett vagy szerzetesnek állt. A liturgikus kódexek egyrészt a királyi gyűjtemény részeit képezik, másrészt hozzátartozik a humanista kánonhoz, hogy az antik szerzők művei mellett az egyházatyákét is forgatták.   

Érdekes, hogy az énekes könyvek milyen nagy méretű betűvel készült szövegeket tartalmaznak, így csak kevés szöveget látunk egy lapon.

Igen, erre azért volt szükség, mert egy darab énekeskönyv volt, a kórus tagjai pedig lépcsőkön álltak, egyre távolabbi sorokban a könyvtől. Jól kellett, hogy lássák azok is, akik hátrébb kerültek a szövegtől. Minden liturgikus könyvben van egy ilyen ábrázolás, ahogyan a kórus az előtte nyitva álló könyvből énekel, és mindig megfigyelhetünk egy olyan valakit is, aki szemüveget visel. Utasításokat találunk a kötetekben a ministránsok számára, ezeket a tárlók melletti kivetítőn magyarra fordítva is olvashatjuk.

A holló jelkép nagyon fontos momentuma Mátyás címereinek és a corvináknak is. Végignézve a kiállítást, többfajta címer-változatot látunk a corvinákon.

Mátyás trónkárpitját épp a címer miatt hoztuk el a Nemzeti Múzeumból. Ennek a címernek az összeállítása némiképp hibás, és ugyanebben a formájában néhány corvinán is megjelenik, közösséget teremtve azokkal a kötetekkel, melyeken szintén ez szerepel. Lehetséges, hogy emiatt egykorúnak datálhatóak valamennyien. Firenzében készült a trónkárpit, nem tudható, hogy pontosan mikor. A pajzs vörös-ezüst csíkozása az Árpád-házat, a kettős kereszt a királyi hatalmat képviseli. Dalmát párducfejeket látunk, majd a negyedik mezőben a cseh oroszlánt akarták ábrázolni, a fején korona van. De a cseh oroszlán nem így néz ki. Annak a teste ezüst, a háttere vörös, a farka kettős. Az itt látható oroszlán szerepel a Hunyadiak címerhasználatában, a vörös oroszlán az ezüst háttér előtt Hunyadi János besztercei örökös ispáni címere. Neki azonban nincs a fején korona, hanem a tappancsában tartja azt. Ennek a két oroszlán-változatnak az összedolgozása történik itt, ebben a hibás címer-változatban. Ugyanez figyelhető meg bizonyos corvinákon, például ez szerepel a Mátyás-graduálén is. Ez egy újabb érv, ami a budai műhelyhez köti ezt a kötetet.  Később születik meg az a döntés, hogy egységes címert kell használni a köteteken, de az a címer eltér a trónkárpiton ábrázolttól.

Nagyon érdekes, hogy a nyomtatást bár 1460-ban feltalálták, a királyi udvar mégis további lelkesedéssel készíttette és gyűjtötte a kézzel készülteket, illetve a nyomtatott változatok kézzel történő díszítése továbbra is megmaradt. Mi lehetett ennek az oka?

Lassan történt a váltás. A nyomtatott könyvek nem voltak olyan szépek, és nehezen találták meg az útjukat egy uralkodói reprezentatív gyűjteménybe. Mátyásra és a budai könyvtárra kiemelten igaz, hogy nagyon kevés nyomtatott anyag maradt fenn. Ennek tehát reprezentációs okai lehettek.

Komoly logisztikát igényelt a könyvek elkészíttetése, beszerzése. Ismert, hogy Mátyás szerződéseket kötött a munkákra. Szigorú feltételeket szabtak a kifizetésre, de az illusztrációra is. Az akkori körülményeket figyelembe véve, mennyi időt vehetett igénybe, amíg egy könyv elkészült és el is jutott a könyvtárig?

Általában egy évet vett igénybe egy nagy díszkönyv elkészülése. Ha több mester dolgozott rajta, több másoló, akkor rövidebb is lehetett ez az idő. Meg kellett várniuk a száradási időket, néhány kódexben látszik is a sietség. Előfordul, hogy a szemközti oldalakon látszik az iniciálé lenyomata.

Kritikák is érik a corvinákat. Történészek állítják, hogy minél szebb a díszítés, minél pompázatosabb, annál rosszabb szöveg. Igaz-e ez az állítás az itt kiállított könyvekre?

Ezek a tévútra vivő megállapítások a XIX. században jelentek meg. A corvinák témái a humanista kánont képviselik. A szövegek minőségénél arra gondolnak, hogy a lemásolt szöveg mennyire helyes, mennyire hiányos. Ezek a korszakban hozzáférhető átlagos, műhelymunkában, kampányszerűen készített szövegek voltak.

Mátyás könyvtárának célja az volt, hogy minden ismert tudás letéteményese legyen, és emlékművet állítson a király bölcsességének. Hogyan érték ezt el, milyen szempontok szerint válogatták a gyűjteményt?

Az antik szerzők műveit gyűjtötték, görög és latin nyelven, eredetiben vagy fordításban. Emellett az egyházatyák műveit, és ezeket egészítik ki a korabeli szerzők, humanisták Mátyáshoz írott anyagai. Az udvarnak komoly kapcsolatai voltak a korszak neves itáliai filozófusaival. Az udvart és a királyt érdeklő témák is megtalálhatóak. A szisztematikus könyvtárfejlesztés időszakában elkezdtek minden fontos, fellelhető művet összegyűjteni. Itt megfigyelhető egyfajta teljességre törekvés. Kétosztatú volt a könyvtár, görög és latin műveket egyaránt gyűjtöttek.

Igaz-e az, hogy a latin nyelvű műveket többre tartották, ezért jobban is díszítették őket mint görög nyelvű társaikat?

Az itáliai reneszánsz ekkoriban fedezi fel a görög eredeti műveket. Ekkor menekülnek a bizánci tudósok az elfoglalt Konstantinápolyból Itáliába, és kezdik menteni a görög irodalmat. A görög kódexek eleve kevésbé díszítettek, egy egész más könyvművészetet alkalmaztak, amely nem fogható egy itáliai kódex kinézetéhez. Görög kódexek eleinte ezek a bizánci munkák voltak, és nem akadtak görögül tudó másolók sem, csak kevesen. Lassan indult be a folyamat, és a könyvnyomtatás megjelenése miatt már nem is tudott kibontakozni.

Fotó: Kaszás Tamás/Fidelio

Működött a tartalmi harmonizáció a magyar és a firenzei udvarban a corvinákkal kapcsolatosan annak érdekében, hogy ne ugyanazokat a műveket másolják, erről a kiállítás anyaga is említést tesz. Hogyan lehetett ezt megoldani?

A szisztematikus könyvtárépítés úgy kezdődött, hogy Taddeo Ugoletto elutazott Itáliába és firenzei ismerőseivel és barátaival megbeszélte a fejlesztési terveket. Bartolomeo della Fonte volt az egyik személy, aki segítségére volt ebben. Ő levelezett a magyar királyi udvarral, és azt kérte, hogy írják meg neki, milyen művek találhatóak a királyi könyvtárban, és fél évet el is töltött Mátyás udvarában. Az állományt így megismerte, és ennek tudatában folytatták később a másoltatást Firenzében.

Beatrix érkezése nem csak Mátyás, de a Könyvtár életében is fordulópontot jelentett. Megfigyelhető-e ez a corvinák külsején vagy a gyűjtött könyvanyag változásán?

Feltételezhető, hogy a királyné érkezése indítja el a könyvtár tudatos kialakítását, hiszen ő egy nagyon híres könyvtár működési területéről érkezett. Természetes lehetett a számára egy elsőosztályú könyvtár létezése. Az 1480 körülre datálható kódexeken megjelenik az ő címere is.

Taddeo Ugoleto Mátyás udvari könyvtárosa volt. Gyűjtők, nyomdászok és illuminátorok között nevelkedett, és ő felelt a könyvállomány gyarapításáért, rendszerezéséért, újraköttetéséért. Ő kapcsolatba hozható-e a budai műhellyel, tudunk-e róla, hogy milyen volt az együttműködése a műhellyel?

Igen, évekig tartózkodott Budán, először nevelőként, Corvin János mellet. Nem a mai fogalmaink szerint volt könyvtáros, könyveket gondozó-gyűjtő humanista volt. Bizonyítható, hogy Budán működött és ő szervezte az olaszokkal a könyvek beszerzését.

Meg lehet-e becsülni és összehasonlítani mai fogalmakkal, hogy mennyibe kerülhetett egy-egy corvina elkészítése? A díszítőkövek nagyon drágák lehettek, főként a lapis lazuli, amit előszeretettel használtak.

Nehéz meghatározni, de egy díszkódex ára megegyezhetett akár egy kisebb lakóvilláéval is. Nagyon drága dolog volt, és megfigyelhető például, hogy Mátyás uralkodásának vége felé egyre több aranyat használtak a kódexeken. Kiváló minőségű festékanyagokkal dolgoztak, amelyek ma is őrzik a fényüket, csillogásukat. Rendkívül komoly összegeket költöttek erre.

Tudjuk-e azt, hogy a corvinák kifestéséhez használt festékek miből készültek?

A korabeli itáliai kódexekhez hasonlóan ásványi anyagokból nyerték ki a festékeket. Ásványokat zúztak össze porrá és különféle kötőanyagokkal vitték fel (ilyen például az arab mézga), ezek nem fakulnak ki az évszázadok során sem. A kiállítás múzeumpedagógiai részén láthatóak is ilyen, a festéshez használt ásványok. Érdekes viszont, hogy a növényi festékek kifakulnak.

A kiállítás több, jeles személyt is kiemel, akik a budai műhely munkájában tevékenyen részt vettek, miniátorok voltak.

A miniátorok közül sokat csak a stílusuk alapján lehet elkülöníteni, legalább tizenkét mester dolgozott a műhelyben. Név szerint ismerünk néhányat, őket is bemutatja a kiállítás.

Nem csak corvinákat, de egyéb dokumentumokat is láthatunk. Például egy címereslevelet, melyben Enyingi Török Ambrus a királytól a nemességet kapja, vagy egy tekercset, amely A török császárok története címet viseli, és tulajdonképpen egy politikatudományi munka. Ezek hogyan és miért kerültek be a tárlat anyagába, van-e kapcsolódásuk a corvinákhoz?

Ezek szintén annak igazolását segítik, hogy egy-egy corvina a budai műhelyben készült el. A címereslevelek bizonyítják, hogy az azokat díszítő miniátorok valóban jártak Magyarországon. Az említett Enyingi Török Ambrus-féle címereslevél Budán kelt, 1481-ben és ezt már Francesco de Castello festette ki. Ez is bizonyítja, hogy ez a mester ebben az időszakban már a budai műhelyben dolgozott. Azt is be tudjuk mutatni, hogy az érkező firenzei kódexek hogyan tudják átalakítani a budai műhelyben egy milánói mester munkáját. Az itáliai mesterek sok helyről érkeztek, nem volt egységes stílusuk, őket utánozták a kisebb mesterek, tulajdonképpen minden keveredett mindennel.

A török császárokkal kapcsolatos munka az 1490-es években készülhetett, a törökökkel kapcsolatos témák aktuálissá váltak. Ez a munka több példányban is elkészült, a Budapesten őrzött darab került kiállításra.

A tárlat beszél egy bizonyos Cassianus csoportról is. Nagyon titokzatos az elnevezés. Kik voltak ők?

A Cassianus csoport elnevezés egy stílusra utal. A mai napig nem eldöntött a kutatásokban, hogy Francesco de Castello azonos-e Cassianus mesterrel. Vannak hasonlóságok, de az ornamentika például egészen más. Nem tudjuk, hogy az alkotói stílus egy nagyívű átalakuláson ment-e keresztül vagy egy másik mestert kell feltételeznünk a munkák mögött. Az első verzió a valószínűbb, és a stílus változását igyekeztünk bemutatni a tárlaton. Ez a stílus valóban csoportképző, de nem tudjuk beazonosítani a mestert.

Kik dolgoztak egy corvina elkészítésén, milyen mester – illetve művészemberek működtek közre ebben?

A hosszú folyamat a tímárral kezdődik, aki kikészíti a bőrt, a pergament. Ezt vásárokban tekercs formában árulták. Jönnek a másolók, a scriptorok, akik vonalaznak és fekete tintával megírják a szövegeket. Ezután piros tintával címeket, rubrikákat készítenek. Az aranyozó következik ezután, aki vagy azonos az illuminátorral vagy nem. Ezt követi az illuminátor, aki kifesti a kész, aranyozott, megírt kódexeket. A könyvkötő elkészíti először a metszéseket. A címerfestő csak egy szükségnév, az valóban egy olyan illuminátor, aki csak címereket festett.

A budai műhely működése alatt fontos céllá válik: a kötetek és a könyvtár megjelenésének egységesítése. Hogyan érték ezt el?

Egységes kötéssel és az azonos címer feltüntetésével.

Fotó: Kaszás Tamás/Fidelio

Mik az igazi gyöngyszemei ennek a tárlatnak, melyek azok a kötetek, amelyek a legjelentősebbek?

A Kálmáncsehi breviárium az egyik ilyen. Ez nem corvina, de azért van itt, mert tudjuk, hogy a Mátyás reprezentációját követő főpapok követték őt a könyvkészítésben is, szerettek volna ők is maguknak olyan szép könyveket, mint amilyen a királynak van.  Kálmáncsehi Domokos székesfehérvári prépostként fontos ember volt a király környezetében. Ez a magyar középkor egyik legszebb kódexe. Pompás díszítésű, egy milánói művész, Francesco de Castello munkája, ami nagyon különbözik az egyéb munkáitól.

New Yorkból érkezett olyan misszálé, amely esetében két éves munka eredménye az, hogy itt kiállíthattuk, nagyon nehéz volt a kölcsönzés.  

Torinóból kaptunk két graduálét, magángyűjteményből. Ez is Francesco de Castello munkája, nem találkoztak még így együtt az itáliai és a magyarországi, általa készített könyvek. Ezáltal nagyon jól megfigyelhető stílusának alakulása.  

Csúcsdarabnak számít a párizsi Cassianus corvina. A Cassianus-stílus csak Budára volt jellemző.  A Vatikánból is érkezett misszálé, ennek készítője imitálta a Könyvtár több kódexét is.

Láthatunk olyan darabokat, melyek az Egyetemi Könyvtár corvinái, ezek korábban, magyar főpapok számára készültek, többek között Vitéz János, Janus Pannonius számára, ők vásárolták meg ezeket Firenzéből. Később bekerültek a corvina könyvtárba, és ekkor egy címerfestő belefestette a kódexekbe Mátyás címerét. Több esetben megtalálható bennük a korábbi tulajdonos címere is.

A Szent Ágoston Isten városáról című mű kötésénél eredeti, aranyozott csatok is maradtak fenn, így teljes pompájában tudjuk megmutatni azt is, hogy hogyan nézett ki egy corvina kötése.

Szatmári György breviáriuma szintén a középkor kiemelkedő jelentőségű kódexe. Ugyanaz a mester készíti, aki a Philostratos corvinát is. A Philostratos corvina szintén kiemelkedő jelentőségű darabja a gyűjteménynek.

Egy teljesen triviális kérdés.  Szakácskönyvet nem látunk a kiállítási anyagban, pedig a királyi udvar híres volt az ízletes lakomákról is. Használtak-e vajon ilyet annak idején, és fennmaradt-e egyáltalán ilyen?

Nem tudok róla, hogy lenne ilyen.

A tárlatot több audiovizuális elem is kiegészíti. A Hangpontban például különböző corvinákból származó szövegek magyar nyelvű változatait hallgathatják meg a látogatók. Kipróbálhatunk egy feleletválasztós játékot is, amellyel tesztelhetjük a corvinákkal kapcsolatos tudásunkat a tárlat során megfigyeltekről. A kisebbek pedig házi nyomdán próbálhatják ki a különböző címerek lenyomatait. A tárlat alatt szóló reneszánsz zene pedig már a belépés pillanatában képzeletben a királyi udvarba repíti a látogatót.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top