Thomas Pierce: Holtvágány [The Afterlives] – Latte/Metropolis Media Group, 2018 – fordította Szente Mihály – 408 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-615-5859-32-8
A halál utáni élet kérdése tényleg olyasmi, ami mindig is foglalkoztatta az embert. Vannak korszakok, amikor a hit segít a többségnek, s vannak olyanok, amikor őrült és kétségbeesett kapkodás tapasztalható. Mostanában inkább az utóbbi a jellemző, mindenféle magyarázat és válaszkísérlet hozzáférhető. Ráadásul a mai helyzetet az is fűszerezi, hogy az emberiség és benne az egyes ember talán soha nem akart ennyire megfeledkezni a halálról és halandó voltunkról. De lehet erről megfeledkezni? Hiába zsúfoljuk tele a világunkat mindenféle pittyegő-puttyogó színes-szagos élményekkel, a kérdések kérdése akkor is kérdés marad. Thomas Pierce regénye ezért aktuális, és ezért is szórakoztató. Ha nem is kínál válaszokat, de végigjárja a válaszkeresésnek egy – talán lehetséges – útját.
Jim Byrd, azért érdeklődik fokozottan a halál utáni élet iránt, mert a klinikai halálból visszatérve nem hozott magával semmilyen élményt vagy tapasztalatot, nem nyert semmiféle bizonyítékot vagy legalább halvány érzetet a halál utániság mikéntjéről. Ráadásul a személyes hiányérzettel párhuzamosan olyan jelenségeket tapasztal, melyek mintha a halottak szellemeinek jelenvalóságát bizonyítanák. A hétköznapi amerikai banktisztviselő élete – melyet a szerző itt-ott sci-fi-elemekkel is megtűzdel – akkor vesz igazi fordulatot, amikor nyomára bukkan egy a tudóstársadalomból kiközösített kutatónak, aki – állítólag! – egy gép segítségével kapcsolatot tud teremteni az élők és a holtak között. Egy ilyen kapcsolatfelvétel – gondolná az olvasó a főhőssel együtt – választ ad(hat) minden kérdésre. Megéri az ismeretlennel való találkozás kockázatát. Akkor is, ha morbid módon még az életveszélyt is a kísérlet.
- A legsötétebb jövő… InterZóna
- A tudományos párválasztás rémálom!
- Intelligens életformára bukkantak Európa mélyén
- Lenyűgöző a trilógiává terebélyesedett magyar sci-fi!
- Kitől tanulták a prágai örömlányok az orális örömszerzést?
Az 1982-ben született Thomas Pierce meglepően fondorlatos regényíró, a Jim Byrd életét követő, gyakran szinte a bosszantásig részletes történet mellett több – egészen más írói technikát magán viselő – mellékszál is megjelenik. A múltban játszódó történetrész nem mesél, inkább csak felvillantja a képek sorozatát, s az olvasóra bízza, hogy az apró darabokból összeállítsa a történetet. Mintha egy ismeretlen család fényképalbumából kipotyogott képeket akarna az olvasóval időrendbe rakatni. Talán érdekesebb is – főleg így – a Lennox család története, mint Jim Byrd útkeresése… legalábbis az olvasó türelmetlenül várja az újabb képzuhatagot, melyben újabb összefüggésekre derülhet fény, s ami talán megmagyarázza a lángoló kutya rejtélyét, amivel a regény is indul:
„Lángol a kutya! Clara lerántja a terítőt az étkezőasztalról, és a kutya után rohan, be a konyhába, de a kutya nekifut a vitrinnek, hogy csörömpölnek a porcelánok. Aztán a padlóra roskad Clara lábánál. Minden szőr leégett róla. Az ő szerencsétlen kutyája! Hogy a pokolba történhetett ez? Az édes kis kutyája halott, és ő csak arra képes, hogy segítségért sikoltozzon.”
