Bár a vidéki Magyarország felfedezése az 1930-as évek magyar filmművészetéből kimaradt, egy osztrák-magyar filmrendező, Georg Michael Höllering Hortobágy című alkotása pótolta a hiányt. Az 1936-os filmritkaság képkockáiból készült el a Kerekes Band Back to Folk című klipje.
Az Osztrák-Magyar Monarchiában született rendező, Georg Michael Höllering filpoémája, a Hortobágy reális képet fest a magyar pusztáról és népéről. A Flaherty és Grierson iskoláin nevelkedett rendezőt – aki még T.S. Eliottal is évekig dolgozott együtt egy közös film munkálatain – Schäffer László operatőr győzte meg arról,
„hogy ne távoli helyszíneken (Szumátrán) keressen egzotikumot – itt van ez a magyar vidék, egy puszta, ahol az emberek még ősi életformában élnek a Hortobágyon. Ugyanúgy lehet filmezni őket, mint ahogy Flaherty készítette a Nanook, az eszkimót.”
– nyilatkozta egy korábbi interjúban Szekfű András, aki monográfiát készített Hölleringről. A Hortobágy történetének középpontjában a Cinege család áll. A film egy már letűnt világ, a magyar puszta, a pusztai emberek életmódjának egyetlen hiteles dokumentuma. Höllering alkotótársai Móricz Zsigmond, a 20. századi magyar realista prózairodalom legkiemelkedőbb alakja, Schäffer László operatőr és Lajtha László, korának Bartók és Kodály mellett legjelentősebb zeneszerzője és népzenekutatója voltak.
„Amikor a Nemzeti Filmalaptól megkaptuk ezt a filmet, és itthon végignéztem, teljesen a hatása alá kerültem. Nem is annyira a film, mint inkább az operatőri munka, és a szereplők hitelessége. Számtalan filmet forgattak a 30-as években a magyar vidékről, de nagy része inkább a parasztromantika jegyében fogant. Annyira kilóg ez a film a többi közül, mint Sergio Leone alkotásai a westernfilmek közül: napszítta arcú szereplők a fogkrémreklám-cowboyok helyett. Úgy éreztem, ilyen karaktereket ma már nagyon nehéz lenne találni, inkább vágjuk újra ezt, de a vágásban alkalmazzunk olyan megoldásokat, amelyek a mai vizualitást tükrözik”
– meséli Fehér Viktor, a Kerekes Band dobosa.
„Pásztor neveli a betyárt”
– tartja a mondás, és a Kerekes Bandet alapító Fehér testvérek pont a Cinege családhoz hasonló pásztorcsalád leszármazottai. Őseik az 1700-as évek óta juhászkodtak az egri érseknél, üknagyapjukhoz „bejárt” az egyik leghíresebb magyar betyár, Vidróczki Márton, akinek balladájából Kodály Zoltán írt vegyeskari művet. A zenekar mindig is a hagyományos pásztorzenéből merített, ennek a szikársága fogta meg őket. Ez az örökség a Kerekes Band ihlető forrása, és a magyar népzene szűnni nem akaró megújítására való törekvés.
A Back to Folk című számot élőben legközelebb november 30-án az Akváriumban hallhatja a közönség. A koncert előtt a zenekar történetéről szóló, Kábé23 – a Kerekes Band első majdnem két és fél évtizede című könyvet is bemutatják: a lázadó jubileum se nem húsz, se nem huszonöt, hanem „kábé” 23, ennek alkalmából a zenekar visszanézett saját történelmére, és elmesélik, hogyan is járták végig a zenei színtér szekérkerék törően rögös útját.
