+ Film

Verzió: Láttad már a világ legfrissebb lenyomatát?

A 15. Verzió Nemzetközi Emberjogi Dokumentumfilm Fesztivál kapcsán Oksana Sarkisovával, a fesztivál igazgatójával beszélgettünk. Rendezői közönségtalálkozók, szakmai panelbeszélgetések, mesterkurzus, koncertek, alternatív plakátkiállítás mellett a világ 35 országából 59 filmet vetítenek november 6. és 11. között Budapesten, de Pécsen, Kecskeméten és Szegeden is tartanak vetítéseket.

Oksana Sarkisova a megnyitón, fotó: MTI/Mónus Márton

A ma nyíló 15. Verzió Nemzetközi Emberjogi Dokumentumfilm Fesztivál kapcsán Oksana Sarkisovával, a fesztivál igazgatójával beszélgettünk. Rendezői közönségtalálkozók, szakmai panelbeszélgetések, mesterkurzus, koncertek, alternatív plakátkiállítás mellett a világ 35 országából 59 filmet vetítenek november 6. és 11. között Budapesten, de Pécsen, Kecskeméten és Szegeden is tartanak vetítéseket.

Mi a Verzió missziója?

Tizenöt éve kezdtük el a Verziót. Az OSA-s kollégáimmal együtt találtuk ki, hogy fontos lenne Magyarországra elhozni olyan kreatív dokumentumfilmeket, amiket mozikban nem forgalmaznak, csak távoli filmfesztiválokon láthatók egy-egy vetítés erejéig.  Hiszünk abban, hogy a dokumentumfilm nemcsak azért fontos eszköz, hogy megtudjuk, mi zajlik a világban és kifejezzük a véleményünket az adott témában, hanem az oktatásban is igen nagy szerepe van, ez is része a missziónknak.

Oksana Sarkisova

15 éve létezik a Diák Verzió, filmvetítések mozikban, moderált beszélgetésekkel. Több éve zsűriznek is a diákok, ők adják a legjobb emberi jogi filmnek a díját. Idén bővült az oktatási vonalunk az Ifi Verzióval, ami az UNICEF-fel közös együttműködés: alapítványok és civilszervezetek tartják a különböző fókuszú workshopokat, a nap végén filmvetítéssel. Ide csoportokat szervezünk, hátrányos helyzetű gyerekeket is, utazást és ellátást biztosítva a workshop napjára.

Idén először Gyerek zsűri is lesz, szintén az UNICEF-fel együttműködésben, gimnazisták zsűrizik a Diák Verzió filmjeit. Ezeknek a filmeknek megvesszük a jogait, hogy utána egész évben vetíthessük iskolákban, az Iskola Verzió keretében; tanári segédletet adunk hozzá, szempontokat, ötleteket a tanároknak, hogyan vonják be a diákokat a filmvetés utáni beszélgetésbe, mivel segítsék a film megértését. Öröm látni, hogy sok esetben a diákokból felnőtt filmesek válnak, és talán a Verzió segítette őket megtalálni a hivatásukat.

Folyamatosan bővül a közönség, idén már három vidéki városban is lesz válogatás a Verzió programjából, Pécsen, Szegeden, és most először Kecskeméten.  

Kezdenek az emberek érzékenyebbek, fogékonyabbak lenni a mindannyiunkat érintő társadalmi problémákra, emberi jogi kérdésekre? Érzékenyül a világ abban, hogy nem csak saját magunkkal törődünk, hanem a minket körülvevő világgal is?

Szeretném hinni azt, hogy a Verzió is hozzátett ahhoz, hogy népszerűsítsük a kreatív dokumentumfilmeket, hogy nemcsak az dokumentumfilm, amit a tévében látunk. De globális tendenciának is köszönhető, megerősödött ez a műfaj: a kreatív dokumentumfilmezés, a követéses filmezés. Arra is érzékenyebbek lettünk, hogy a valóságot sok szempontból lehet prezentálni, magyarázni, vagy éppen manipulálni. Kritikus gondolkodásra késztetjük a nézőket. Ma már mindenki tud filmet készíteni, akár csak egy mobillal, és a fiatalokat érdekli ez a fajta vizuális kommunikáció.  Egyre fontosabb szembenézni a „fake news” tényével is. Ha nem figyelünk erre, könnyen párhuzamos valóságban találjuk magunkat. Ma már minden technikai lehetőség adott ahhoz, hogy valaki olyan dokumentumfilmet forgasson, amiből semmi nem igaz. Fontos, hogy el tudjuk dönteni, hogy mi manipuláció és mi szubjektív feldolgozása valóságos eseményeknek. A dokumentumfilm szubjektív interpretáció, amit lehet etikusan és kevésbé etikusan kezelni.

Ehhez kapcsolódik az egyik DokSzakMA panelbeszélgetés – Forgatás sérülékeny főszereplőkkel: morális dilemmák – hogyan lehet érzékeny témákat etikusan prezentálni. Mi az, amit még meg lehet mutatni, és mi az, amit nem?

Ez egy alapkérdés a filmkészítésnél. A kamera egyfajta hatalom. Az operatőr, rendező hatással tud lenni arra, akit filmez. Ehhez kell egyfajta bizalom, erős etikai magatartás. Mivel mi emberi jogi témákkal foglalkozunk, sok olyan filmet vetítünk, ami kiszolgáltatott emberek sorsáról, helyzetéről szól. Fontos, hogy ne áldozatokat mutassunk, hanem egyfajta méltóságot adjunk, és mégis felmerülnek kérdések, hogy mit mutathat a rendező, és mit nem. Előfordul, hogy a rendezőnek változtatnia kell a filmen, mert a főszereplő nem volt boldog azzal, amilyennek mutatta őt, mert ez hatással lehet az életére. Mennyire irányítja a rendező a szereplőt és fordítva? Ezeket a kérdéseket szeretnénk megvitatni. Három ilyen film lesz, két magyar és egy amerikai rendezőtől. Nagyon különböző a három veszélyeztetett szereplő: egy kínai gyárban toxikus anyagoktól leukémiát kapott személy (Szembesítés), egy szolgaként élő nő, Maris, aki 10 éve szolgál fizetés nélkül egy családot (Egy nő fogságban), és egy gyerekházasság elől Szomáliából menekült lány, aki két éve él gyerekotthonban Magyarországon (Könnyű leckék). Mindhárom film esetében bonyolult forgatási kérdésekbe botlottak, és az is kérdés, hogy mi lesz az utóhatása a filmnek ezekre a személyekre, mi a rendező felelőssége, mennyit mondhat el, hogyan kell bemutatni a helyzetet, hogy ne érje hátrányosan őket a további életükben, a szomáliai lány esetében pl. a migránsozó társadalmunkba való beilleszkedésben, vagy a családjával azóta kialakult viszonyában.

Tavaly a Trafóban tartottátok a fesztivál nyitóeseményét. Idén is ott indul a Verzió?

Igen, Mészáros Antónia, az UNICEF magyarországi ügyvezető igazgatója nyitja meg az idei fesztivált. A nyitófilm pedig Csuja László Kilenc hónap háború című filmje lesz, egy ismétléssel majd a Toldi Moziban. Fontos film, Szarajevóban volt a világpremier, ez pedig a magyar bemutató. Egy magyar családról szól, akik Ukrajnában élnek, ukrán állampolgárok, a 24 éves fiúkat behívják katonának, elmegy Kelet-Ukrajnába harcolni, ahol videóblogot készít a háborús napjairól. A film erről a kilenc hónap változásról szól, a családhoz való viszonyáról.

Két másik, művészethez kapcsolódó film lesz a Trafóban a nyitóesten kívül.  A Srbenka, ami nagyon sok díjat bezsebelt már. Traumatikus horvát háborús esetet próbál feldolgozni a horvát rendező, Nebojša Slijepčević, egy színházi előadás próbáiról. A film egy 12 éves szerb lányról szól, akit 1991-ben Zágrábban megöltek. A darabban szereplő gyerekeknek mind van saját kapcsolódása, története, az egyik lányról kiderül a munka során, hogy szerb, de ezt próbálja eltitkolni, mert még mindig érzi a múlt hatását az életére. A film igazából az ő történetére fókuszál.

A költőnő

A másik film A költőnő, ami Hissa Hilal autodidakta költőről szó, aki bejut a Milliók Költője nevű TV show-ba Abu Dhabiban, ami az arab világ legnagyobb költészeti versenye, és nők ritkán vesznek részt benne. 75 millió néző előtt nyíltan szembemegy verseivel a patriarchális szaúdi szokásokkal. Végül a második helyet kapja meg a versenyen… Érdekes betekintés abba a zárt társadalomba, ahol nők nem jelennek meg aktívan a nyilvánosság előtt.

Minden évben van valami különleges tematika. Idén mit emelnél ki?

Három tematikus szekciónk van: Életünk a munka, Földünk a tűréshatáron és Az emlékezés formái. A környezetről szóló filmek kaptak nagyobb figyelmet idén, legyen szó elektronikus hulladékról, klímaváltozásról vagy globális felmelegedésről. A filmek utáni beszélgetésekre várjuk a partnereket, érdeklődőket. Nekem az lesz a nagy durranás, ha sokan vesznek részt ezeken. Csak a szerdai napon öt kerekasztalbeszélgetés lesz! Azért válogattunk be kevesebb filmet, hogy legyen idő mélyebben megvitatni azokat.

A fesztivál tematikáit ki találja ki?

A fő tematikák organikusan alakulnak ki, a nevezésekből látjuk, milyen témákban alkottak, hogyan kapcsolódnak ezek egymáshoz. A Magyar Panorámát viszont Báron György állítja össze évek óta. Gyorsan változik a világ, így világtendenciákat követnek a tematikák. Idén például, látván a környezetről szóló filmek hangsúlyosságát, összedolgoztunk a CEU Sustainability Office-szal a beszélgetések megszervezésében.  Az érdeklődést az is mutatja, hogy két olyan megkeresés is volt felénk, hogy valaki látta a programot és szeretne kapcsolódni a beszélgetéshez, pl. az elektronikus hulladék témában.

A fiatalokat is megszólítja a fesztivál, idén több egyetemmel is együttműködik a Verzió.

Minél sokrétűbb és szélesebb közönséget szeretnénk elérni, ezért megkerestük az ELTÉ-t, a METUt, az SZFE-t. Bevonjuk a diákokat a blogírásba: rövid ajánlókat írnak a filmekről, amivel egyrészt orientálják a többi diákot, másrészt ez az órájuk része, ahol megtanulják, hogyan lehet dokumentumfilmekről elemzést írni, interjút készíteni az alkotókkal. Idén lesz egy alternatív filmplakát kiállítás, a METUs tervezőgrafika mesterszakos diákokkal, az Empathy charity kávézóban kiállítva. Különösen örülünk ennek a helyszínnek a beszélgetések miatt, egyrészt nincs időkorlát, mint a mozikban, másrészt a kávézó nyeresége a Magyar Vöröskereszthez folyik be. A fesztiválvendégek pedig 10% kedvezményt kapnak a fesztivál folyamán.

Mire számíthatunk Bill Morrison Mesterkurzusán?

Bill Morrison a fesztivál alatt a vendégünk lesz. Izgalmas rendező, found footage technikával dolgozik, régi filmtekercs maradványokból, már-már absztrakt képekből készít képzőművészeti értékű, poétikus esztétikájú, varázslatos dokumentumfilmeket, a legnagyobb nevű kortárs zenészekkel, zeneszerzőkkel együttműködve. A legfrissebb filmjét, a Dawson City: FrozenTimeot fogjuk vetíteni a Művész Moziban, moderált beszélgetésekkel.  A dokumentumfilmkedvelő közönségen túl képzőművészeknek, kortárs zene szeretőknek egyaránt ajánljuk a filmjét.

Dawson City

Morrison a Yukon folyó menti, aranyláz korszakbeli kis kanadai faluból lett város mikrotörténetét tárja fel nagyon személyes megközelítésben, a hetvenes években permafroszt állapotban feltárt filmtekercsek, interjúk, történelmi fényképek segítségével. Morrison olyan kortárs zenészekkel dolgozott együtt, mint John Adams, William Basinski, Maya Beiser, Gavin Bryars, Dave Douglas, Philip Glass, Vijay Iyer, Jóhann Jóhannsson, Kronos Quartet, David Lang, Steve Reich és Julia Wolfe. A szerdai mesterkurzuson, a CEU-n nem csak erről, hanem a korábbi rövid esszéfilmjei készítéséről is szó lesz.

Utolsóként talán még a záróestről ejtsünk pár szót.

A felszabadulas napja

Szombaton, 10-én lesz a díjátadó Záróest, amin a Legjobb Emberi Jogi Film, Legjobb Diák- és elsőfilm, Közönségdíj kategóriák nyerteseit díjazzuk, utána pedig A felszabadulás napja  című filmet fogjuk vetíteni. A szlovén Laibach az első olyan rockzenekar, akiket meghívtak Észak-Koreába koncertezni. Az utazásukról, a kinti próbákról, a helyi autoritásokkal való egyeztetéseikről szól a film, lett és norvég rendezőktől. A záróest vendége lesz Ivan Novak a Laibachból.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top