+ Interjú

Hogyan került párba Vörösmarty és Karafiáth?

Fotó: Csibi Szilvia

Irodalom a Müpában

Hogy kerül a magas sarkú csizma a veretesen súlyos, antik tölgyfaasztalra? Ezzel a felütéssel indul a Müpa ajánlója. A közelgő, izgalmasnak ígérkező Vörösmarty-est kapcsán erről és sok másról kérdeztük Keresztury Tibort, a Müpa irodalmi sorozatainak – a 2012-ben indult Literárium, a Literárium Extra, a 2016-ban életre kelt Vers-estek és a jövő januárban induló Literárium Junior – szerkesztőjét a Müpa Üvegtermében, az azóta sikerrel lezajlott Cserna-Szabó András-est előtt.

Mi a koncepciója az általad szerkesztett irodalmi sorozatoknak?

Az egész úgy kezdődött, hogy a Müpában nem voltak rendszeres irodalmi programok, és felkértek, hogy a műfaji repertoárt szélesítve hozzak létre irodalmi műsorokat. Ennek első lépése a Literárium volt, ami kortárs írók talk-show jellegű műsora, színészekkel, hozzá illő zenével, vagyis nem pusztán beszélgetés, hanem színházi értékű irodalmi est. Aztán kinőtte magát a történet, mert olyan nagy érdeklődés mutatkozott, hogy a frekventáltabb írókkal már átmentünk az 500 fős Fesztivál Színházba a 130 fős Üvegteremből, így jött létre a Literárium Extra-sorozat. Ez más, mint a „rendes” Literárium, más a koreográfiája, mindig színesebb, van valami háttérmozgatója, nem egy szerzőről van szó, és általában zenekarral megy. Nagyobb léptékű, mint a Literárium. Ilyen volt Csukás István 80. születésnapi estje, és ilyen lesz a Grecsó-Kollár est vagy Dragomán György és Szabó T. Anna estje. Az Esterházy-, Nádas Péter- vagy Kertész Imre-estet pedig eleve oda terveztük a nagy érdeklődés miatt.

És a Vers-estek?

A Vers-estek azért indult el 2016-ban, mert azt tapasztaltam, hogy nemhogy csökken, hanem egyre növekszik az országban az érdeklődés a versek iránt, mintha reneszánsza lenne a költészetnek. Azt találtuk ki, hogy ne pusztán felolvasóest legyen, ne csak a versek hangozzanak el, klasszikus költők versei, hanem egy kortárs költő válogasson a klasszikus költő életművéből, ő állítsa össze a műsort, hiszen a kortárs költő saját nézőpontjából értelmezi újra a klasszikus költők verseit. Itt nem csak versek hangzanak el, hanem dokumentumok is, levelek, kritikarészletek, életrajzi tények. Óriás sikerrel megy a sorozat, például a nemrégiben megrendezett Weöres Sándor-est, Kovács András Ferenc válogatásában, olyan színészekkel, mint Mácsai Pál, Tenki Réka, Nagy Zsolt. Sőt, Parti Nagy Lajos is fellépett, mint vendég és az estet válogató Kovács András Ferenc is debütált színészként. Parti Nagy is volt párban klasszikussal, ő válogatta a Kosztolányi-estet.

Mik a válogatás szempontjai?

Nagyon izgalmas, hogy ki hogy közelít meg egy klasszikust a kortársak közül. Van, aki elhagyja a főműveket, például Szálinger Balázs Petőfi-estje teljesen az ismeretlen Petőfire koncentrált. És van, aki a hagyományosabb értékrendet, a klasszikusabb verseket teszi más kontextusba és így eleveníti meg a klasszikus költő életművét, hogy ne a megszokott megvilágításban kapja a közönség.

Te választod ki, hogy ki legyen a klasszikus költő és ki legyen a kortárs párja?

Igen. Az a szempontom, hogy olyanok legyenek párban, akik tudvalévőleg kötődnek egymáshoz, Térey és Csokonai például. De a most következő Karafiáth-Vörösmarty-est kapcsán el kell mondanom, hogy megkérdeztem Orsit, hogy kit szeretne, és legnagyobb bámulatomra és csodálkozásomra Vörösmartyt választotta. Nem gondoltam, hogy őt fogja választani, hogy neki valami köze lenne Vörösmarty Mihályhoz. Kiderült, hogy a kedvenc költője. A szerkesztőt is érik meglepetések…

Kik a partnereitek?

Négy színházzal szerződtünk le a Müpa részéről: az Örkény Színházzal, a Katona József Színházzal, a Színház- és Filmművészeti Egyetemmel és a Nemzeti Színházzal. Mi adjuk a műsort, ők adják a színészeket, a rendezőt. A színházak is lelkesen vesznek részt a Vers-esetekben, termékeny munkakapcsolatban vagyunk, neves színészek sora lépett már fel.

Meddig tart a te feladatod? Mit csinál a műsor összeállítója és mit a rendező?

Konkrét példánál maradva, a most következő Vörösmarty-est esetében Orsolya állítja össze a műsor anyagát, én megszerkesztem, és úgy adom a rendezőnek, aki most Rubold Ödön lesz. Tehát a komplett műsor leadásáig terjed a hatásköröm. Onnantól a rendező felelőssége, hogy mit hogy csinál belőle. Ez valójában műhelymunka, többször találkozunk az aktuális rendezővel, és hármunk közös gondolkodásából alakul ki, hogyan instruálja a színészeket és mi történik a színpadon. Van, aki három színésszel kívánja megoldani, van, aki tízzel, ezt ő dönti el. Ebbe mi nem szólunk bele, hogy ki melyik verset mondja, bár a műhelybeszélgetéseken azért ez is szóba kerül. És amivel még meg spékeltük: Darvas Ferenc az estek állandó zenész-közreműködője, aki mindig megzenésít két-három verset, illetve a versblokkok között improvizál.

Maga az előadás inkább kortárs vagy inkább klasszikus jellegű?

Ez legjobb kérdés, amit ezzel kapcsolatban feltettek. Akkor működik jól ez a sorozat, ha ez nem eldönthető. Olyasmit képzeltem el, és meg is valósult az esetek többségében, hogy a mai érvényessége domborodjon ki a klasszikus költőnek, hiszen a kortárs költő szemüvegén keresztül látjuk a klasszikus költőt. Kettős portrét szeretnénk ezekben a műsorokban egymásra vetíteni, ha nem hangzik ez túl nagyképűen: egy megújított, korszerű Vörösmarty képet, és egy Karafiáth Orsolya-értelmezést, áthasonlítást és ütköztetést a saját esztétikai elvével, költői gyakorlatával, ízlésével. Ettől tud igazán izgalmas lenni. Az nem annyira izgalmas, ha kijön egy színész szavalni. Ez a műfaj lejárt.

És a dolog szcenikájához még hozzátartozik, hogy a válogató mindig ír egy kis esszét, azzal kezdődik a műsor, mintegy megfejti, előrebocsátja, hogy milyen szempontok alapján, miért őt választotta.  Ez, mint kiderült, számukra is nagyon fontos, átgondolni a viszonyukat a válogatás menetében. Ezek 4-8 perces kis esszék a klasszikus költőkről, önmagukban is nagyon érdekesek, akár ki is lehetne adni egy kötetben.

Szubjektív szempontok alapján válogatnak? Vagy stiláris, formai, tematikus rokonság miatt?

Én örülök a szubjektív szempontoknak, és annak, ha minél rendhagyóbb a műsor, a megközelítés, ha nagy szerepe van a váratlan effekteknek. Például annak, hogy Szálinger Balázs válogatásában nem hangzottak el a klasszikus Petőfi művek. A közönség egy része ezt csalódással fogadta, de a másik része borzasztó lelkesedéssel, hogy olyan gyöngyszemeket, töredékeket ásott elő az életműből, amik, kis túlzással, a kötetetekbe se igen kerülnek be.

Vagy az is meglepő volt, ahogy Térey János megjelenítette Csokonai életét és életrajzát. Nagyon izgalmas rátalálásokat hozott az életműre. Ez az, ami a sorozatot működteti.

Akkor ez újdonságra nyitott közönségnek szól.

Abszolút. Én az olyan műsorokat szeretem, legyen az zongorakoncert vagy irodalmi est, ami kimozdítja a közönséget a komfortzónájából.

Na, ez már kortárs…

Igen, ha valami új van benne, valami szokatlan, nem hétköznapi, és nem minden úgy történik, ahogy azt várjuk. A közönség – amelynek több mint a fele állandó vendégünk –  ezt nagyon honorálja. A másik, kisebbik része a betévedőkből áll, akik először látogatnak el egy Vers-estre. Érdekes az is, hogy a közönség két részből adódik össze: van, aki Kosztolányira kíváncsi, de van, aki Parti Nagy Lajos miatt jön.

Ha már a közönségnél tartunk, milyen a korosztályos megoszlás, fiatalok jönnek?

Igen. Híre ment, hogy nem hagyományos felolvasóesetekről van szó, jönnek egyetemisták és középiskolások is szép számmal, na, nem annyian, mint mondjuk Závada Péter-estjére, aki ugye a nemzedékük sztárja. De ha már itt tartunk, el kell azt is mondanom, hogy Literárium Junior címmel egy kifejezetten középiskolásoknak célzott sorozat indul januártól a Müpában. Az a célja, hogy a diákok testközelből találkozzanak kortárs írókkal. Nem hagyományos formában lesz ez sem, lesznek közönségtalálkozók, beszélgetések.

A tananyagból teljesen ki van hagyva, sosincs idő a kortárs irodalomra.  Úgy érettségiznek le sorra gimnazisták, hogy nem hallották egyetlen kortárs író nevét sem. Őket szeretnénk egyfelől segíteni, másfelől megnyerni a Müpa többi irodalmi műsora közönségének. Nádas Péterrel indul ez a sorozat, akinek a Literárium Extra sorozatban lesz estje januárban. Próbálom úgy időzíteni a Junior eseményeket, hogy kapcsolódjanak egy másik Literárium, Literárium Extra vagy Vers-est tematikájához. Ez Nádas esetében nagyon jól jött ki, mert 16-án lesz a fiatalokkal ez első Literárium Junior és 21-én a felolvasóest.

A Junior sorozatban lesz még Családban marad címmel Kemény István és Kemény Zsófia estje, apa és lánya ugyebár. Karafiáth Orsolya pedig Legát Tiborral fog egy zenés műsor keretében előadni arról, hogy lehet-e az irodalom szórakoztató. Ilyen és hasonló kérdéseket járunk körbe. Az új nemzedék sztárja, Závada Péter Simon Mártonnal fog fellépni. Olyan, kifejezetten a középiskolásoknak szóló, az ő nyelvükön elhangzó esteket képzelek el, amik felkeltik az érdeklődésüket, és esetleg olvasóvá teszik őket.

Van-e szerelemgyerek az elmúlt évekből, vagy minden gyerekedet egyformán szereted?

Nem nagyon tudok kit kiemelni, mert közel hetven előadásról beszélünk, amik közt voltak egészen nagyszerű produkciók és voltak kevésbé sikeresek, ahogy az lenni szokott. De a Weöres Sándor-est Kovács András Ferenc összeállításában, Mácsai rendezésében a legjobb Vers-estek színvonalát hozta, nemcsak a Müpa vonatkozásban, hanem általános értelemben is. És elfogultan szerettem Esterházy Pétert, az ő estje volt olyan üdítően könnyed és tréfásan komoly, hogy az nagyon mélyen bevésődött a tudatomba.

Közelgő Literárium-estek.

Közelgő Vers-estek

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top