+ Irodalom

A Min Kamp szerzője lesz a Könyvfesztivál díszvendége

Karl Ove Knausgård

Karl Ove Knausgard norvég író lesz a díszvendége a 26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválnak, amelyet 2019. április 25. és 28. között rendeznek a Millenárison.

Az 1968-as születésű Karl Ove Knausgard legismertebb műve a Harcom (Min Kamp) című, hat részből álló önéletrajzi regénysorozat, amelynek első három kötete Halál, Szerelem és Játék címmel a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg. A Halál című kötetben a szerző saját gyermekkorát és apja életét írja le, részletesen taglalva a gyarló apa és a tékozló fiú közötti konfliktusokat. A sorozat további darabjaiban az élet és az álom témáját dolgozza fel a szerző. A regényfolyamot, amelyet Knausgard negyvenévesen kezdett el írni, eddig huszonkét nyelvre fordították le. Az oslói Oktober Kiadó tájékoztatása szerint az életrajzi sorozat 2010-ben eladási rekordokat döntött Norvégiában.

A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál eddigi díszvendégei, illetve az 1995-ben alapított Budapest Nagydíjjal kitüntetett írói, költői között szerepelt mások mellett az osztrák Ernst Jandl, a magyar születésű izraeli Ephraim Kishon (Kishont Ferenc), a Nobel-díjas magyar Kertész Imre, az indiai születésű angol Salman Rushdie, a Nobel-díjas perui Mario Vargas Llosa, a Nobel-díjas német Günter Grass, a brazil Paulo Coelho, a spanyol Jorge Semprún, a francia Michel Houellebecq és a finn Sofi Oksanen. Az utóbbi években az amerikai Jonathan Franzen, a norvég Jostein Gaarder, a török Orhan Pamuk és idén a német Daniel Kehlmann volt a díszvendég.

Az elmúlt években a fesztiválon díszvendég országként mutatkozott be többek között Csehország, Franciaország, Kanada, Lengyelország, Németország, Olaszország, Oroszország, Spanyolország, Kína, Románia, a skandináv országok, 2011-ben – Magyarország uniós elnökségének tiszteletére – rendhagyó módon az Európai Unió 27 tagországa, valamint Törökország, Szlovákia, a V4-ek, idén pedig Szerbia kapott kiemelt figyelmet a rendezvényen.

1 hozzászólás

1 hozzászólás

  1. Mahir Kara

    2018-11-19 - 06:19

    Adolf Hitler a Munkanélküliség jellemromboló hatásáról.

    hogy azután a napi kereset bizonytalansága, a munkahelyeknek ismételt elvesztése, az ezzel járó nyomor és éhség fizikai szerencsétlenségén kívül idővel lelkileg is megmételyezze. Ezek a viszonyok idővel közömbössé teszik áldozatukat, és az egyébként szorgalmas ember lassan egészen elveszti önbizalmát, laza életfelfogásra tesz szert, és azoknak eszközeivé válik, akik csupán aljas indulatok végett fordulnak hozzá. Olyan gyakran van saját hibáján kívül munka nélkül, hogy tulajdonképpen már közömbössé válik számára, hogy vajon csak gazdasági okok kiharcolásáról van-e szó, vagy pedig állami, társadalmi és kulturális eszközök meg semmisítéséről.
    Ezt a lelki átalakulást ezer és ezer esetben nyitott szemmel figyelhettem meg, s minél gyakrabban volt alkalmam mindezt látni, annál inkább megutáltam a milliós várost, amely előbb mohón magához vonzza az embereket csak azért, hogy később megsemmisítse őket. Amikor feljöttek a városba, még népünkhöz tartozónak számítottak, de mire ott maradtak, már elvesztek a nép számára.
    Engem is ide-oda dobált a nagyvárosi élet, s így saját magamon próbáltam ki e sorsnak a lelkületre gyakorolt hatását. A változó munka és munkanélküliség közepette a bevételeknek és kiadásoknak bizonytalansága elpusztítja a takarékosság iránti érzéket és a bölcs életbeosztás iránti hajlamot. Az ilyen ember látszólagosan rászokik arra, hogy jó időben jól éljen, rossz időben éhezzék. Az éhezés már eleve megsemmisíti a későbbi bölcs életmód minden lehetőségét; áldozata elé ugyanis állandóan a jó életmód délibábját varázsolja, s ez a beteges vágyakozás minden önfegyelemnek útjába áll, mihelyt ezt a keresetet csak egy pillanatra is megengedi. Ennek a következménye aztán az, hogy röviddel az újra felvett munka után minden beosztás a legkezdetlegesebb módon háttérbe szorul, s emberünk egyik napról a másikra éli világát.
    Száz és száz ilyen eseménynek voltam a szemtanúja. Eleinte undorral és felháborodottan figyeltem, de később annál inkább megértettem tragikumát és mélyebb okát. Rossz viszonyok szerencsétlen áldozatai. A lakásviszonyok még vigasztalanabbak voltak. A bécsi segédmunkás lakásnyomora rettenetes volt, s még ma is elborzadok, ha azokra a nyomorúságos odúkra, menhelyekre és tömegszállásokra, a szennynek és visszataszító piszoknak, ezekre a sötét helyeire gondolok.
    Mi lesz ennek az eredménye, hová kell ennek majdan fejlődnie, hogyha ezekből a nyomortanyákból szabadjára eresztett rabszolgák hada elárasztja mit sem sejtő embertársait!
    Mert nemtörődöm ez a másik világ. Ahelyett, hogy ösztönösen megérezné, hogy a sors előbb vagy utóbb megbosszulja magát, a dolgoknak szabad folyást enged; nem igyekszik a sorsot megbékíteni. Hálás vagyok a gondviselésnek, hogy végigjáratta velem ezt az iskolát. Ebben az iskolában már nem tudtam tiltakozni az ellen, ami nem tetszett; neveltetésem gyors és alapos volt.
    Ha nem akartam kétségbeesni az akkori környezetem és az akkori emberek miatt, akkor különbséget kellett tennem külső lényük, életmódjuk és fejlődésük oka között. A nyomorból, a szerencsétlenségből, a külső lezüllésből és gazból, nem fejlődhettek ki emberek, hanem csak a szomorú körülmények eredményei.
    Már a létért való bécsi küzdelem idején világosan láttam, hogy az igazi szociális tevékenykedés sohasem a nevetséges és öncélú jótékonykodási érzelgősségben találja meg a maga föladatát, hanem sokkal inkább a kulturális és gazdasági életünk szervezete terén mutatkozó s az egyesek egyéniségének és faji sajátosságának megsemmisítéséhez vezető alapvető hiányok megszüntetésében.
    A gonosztettekkel szembeni állami fellépés gyöngesége nemegyszer abban a bizonytalanságban rejlik, amellyel az illetékesek az ilyen időszerű jelenség belső okait megítélik. E bizonytalanság magyarázata a züllöttség ilyen tragédiái felett érzett egyéni érzelmekben felfedezhető bűnösségben rejlik. Ez viszont kerékkötője minden komoly és erős elhatározásnak, s még a létfenntartás legszükségesebb rendszabályainak is gyenge, vagy félmegoldását segíti elő. Drága jó, pógári világ, ami ellen harcba indult, a kommunizmus, a barom!

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top