+ Interjú

Pachmann Péter: Szarajevóban egy tömegsír kihantolásán is részt vettem

Pachmann Péter, tévés újságíró Misu háborúja című regényét Béres Miklós alkalmazta színpadra, a főszerepben Jancsó Dóra színésznővel. A tavaly megjelent könyvet a délszláv háború borzalmai ihlették, amelyekkel híradós pályafutása kezdetén haditudósítóként találkozott, a bemutató apropóján a szerzővel beszélgettünk.

„A Misu háborúja az élni akarásról szól”

A 27. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál a TRIP ART művészeti térrel közösen mutatja be ma este 19 órakor a Misu háborúja című monodrámát. Pachmann Péter, tévés újságíró regényét Béres Miklós alkalmazta színpadra, a főszerepben Jancsó Dóra színésznővel. A tavaly megjelent könyvet a délszláv háború borzalmai ihlették, amelyekkel híradós pályafutása kezdetén haditudósítóként találkozott, a bemutató apropóján a szerzővel beszélgettünk.

– 23 évesen az első komoly szakmai megbízatása volt, hogy a Magyar Televíziót tudósíthatta a délszláv háborúról. Miért várt vele több mint 20 évet, hogy papírra vesse az ott látottakat?

– Sok mindennek meg kellett érnie, le kellett tisztulnia bennem azzal kapcsolatban, amit láttam, hogy képes legyek szavakba önteni. Külügyminisztériumi delegációkkal több alkalommal is jártam a Balkánon a háború idején. Egyszer elvittek minket egy Szarajevó melletti kis faluba, ahol nem sokkal előtte még harc folyt. Gyerekek rajzottak ki az óvóhelyekről, a házakból az utcára, és folytatták az ugróiskolát meg a focit. Mellettük szétlőtt állatok, sertések, kutyák feküdtek. Elképesztő szimbólumnak láttam, hogy a gyerekek, mintha mi sem történt volna, folytatják az életet. A Misu háborújának is ez az élni akarás a fő motívuma. Nem a háborús helyzetet, a „ki a bűnös” kérdését ecsetelem a regényben, hanem azt, hogy a háború természete hogyan hat az emberi sorsokra.

– A Misu háborúja fókuszában egy kisfiú és édesanyja kapcsolata, megpróbáltatásai állnak. Mennyire mintázta őket valóságos személyekről?

Amikor NATO-ösztöndíjasként visszatértem Szarajevóba, egy tömegsír kihantolásán is részt vettem. A hullák azonosításánál mélyen belém égett egy kisfiú arca a fényképről, kissé szőkés, balkáni vonású srácé, akit szintén megöltek. Ezt leszámítva, a történet teljes mértékben fiktív, egy édesanyáról, aki a fiával átvonul az egész Balkánon, hogy a gyereke életben maradhasson. Misunak és az anyjának a túlélés érdekében éppen oda kell bejutnia, ahol nincs élet. Mintegy azt jelképezve, hogy ha életet viszünk oda, ahol nincs élet, akkor az élet győz.

– Hogyan tudta beleélni magát a női lélek mélységeibe, egy anya elszánt, önfeláldozó küzdelmébe a túlélésért?

Mindig is érdekelt, hogy a nőkben, akik életet adnak, milyen ösztönök, viselkedési formák működnek. Pszichiáterek segítségét kérve nagyon sokat olvastam a női érzékenységről, odaadásról, az erőszak áldozatául esett nőkről, akik a depresszió különböző fázisain mennek át az önhibáztatástól egészen a ráismerésig, hogy áldozatok. A Misu háborújában is történik egy szörnyűség az anyával, bántalmazzák, erőszak áldozata lesz.

– Hogyan vetődött fel a regény színpadi változatának az ötlete?

Aki csak olvasta a regényt, kérdezte, hogy mikor láthatja filmen, mert annyira filmszerűen vannak megírva a jelenetek, a helyzetek. Nekem is vágyam, hogy egyszer film készüljön belőle. A miskolci könyvbemutató alkalmával megkeresett Jancsó Dóra – akkor még a Miskolci Nemzeti Színház színésznője, jelenleg szabadúszó-, hogy szeretné eljátszani színpadon, mert nagyon megérintette a történet. Örültem a lehetőségnek, és kíváncsian várom, hogyan működik az anyag monodrámaként, hiszen a színpad kifejezési eszközei lényegesen eltérnek a regényétől, mégis sokkal katartikusabban kell hatniuk a nézőkre. A TRIP Hajó zárt terében sokkal erősebb egy törékeny nő színpadi jelenléte.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top