+ Életmód

Ha volt, már kidobtad, ha mégsem, akkor nagy becsben tartod. Mi az?

A Rock&Roll Áruház megmutatja, hogy milyen voltál. Kicsit nevetséges, kicsit szoci, de nagyon-nagyon vagány! Poós Zoltán összeszedte a relikviákat.

Poós Zoltán: Rock&Roll Áruház / ez a divat 1957-2000 – Corvina Kiadó, 2018 – 152 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-1365-32-0

Poós Zoltán teljesen szétzilálta a napirendemet! Úgy terveztem, hogy „tájékozódó jelleggel” belepillantok a Rock&Roll Áruház című kötetbe, s aztán megyek tovább, csinálom a dolgomat. Ahogy azt már hajnalban elterveztem. Persze, ebből nem lett semmi, mert nem tudtam letenni a kötetet! Beleragadt a kezembe, s valamilyen erős hipnotikus hatást kiváltva rávett arra, hogy egy ülésben végigolvassam. Itt-ott lelkesedve, másutt (magamon/magunkon) elszomorodva, egyebütt kacarászva, s megint máshol (gondolatban) Poóssal vitázva.

A Rock&Roll Áruház elképesztő! Összegyűlik benne minden, ami a ’60-as évektől a ’90-es évekig fontos volt az akkori fiataloknak, tinédzsereknek. Néha korosztályban kicsit kileng, és feltűnik a kisiskolások kincskészletének (Sztogoff Mihály-os tükör) egy-egy darabja, vagy a felnőttség néhány ikonikus tárgya (svájcisapka, apupizsama). De egészen pontosan festi meg tárgyak által azt a világot, amiben éltek azok, akik a XX. században voltak fiatalok.

„…A svájcisapka viselése egyet jelentett az önfeladással, ugyanúgy senkit csinált a viselőjéből, mint a nőkből az otthonka. Annyira esetlen volt, hogy az 1980 tavaszán munkásfazonnal előálló Edda Művek sem tudta volna rehabilitálni, pedig Pataky Attis elővette a munkásoverallt. De ha még a fejére húzott volna egy svájcisapkát is, soha nem tör ki a zenekar Miskolc környékéről. Ha balfácánt akart a Vidám Színpad megjeleníteni, a kellékes előhúzott egy svájcisapkát. pedig ez a barettjellegű fejfedő még a 15. században lett divatos az arisztokraták körében, később a gazdag polgárság is viselte, és a 19. században a festők fedezték fel maguknak. A 1920-as években az angolok, mint sportruházatot hozták újra divatba, ezt reagálta le a hódmezővásárhelyi Kokron József és Fiai Kötszövöttárugyár az 1930-as években…”

A tárgyakhoz és képeikhez kötődő kísérő szövegek – apró szösszenetek, másfélpercesek – egyszerre informálisak, személyesek és szórakoztatók. Csillog bennük téma iránti elköteleződésből fakadó ismeret és legalább ugyanennyi a személyesség és a szépírói bravúr. Persze, mindenkinek mást mond a Boney M. táska, a szimatszatyor, a baboskendő vagy az alföldi papucs. Koronként és korszakonként változik az üzenet – sőt biztosan van földrajzi megoszlás is a háttérben –, mégis, a Rock&Roll Áruház olyan sorvezető, ami többet jelent a hétköznapi nosztalgiázásnál. Egy erős rácsodálkozásnyival többet…

…hiszen ezeknek a tárgyaknak a jelentős részét mi magunk is birtokoltuk vagy utáltuk, s aztán, amikor lejárt az idejük, akkor olyan könnyedén szabadultunk meg tőlük, mint manapság a taknyos papír zsebkendőtől. (Apropó, nekem még ruha zsebkenővel telt a kölyökkorom.)

A Rock&Roll Áruház lapozgatása közben korosztályomban – három évvel vagyok fiatalabb a szerzőnél – az is felidéződik, hogy bizonyos tárgyak megszerzése mennyi nehézségbe ütközött, s nem csak azért, mert a kereskedelmi gyakorlat erősen másféle volt akkoriban, hanem azért is, mert gyakran a szülőkkel is meg kellett küzdeni… miért is? Utólag tényleg (kicsit) nevetségesek voltunk! Akkor is, ha komolyan – véresen komolyan – gondoltuk, hogy ezek a fontos dolgok. (Dipó-táska, Wrangler farmer, Sandokan poló…)

Azért ez is eszünkbe juthat, amikor a saját kamasz kölykünk ácsingózik valami – szerintünk – eszement baromságra. Még akkor is, amikor kezébe veszi a Rock&Roll Áruház című kötetet, és veszettül vigyorog azon, hogy milyenek voltunk. Mi, a „komoly felnőttek”.

***

A borítóképen a kötet szerzője (középen). A képen olyan öltözködési elemek vannak, mint bőrkabát, farmerdzseki és bomber…Egyenesen a Rock&Roll Áruház kínálatából. Poós Zoltán Facebook-kommentje a képhez:

„Újabb Red Marinetti ábrázolat került elő. Anno a zenekar elődje, a Nova Akropola készítette 1990 tavaszán az első magyarországi Joy Division emlékestet Ian Curtis halálának 10. évfordulóján. A cyberpunk világát megidéző, kb. egy évig létező Red Marinetti volt az első magyar indusztrál metál zenekar. Az egykori tagokhoz több, mint 20 könyv és tucatnyi olasz műfordítás kapcsolható.”

Ha volt, már kidobtad, ha mégsem, akkor nagy becsben tartod. Mi az?
Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top