+ Oktatás

Megrendezik a Polgár szimultánt

VILÁGSAKKFESZTIVÁL? CSÖRÖG A KASSZA! avagy: Hány deka szalámit ad el a magyar foci?

Egyik írásomban megkérdeztem (éppen itt a Librariusban), hogy

„Hány dollár profitot termelt volna hatszázezer zsidó hetven év alatt?”

Most úgy is feltehetném az elméleti kérdést, hogy hány százmillió forintot hozott az országnak közvetve a Polgár család, László, Klára, Zsuzsa, Zsófi és nem utolsó sorban Judit a nemzeti imidzs fényesítésével, hírünk növelésével?

Ha valaki abban hisz, hogy a csapnivaló magyar foci elad majd valahol tíz deka Pick szalámit, vagy idehoz egy turistát, mennyivel inkább hihet abban, hogy a világhírű Polgár-módszerrel a sakkvilág élére repített lányok sikere forintosíthatóan is hasznos a nemzetnek, a gazdaságnak!

Polgár Judit gyerekekkel

Ha csak a minden évben megrendezett, és most a Magyar Nemzeti Galériába telepített Világsakkfesztivált nézem, már annak a hírére is csörög a kassza.

Október 13-án, szombaton olyan programmal várják a látogatókat, amelyek a sakkhoz egyáltalán nem konyító felnőttet vagy gyereket is élmények örömével tölthet fel.

Lesz ott képességfejlesztő sakk-program, amely eddig több mint 15.000 gyermeket vezetett be a kreatív és stratégiai gondolkodás világába. Lesz Nemzedékek csatája, ahol őszülő versenyzők küzdhetnek meg a porontyokkal, és nem biztos, hogy az értelem és érzelem galoppján a tapasztaltabb idősebb lesz a befutó.

Nemzedékek csatája

Lesz játszótér, lesz marcipán szobrászat, és festősarok is.

A Világsakkfesztivál csúcspontjaként pedig ismét megrendezik a Polgár szimultánt, ami a sakkozóknak körülbelül olyan, mint egy labdaőrült gyereknek Ronaldóval focizni, a tini úszónak Hosszú Katinkával szelni a hullámot, a kamasznak Schwarzival gyúrni és a dalos leánykáknak Jennifer Lopezzel énekelni.

Polgár László zseniket nevelt.

A zsenik is igyekeznek zseniket nevelni.

De ha csak annyira tehetségesek lesznek a gyerekeink, amennyire – képességeik szerint – tehetségesek lehetnek, már tutira lelépjük Szingapurt, Hongkongot és Finnországot.

Nógrádi Gábor

 

 

Fotók:

  1. A kezdőlépés Zsófinak nem tetszik (Tarlós István főpolgármester Polgár Zsófival és Judittal egy korábbi Világsakkfesztivál programon)
  2. A Polgár család
  3. Polgár Judit egy iskolában
  4. Most nem számít a kor

 

1 hozzászólás

1 hozzászólás

  1. Mahir Kara

    2018-10-22 - 18:02

    Privatizációóó

    Egyesek szeretik a felelősséget az utolsó kommunista miniszterelnökre hárítani, de tény, hogy nemzeti vagyonunk 7O-8O %-ának tényleges eladása Antall József kormányzása idejére esik. Ez úgy történt, hogy a korábban államosított magyar vagyont a fordulat táján gyorsan tönkretették, majd olcsón fölvásárolták a kondér közelében ülők, ők pedig pillanatok alatt továbbadták, esetleg szétdarabolva idegeneknek, akik nálunk elsősorban piacot vettek. Az üzemek nagyrészét bezárták, néha le is rombolták. A bevonuló tőke legfeljebb szerelő csarnokokat épített, ahol a külföldről behozott részekből készítenek készterméket, jelentős magyar állami adó- és más egyéb kedvezménnyel. A “rendszerváltás” hasznát külföldre juttatták, de a bennfentesek sem panaszkodhatnak hazánkban: kincset érő ismeretek is, magánhaszonná és adófizetői teherré váltak kezükön. Kivitelünk 😯 %-a idegeneket gazdagít. A magyar pénzből létrehozott bankok mára átlagosan több mint 😯 %-ban idegenek kezében vannak. A tönkretett hazai kiskereskedelem helyett idegen áruházakban vásárol a magyar, elsősorban külföldi árut. Még a kommunista időben is, a világgal lépést tartó mezőgazdaságunk mára teljesen tönkrement. Az áruházakban külföldi tejet, lisztet, gyümölcsöt, zöldséget stb. árulnak. Ezt nevezik magyarosításnak. Az izraeli államfő ország-világ előtt kijelentette, hogy Izrael megvásárolta Magyarországot, kémrepülői pedig gondtalanul köröznek felettünk, a NATO
    Ez a kollaboráns struktúra becslések szerint harminc év alatt legalább ötszázmilliárd dollárnyi anyagi vagyonvesztést okozott az országnak. A most már lényegében visszafordíthatatlannak látszó anyagi, fizikai, lelki, erkölcsi és szellemi lepusztulást, e dimenzióiban csak a török hódoltság időszakához mérhető kifosztást cinikusan perverz kéjjel „szabadságnak, demokráciának, felemelkedésnek, jólétnek” nevezték el azok, akik a magyar társadalom mérhetetlen szerencsétlenségére sajnos valóban „tudták, merték” és kíméletlen kegyetlenséggel „tették” is mindazt, amivel végzetes lejtőre lökték az országot.

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top