+ Interjú

Lenyűgözzük az érzelemgazdag muzsika kedvelőit! – beszélgetés Erki Pehk észt karmesterrel

Október elején megismerkedhet a balti zenével a Müpa közönsége. A CAFe 2018 Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál nyitóhangversenyén, október 5-én egy rigai zenekar lép föl. A lett együttest észt karmester vezényli. – „Az én igazi szenvedélyem a mai zene, az élő szerzők. Szeretek új zenét felfedezni, mindig nagy kihívás előadni valamit, ami teljesen új, amit még soha senki más nem szólaltatott meg” – meséli a karmester.

HATALMAS ÍVŰ BALTIKUMI DALLAMOK

Ritkán hallhat balti zenét a Müpa közönsége. A CAFe 2018 Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál nyitóhangversenyén, október 5-én egy rigai zenekar lép föl. A lett együttest észt karmester vezényli. A koncerten négy kortárs zeneszerző műve hangzik el, akik más-más generációhoz tartoznak. A balti országok idén ünneplik független államiságuk 100. évfordulóját. Ehhez kapcsolódó esemény ez a koncert, ahol észt és lett komponisták alkotásait szólaltatják meg. Erki Pehk karmester válaszolt kérdéseinkre.

A Sinfonietta Rīgát 2006-ban alapították fiatal muzsikusok. Ön is ehhez a generációhoz tartozik. Hogyan kezdődött az együttműködés?

Valójában a mostani lesz az első közös munkánk, amit nagy érdeklődéssel várok. A Sinfonietta Rīga az egyik legkiválóbb – sokak szerint a legjobb – zenekar a Baltikumban. Vezető karmesterük, Normunds Sne – aki kitűnő oboista is egyben – nagyszerű zenész, és kitűnő munkát végez az együttessel. Amikor fölvetettem, hogy közösen, lett és észt komponisták és előadók közreműködésével ünnepeljük meg a két szomszédos ország önállósága visszaállításának 100. évfordulóját, nyomban elfogadták az ötletet. Nagy megtiszteltetés és öröm, hogy ezt a programot Budapesten is bemutathatjuk.

Sinfonietta Rīga

Ön főképp barokk és klasszikus zenei tanulmányokat folytatott, most pedig kortárs műveket vezényel. Ez eltérő megközelítést igényel? A többféle stílus kihívást jelent?

Minden karmester imádja vezényelni Brahms 4. szimfóniáját. Én is. De az én igazi szenvedélyem mégis a mai zene, a ma élő szerzők. Szeretek új zenét felfedezni, mindig nagy kihívás előadni valamit, ami teljesen új, amit még soha senki más nem szólaltatott meg. Élvezem azt a művészi szabadságot, amit a kortárs zene ad – sokkal többet, mint a klasszikusok. Imádok együtt dolgozni élő szerzőkkel is! A stílusok váltogatása “frissen tartja” a karmestert, arra ösztökéli, hogy többet csiszolja a technikáját és a gondolkodását, illetve nem hagyja, hogy a munkáját a rutin vezérelje. Én túlságosan türelmetlen ember vagyok ahhoz, hogy ugyanazt a darabot századszor vezényelje el. Szeretek továbblépni, ez tesz boldoggá.

Kérem, mondja el személyes benyomásait azokról a szerzőkről, akiket most a CAFE Budapest programjában mutat be.

Az a négy zeneszerző, akiket a koncerten bemutatunk, teljesen más korosztályt képvisel. Nagyon büszke vagyok rá, hogy Európának ebben a szegletében is ilyen jó komponisták élnek. Az úgynevezett „baltikumi védjegy” kiváló minőséget jelent. Pēteris Vasks (72) közülük a nagy idős mester, csellóversenye egy igazi romantikus remekmű. Erkki-Sven Tüür (58) az érett korosztály kiemelkedő szerzője, ő ma a legtöbbet játszott észt komponista. 2001-es marimbaversenye az expresszív stílus remek példája. Andris Dzenītis (40) a fiatalabb lett generáció egyik legjelentősebb és legnépszerűbb tagja. Rövid, erőteljes, szikrázó zenekari darabja a hallgatóság teljes érzelmi skáláját megmozgatja. Elis Vesik (32) pedig az új sztár a fiatal észt alkotók között. Az ő fejlődése inspirált arra, hogy új darabot rendeljek tőle, amelyet a többi nagy baltikumi szerzővel együtt fogunk bemutatni. Ami pedig közös ebben a négy szerzőben, hogy mindannyian kitűnően ismerik és használják a zenekar hangzásbéli lehetőségeit.

Két, szólóhangszerre írott versenyművet is vezényel. Mit várhat a budapesti közönség a szólistáktól?

Nagyon örülök, hogy ezzel a két fiatal művésszel dolgozhatok: Kristaps Bergs, a csellista és Heigo Rosin, aki marimbán játszik, nem csak világszínvonalon muzsikálnak a hangszereiken, de mindketten varázslatos művészek is.

Melyik a program legnehezebb része technikailag, illetve művészi szempontból?

A programból külön kiemelni nem szeretném egyik darabot sem. Bízom a zenekarban és a szólistákban is. Mindazonáltal Dzenītis Euphoriája komoly felkészülést igénylő darab. Gyorsan zajló anyagából kell előhívnunk a hangok mögött megbúvó érzelmeket, amely összetett, nehéz feladat. Egy szó mint száz, a koncert programja le fogja nyűgözni az érzelmekben gazdag, kifejezésteli muzsika és szép zenei hangzás kedvelőit.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top