+ Életmód

A házak, az utcák egyre azt hajtogatják: fejts meg

A kisváros, amibe mindenféle belefér. Írók – Hamvas, Bereményi, Esterházy és Zsille -, kígyók, macskák, zsidók, nem zsidók. Zárónapló.

Rejtőzködő üzemmódba kapcsolt vasárnapra a fesztivál, októberi hangulat, lógázza lábát az eső, hideg. A programok zárt térbe húzódtak, de továbbra is telt házzal mennek. Antiszemita volt-e Hamvas Béla? (Szeretem a bátor kérdéseket.) Erre próbált válaszolni nagy felkészültséggel Weiner Sennyey Tibor a Szántó Emlékházban. Irodalmárok virtuális párbajának erdei tisztásán álldogálunk mint bírák, mert a kérdésfelvetésből megszületett tanulmány riposzt egy másik irodalmár régebbi előadására. Aki azt állította, hogy Hamvas antiszemita volt. Weiner megvizsgálja Hamvas kapcsolatát a zsidósággal, és elegánsan, kiválóan válaszolja meg a kérdést, hogy röviden válaszoljak: nem volt az.

Még a Szántó zsidó imaház udvarán is hallgatták az előadást.

A kis séta a Mank Galériába a kedvenc útvonalam: a Kígyó utca kacskaringóin senki, csupán egy foltos macska kuporog egy kőkerítés tetején, megszokott beubachtungsttelléje. Nyugodtan néz. A titkos kertek városában rengeteg a belső udvar, melyekbe nagyritkán, egy-egy nyíló ajtón néhány másodpercre lehet csak bekukucskálni. Ez a legjobb az egészben. (Kutyafáját, hogy tegnap elmaradt a városi séta.) Megelégszem a látható kiskertekkel, azok is örömöt okoznak. A sétálóutca fullasztó giccsparádéján túljutva – Pretty Women divatáru -, a Mank Galéria felé ilyen kis viccek vannak:

Meg ilyen kertek:

Beugrom a Skanzen újranyílt pékségébe, ahol a vásárolt túrós mellé kapok egy almásat ajándékba. A Mankban interaktív versírásra vállalkozott négy kortárs költő – Simon Adri, Ughy Szabina, Oravecz Péter, Zsille Gábor -, a közönség szavakat dobál be nekik, melyekből ők pár perc alatt szellemes haikukat írnak. A műsorvezetőnő közben a fenti kvartett remek verseit olvassa fel, melyekhez plusz konnotációs tartományt ad a negédes előadásmód.

A MANK titkos kertje, balra gitáros költő.

Utána Cseh Tamás film!

Képek és dalok összepárosítása a kevésbé ismert számokból. Egyszercsak megjelenik Cseh Tamás, betölti a teret, takarót rak vállunkra, ad egy fröccsöt meg egy cigit a hirtelen őszben. A csúcspont egy hangfelvétel, ami komponálás közben készült, Bereményivel szöveget próbálgatnak zenére, várjál így jobb lesz, nem mégiscsak úgy lesz jobb. Másik János koncertjét nehezen hagyom ott, de nagyon érdekel a városházi Pecha Kucha.

A csillár – itt még nem is látszik mennyire olyan… fotó: Deim Balázs

Japán szó, jelentése fecseg-locsog, mely során az előadók 6 és fél percben, 20 képet vetítve beszélhetnek tetszőleges témákról. Szenzációsak az előadások, s mivel a karzatról nézem, két prezentáció között immár szemmagasságból bámulhatom meg – az egyébként elegáns teremben – a Világ Legrandább Csillárját. (Szocreál örökség.) Még megnézem az egyik legkedvesebb polgártársamat, a Dalmátos Gizit, aki a kulthely Dalmát Pincének volt a vezetője évtizedeken át. A Dalmát nagy ívéről mesél, kultúráról, művészetről, közösségről.

Az utolsó fotón Esterházy Péter sziluettje, a Dalmát előtti téren kapták le. Az utolsó mondata az, hogy míg EP élt, valahogy biztonságban érezte magát, de a halálával ez odalett. Vége Szentendre legjobb fesztiváljának, vége a naplónak, vége a nyárnak. Lóci játszik, rosszkedvünk tele közelg.

Welbach Lola

A cím Bereményi Géza sora, A város lakói című dalból.

A házak, az utcák egyre azt hajtogatják: fejts meg
Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top