+ Irodalom

Lenyűgöző a trilógiává terebélyesedett magyar sci-fi!

Régen volt a magyar fantasztikus irodalomnak olyan nagyívű dobása, mint az Eshtar-trilógia. Nem véletlen, hogy a birodalmi gárdisták is ezt olvassák.

Michael Walden: Eshtar / Harmadik könyv – Metropolis Media Group / Galaktika Fantasztikus Könyvek, 2018 – 544 oldal, karotnált kötés – ISBN 978-615-5859-20-5

Azok, akik olvasták az Eshtar első kötetét, szükségszerűen nagyon várták a másodikat, melyben látványosan tovább duzzadt, s úgy ért véget, hogy minden lehetséges szálat (van belőlük bőven) elvarratlanul hagyott. Talán szándékosan kétségek közé vetve az olvasót, hogy le lehet-e egyáltalán zárni egy eeekkora sztorit. Helyükre kerülhetnek-e a dolgok a harmadik, befejező, s egyben eddig legvaskosabb kötet végére?

A hosszas várakozás gyümölcse idén tavaszra beérett, s a harmadik kötet megjelenése betetőzte a várakozásokat, hiszen az előző kötetek – melyekről itt írtunk – komoly olvasói reményeket és igényeket generált, ugyanakkor tele van a magyar nyelv olyan bölcsességekkel, miszerint „aki sokat markol…”.

A mai evangélium – a szót itt ’örömhír’ értelemben bátorkodom használni – hogy Michael Walden nem csak sokat markol, de, mint kinek úszóhártyák feszülnek ujjai között: sokat is fog! Erős szőrszálhasogató szándékkal olvastam a kötetet, s örömmel jelentem, hogy nem csak minden helyére került, de a korábbi kötetek eseményei(*) meglepő magyarázatokat kapva, néhol újrarendeződve tették teljessé a történetet. S ráadásként még újabb, korábban nem ismert/remélt gazdagságban bugyogott fel a lelemény.

(*)Az előbb azért a korábbi kötetek eseményeiről írtam, és nem egyszerűen korábbi eseményekről, mert a történet, a „meseszövés” legnagyobb ereje – a (számomra fontos) vallási vonal mellett – a kronológia teljes (de követhető) szétzilálása. Az időben és térben megvalósuló ugrások következtében – nagyon tudatosan – felbomlik az általunk ismert/használt lineáris személetű ok-okozati összefüggésháló, s jelenné lesz minden, s jelenvalóvá mindenki. Magyarázatot nyer, miként lehet, hogy a Földön egyidejűségben létező szereplők miként szóródnak el az idegen bolygó, az Inisfael majd’ másfélezer éves történelmében.

A precizitással párosuló játékosság hatalmas ismeretanyagot mozgat, s olyan elemeket is játékba hoz, melyekre az olvasó – legnagyobb reményei mellett sem számít: Pandora szelencéjét talán észre sem veszi az, aki aludt, amikor a görög mitológia téma volt az iskolában… S a vallás mibenléte, létrejöttének miértje és mikéntje sem biztos, hogy kiveri a szemét annak, aki csak egy izgalmas történetre vágyik, és ez az, ami igazán értékes – fontos és a mi valóságunkra vonatkozó gondolatokkal játszani úgy, hogy az ne tűnjön blaszfémiának. Michael Walden az Eshtar mindhárom kötetében a vallással „játszik”. Értsd: játszi könnyedséggel fejti ki azt, amit a vallásról gondol, miközben nem erőltet semmit. Elmondja a véleményét, s mert ezt egy általa teremtett világ keretei között teszi, ezért ezeket a gondolatokat csak másod- vagy harmadsorban jut eszünkbe konkrét kihívásként értelmezni és/vagy vitaalapnak tekinteni. Pedig…

Ha nem magyar nyelven megjelent műről beszélnénk, komoly nemzetközi sikert jósolnék az Eshtar-trilógiának. Így abban reménykedem, hogy itthon ráterelődik a figyelem az Inisfael bolygó történetére, s azok, akiket érdekel a klingon nyelv a yedi vallás és a vogon költészet, szívükbe zárják ezt a tér és idő határait feszegető történetet. Az Eshtar-trilógia pont annyira kerek és egész, hogy játszódhatnának még történetek Michael Walden univerzumában.

Lenyűgöző a trilógiává terebélyesedett magyar sci-fi!
Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top