+ Film

„Teszek rá, ha a történelemben lemegyünk barbárba” – megrázó erejű kisfilmek Karlovy Varyban

Karlovy Vary nélkül nem tudnánk, hogy ilyen bátor filmesek is vannak Putyin birodalmában.

„Teszek rá, ha a történelemben lemegyünk barbárba”

Karlovy Vary: Nehéz nagy halat fogni

Írta: Bársony Éva

Karlovy Varyban azért érdekes a filmek versenye, mert szinte csupa fekete ló fut a pályán. A nagyágyúk nem itt mutatják be új filmjüket, alig akad ismert név, szabad a pálya. És miután az A kategória kötelez, valójában nehéz dolguk van a filmek felkutatóinak, nehéz jó minőségű munkát találni a rengeteg csábítás vonzásában, hiszen itt csak világ – illetve európai premierek futhatnak a nagyverseny-pályán.

Tán emiatt van, hogy míg korábban csak elvétve akadt a versenyben európán kívüli szerző, most argentin meg dominikai alkotó is versenyez a kanadain kívül. És mert a nagyhalakat már jókor elhalássza Berlin, Cannes, Velence, Locarno, nagy szó, hogy idén a versenyben az alkotók között ott látjuk a román új hullám egy izgalmas tehetségét, Radu Jude rendezőt. Aki történetesen egy korábbi filmjével, az Aferim!-mel Berlinben nyert Ezüst Medvét legjobb rendezőként. (Őt tartják világcsúcstartónak a kisfilmesek között: egyik kisfilmjével több mint 25 jelentős díjat nyert világszerte.) Már a 2009-es A világ legboldogabb lánya című játékfilmjével nemzetközi hírt szerzett magának, később bekerült az Európai Filmdíj jelöltjei közé is.

Amilyen jól hangzik a Radu Jude név, olyan zavarba ejtő a filmje címe: „Teszek rá, ha a történelemben lemegyünk barbárba” („I Do Not Care If We Go Down In History As Barbarians”). Az idézőjelet a rendező tette ki, tán hogy levegye az élét. De magát a filmet olyan provokatívnak rendezte meg, amennyire csak lehet. Egy fiatal nő, életképszerű jelenetek megtervezésének művésze, arra készül, hogy eleven látvánnyá idézzen fel egy 1941-es eseményt, amelynek során a román hadsereg etnikai tisztogatást hajt végre a keleti fronton. A fiatal nő komolyan gondolja a feladatát, és bár jönnek a hivatalosságok a komor fenntartásaikkal, a felvonultatott fegyverarzenál, a népes statisztagárda, a régi harcok lövéseit viselő egykori harci eszközök, egyenruhák között egy tipikus mai fiatal lendületével és játékosságával lát munkához. Jude nem sieti el dolgot, a film elején, hogy félreértés ne essék, mihez is keres irodalmi-érzelmi hátteret hősnőnk, egy teljes Iszák Bábel novellát olvastat fel vele a Lovashadseregből arról, hogyan meséli el egy terhes zsidó nő az apja meggyilkolását. A látványsorozatra készülődés történelembe ásó részletei ráérős tempóban sorjáznak,  de közben a film olykor váratlanul az 1941-es népirtás egy-egy archív fotójának hosszan kitartott látványával vágja fejbe a nézőt. A hősnő játékos lendülete és a munkájából kibontakozó múlt, a vállalt szembenézés elviselhetetlen súlya meghökkentő együttesben hat a lassan haladó történetben. Jude filmje az egyik legerősebb hang az idei versenyben.

Radu Jude

A másik erős részvétel ugyancsak ismerős rendező nevéhez főződik. A mindössze 30 éves Ivan Tverdovszkij két éve emlékezetesen volt jelen Karlovy Varyban. Zoologia című filmjében hősnőjének hosszú, húsos farka nőtt az előítéletes társadalom nagy megrökönyödésére. Az ugróember című mostani versenyfilmjének főhőse is eltér a mindennapitól. Nem érez fizikai fájdalmat. Tverdovszkij, nem csak a filmjében, személyesen is bátor. A hivatalos bemutatón azzal a mondattal lépett a hatalmas fesztiválmozi színpadára, hogy

„Kirill Szerebrennyikov 52 napja éhségsztrájkol. Kívánjuk erősen, hogy maradjon életben.”

A fesztivál nagy pillanata volt ez.

Az ugró ember

Zárójelben ide kívánkozik, hogy Szerebrennyikovot nem csak melegpropagandával vádolja a Putyin-kormányzat, hanem sokmilliós sikkasztással is, már tavaly óta házi őrizetben van, erre válasz a rendező éhségsztrájkja. Nurejev életét vitte színpadra a Bolsojban, botrányok és a melegpropaganda vádjának közepette. A Nyár című filmjét idén nem kísérhette el Cannes-ba sem, és természetesen Karlovy Varyba sem, ahol egy versenyen kívüli szekcióba ide is beválogatták. Nálunk két éve a Mártírok című filmje ment a moziban.

Tverdovszkij

Tverdovszkij éles politikai kritikáját egy metaforában fogalmazza meg, nem olyan látványosan, mint a farkanőtt hősnőjével, de sokkal mélyebbre hatolva és ütősebben. Különleges tulajdonságú főhősét a politikai elit egy jól szervezett bűnbandája használja ki. Autós gázolások áldozatát kell eljátszania, hogy zsarolással vagy a bandába tartozó igazságszolgáltatók segítségével akár bírói ítélettel tegyék félre az útjukban lévőket. Tverdovszkij nem lacafacázik, metafora ide vagy oda, a film a legfelsőbb politikai körökig érő szervezett banditizmusról szól. Csak kívánni tudjuk, nehogy ennek a művészi kiállásnak házi őrizet legyen a következménye.

Karlovy Vary nélkül nem tudnánk, hogy ilyen bátor filmesek is vannak Putyin birodalmában.

*******

Szombaton estére Karlovy Varyban eldől a díjak sorsa, s addig az Oscar-díjas Barry Levinson (Esőember) is átveszi a kiemelkedő művészi teljesítményét elismerő Kristály Glóbuszt, sőt, a nyalka Robert Pattinson (Alkony-sorozat) is kap egy leányka szobrot a kristály gömbbel, hogy az ifjú nézők se maradjanak sztár nélkül Karlovy Vary utolsó estéjén.

„Teszek rá, ha a történelemben lemegyünk barbárba” – megrázó erejű kisfilmek Karlovy Varyban
Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top