+ Irodalom

Elhunyt Claude Lanzmann

Claude Lanzmann ma reggel hunyt el otthonában.

Kilencvenkét éves korában elhunyt Claude Lanzmann francia író, újságíró, filozófus, a holokauszt történésze és dokumentumfilmese, a Soá (Shoah) című világhírű, kilenc és fél órás dokumentumfilm készítője – közölte csütörtökön a Le Monde című napilap.

“Kár lenne csak egyetlen filmet megjegyezni tőle, igaz tényleg remekmű a Soá. Tény, hogy hatalmas filmes volt, azok közé tartozik, akik meghatározták a filmművészet történetét, de író, újságíró, filozófus, a Les Temps Modernes folyóirat igazgatója, Jean-Paul Sartre barátja, Simone de Beauvoir élettársa is volt”

– írta a Le Monde.

“Claude Lanzmann ma reggel hunyt el otthonában. Néhány napja már nagyon gyenge volt”

– erősítette meg a hírt a Gallimard könyvkiadó a francia hírügynökségnek. Az írót elszállították a párizsi Saint-Antoine kórházba, ahol megállapították a halál beálltát.

Az európai zsidók megsemmisítésének történetét feldolgozó, 1985-ben bemutatott Soá című filmjén 1974-ben kezdett dolgozni; az anyaggyűjtés, a szemtanúk és túlélők felkutatása, a forgatás, valamint az utómunkák több mint tíz évig tartottak. A tizennégy országban felvett, több mint 300 órányi anyagból Lanzmann öt év alatt vágta össze a végleges, 570 percnyi alkotást.

A filmben túlélők és a halálgyárak működtetői, megindult és még mindig ellenszenvvel átitatott szemtanúk emlékeznek vissza a riporter szerepét is betöltő Lanzmann kamerája előtt. A rendező a filmben egyetlen másodperc archív felvételt sem használ. Minden képe a jelenkori állapotokat rögzíti: földutakat, zöld gyepet, síneket, vonatokat, pályaudvarokat, azt, hogyan néz ki ma az egykori borzalmak helyszíne.

Claude Lanzmann – ahogy barátja, Didier Sicard megfogalmazta – a Soá című alkotással “megadta a zsidó népnek a hiányzó sírt”.

“Az a büszke tudat éltet, hogy tudom, mit vittem végbe”

– mondta a számos díjat elnyerő és több millió ember által látott filmje kapcsán a rendező.

Claude Lanzmann 1925. november 27-én született a Párizshoz közeli Bois-Colombes-ban kelet-európai származású zsidó családban. Anyja, Pauline, dadogott, mert három hónapos korában leszorították egy párnával, amikor a kisinyovi Grobermann család 1903-ban a zsidók elleni pogromok elől illegálisan próbált feljutni egy hajóra Odesszában, ahonnan Marseille-be emigráltak, majd Párizs közelében telepedtek le.

Lanzmann apai nagyapja, a Minszk közelében egy zsidó faluban született Itzhak Lanzmann 13 évesen menekült el Berlinbe, ahol szabónak tanult, majd Franciaországban telepedett le, ahol elvette a Rigában született Annát. Fiúk, Arman, Claude Lanzmann apja, már Párizsban született.

A Lanzmann szülők 1934-ben elváltak, a három gyerek (Claude, Jacques és Evelyne) az apjukkal maradt. Claude 1938-ban a párizsi Condorcet gimnáziumban tapasztalta meg először az antiszemitizmust.

“Aki meggyógyított és megszabadított a szégyentől, és megérttette, hogy mi is történt velem, azt Jean-Paul Sartre-nak hívják”

– írta Lanzmann a 2009-ben megjelent, A patagóniai nyúl című életrajzi regényében, amely hatalmas kritikai és közönségsikert aratott. Ez Lanzmann egyetlen igazi irodalmi műve, a többi kötet elsősorban a sajtóban megjelent publicisztikáinak gyűjteménye, illetve filmjei szövegeinek leirata.

Claude testvéreivel együtt 1940-től részt vett apja oldalán a francia ellenállásban, a második világháború után a németországi Tübingenben filozófiát hallgatott, majd Berlinben tanított filozófiát és francia irodalmat. Franciaországi hazatérte után több lapnál is dolgozott, 1952-ben ismerkedett meg Simone de Beauvoirral és Jean-Paul Sartre-ral. A házaspár barátja, és az általuk alapított folyóirat, a Les Temps Modernes szerkesztőbizottságának tagja lett, és hét éven át folytatott szerelmi viszonyt Simone de Beauvoirral. A kapcsolatra Sartre áldását adta. Szakításuk után is közeli barátok maradtak, és Simone de Beauvoir 1986-ban bekövetkezett halála után Lanzmann lett a Les Temps Modernes igazgatója.

Lanzmann az 1960-as években részt vett a gyarmatosítás elleni küzdelemben, 1968 után pedig politikailag eltávolodott Sartre-tól. Ebben az időszakban fordult a filmezés felé: 1972-ben Miért Izrael címmel forgatott dokumentumfilmet a zsidó államról, amelynek élete végéig egyik legjelentősebb védelmezője volt, és elítélte az anticionizmust, mert az szerinte csak “az antiszemitizmus egyik álarca”.

A Soá 12 évig tartó munkálatai után Claude Lanzmann számos filmet készített a holokausztról, utolsó dokumentumfilmjét, a Négy nővért szerdán mutatták be a francia mozikban.

Claude Lanzmann háromszor nősült, két gyermeke született, a 23 éves Félix tavaly halt meg rákbetegségben.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top