Brandt Viktor főállásban trolivezető, szabadidejében pedig ő az „Álomszállító„, azaz mozgássérült embereknek szervez izgalmas programokat, segít megvalósítani álmaikat, hogy kiszakadjanak a négy fal közül.
Június 26-án a TraumaAmbulancia beszélgetős estjének vendége volt, ahol Miskei Anikó pszichológus beszélgetett vele ez elmúlt évek tapasztalatairól.
Brandt Viktor 25 éve dolgozik a BKV-nál, de mindenképp szeretett volna mással is foglalkozni a trolivezetés mellett. Úgy érezte, hiányzik a motiváció az életéből, és mindig is vágyott rá, hogy másokon segíthessen. 2007-ben jelentkezett a Marczibányi téri Mozgássérült Emberek Rehabilitációs Központjánál, hogy önkéntes sofőrként szállíthasson mozgássérült embereket. Örömmel fogadták felajánlását, próbaként egyből beültették egy automata váltós kocsiba, amilyet még soha nem vezetett – meg is kérdezte, hol a harmadik pedál. Végül felvették, ám kevés alkalommal hívták sofőrködni, így elmondása szerint nem tudta levezetni „hiperaktivitását”. De vajon miért akar szabadidejében is a volán mögött ülni?
„Egy trolivezető napi 110-120 kilométert vezet a városban. Dodzsemezünk. Nagyon élvezzük. Fel vagyunk töltődve, nem csak árammal, energiával is. Ezt valahol le kell vezetni. Jó, ha az embernek más motivációja, hivatása is akad. Egy mozgássérült utas meg tudja köszönni, hogy elvittem A-ból B-be. Ha nekem megadatott a járás öröme, és nem kényszerültem kerekesszékbe, akkor amit tudok, szívből megteszek egy mozgássérült emberért. Sokszor kérdezik, hogy miért pont mozgássérülteken segítek. Szerintem azért, mert én tudok járni”
– mesélte Brandt Viktor, akinek nagymamája szklerózis multiplexben szenvedett, és sosem tudtak együtt elmenni kirándulni, amit rosszul viselt az akkor tizenéves fiú.
Hivatásában fontos, hogy „kerekesszékes-barát” legyen a lába, ami azt jelenti, hogy vezetés, fékezés közben tekintettel kell lennie a járművön utazó mozgássérültekre, és erre trolibuszvezetőként is odafigyel. Kezdetben autókat és különböző járműveket bérelt, hogy mozgássérülteket szállítson és programokat szervezhessen nekik. Mivel a bérlés túlságosan költséges volt, gyűjtést szervezett, így tudott megvásárolni egy Mercedes Sprinter 9 személyes kisbuszt, mely fel van szerelve kerekesszék rögzítésekkel, elektromos emelő berendezéssel és tetőmonitorral.
Brandt Viktor és Miskei Anikó beszélgetése a TraumaAmbulancia esten – fotó: Várkonyi Zsolt
„2018-ban még mindig óriási a távolság mozgássérült és ép emberek között. Ezt a távolságot szeretném csökkenteni. Egy kerekesszékes is vágyhat rá, hogy sárkányrepülőzzön, rallyzzon, hajózzon. Ami nekünk, járó embereknek megadatik, ugyanazt az élményt éljék át ők is!”
Trolibuszvezetőként azt tapasztalja, az emberek nem igazán segítik látássérült utastársaikat, ezt szóvá is szokta tenni, vagy ahogy ő fogalmaz, próbálja akadálymentesíteni az emberek elméjét.
Elmondása szerint kollégái az elején furcsa szemmel figyelték álomszállítói tevékenységét, de mostanra kezdik elfogadni. Eddig több mint ezer emberen segített, akár egy kirándulás megszervezésével, akár segédeszközökkel. További terveit illetően elárulta, hogy jelenleg egy kerekesszékes platformmal szeretne segíteni egy zuglói mozgássérült nőnek, aki hat éve alig mozdult ki a lakásából.
„Vannak olyan álmok, amiket meg lehet valósítani, akadnak olyanok, amiket nem. Nem tudom felvállalni 600 ezer ember problémáját, de ha látom, hogy egy kérés megvalósítható, akkor segítek.”
