Dávid Gyula kolozsvári irodalomtörténész szerint Kányádi Sándor a verseiben
„azt mondta ki, amit mindnyájan éreztünk, csakhogy ő ki is merte és ki is tudta úgy mondani, hogy az magas művészet volt”.
H. Szabó Gyula, a Kriterion könyvkiadó igazgatója azt hangsúlyozta: eseménnyé vált minden olyan rendezvény, amelyen Kányádi Sándor is részt vett.
Dávid Gyula felidézte: egy évvel járt Kányádi Sándor fölött a Székelyudvarhelyi Református Kollégiumban, és akkortól tartott a barátságuk, amikor 1944-ben cserkésztáborozóként éppen Kányádiékhoz osztották be segíteni a mezőgazdasági munkában. Így a kezdetektől követhette Kányádi Sándor pályájának a kibontakozását, alakulását.
Abban látta Kányádi költészetének nyitját, hogy nagyon egyszerűen, nagyon közérthetően tudott elmondani olykor mellbevágó dolgokat is.
„Kezdő költőként Arany János szellemében, de az akkori idők költészeti igényét túllépve, tisztán tudott szólni tiszta és igaz érzésekről, és ezt a képességét akkor is megőrizte, amikor ezek az érzések bonyolultakká váltak. Azt mondta el helyettünk, amit mi is éreztünk, de amit nem tudtunk szavakba önteni”
– fogalmazott az irodalomtörténész.
Kányádi nagy hangsúlyt fektetett az olvasókkal való személyes kapcsolat kialakítására. Sokszor vett részt könyvbemutatókon, író-olvasó találkozókon Kányádi Sándorral, aki mindig elvarázsolta a közönséget.
„Mindig azt éreztem, hogy a mesélése által el tud feledtetni mindent mindenkivel. Szívesen mesélt gyermekközönségnek is, mert tudta, hogy a jövő a gyerekek lelkében van, akiknek már ebben a korban meg kell tanulniuk tisztán, szépen élni és írni”.
A Kányádi Sándor meséléséről gyermekként szerzett élményeket említette H. Szabó Gyula is, a költő megannyi verseskötetét megjelentető Kriterion könyvkiadó igazgatója.
„Nagyon mély benyomást gyakorolt mindannyiunkra. Nem csodálkoztam azon, hogy akkora sikerrel járta az iskolákat, és minden író-olvasó találkozót, könyvbemutatót valóságos eseménnyé avatott”
– fogalmazott a kiadóigazgató.
H. Szabó Gyula a versek mellett az erdélyi száz és jiddis népköltészeti fordításait is rendkívül jelentőseknek találta. Ezekkel a fordításokkal tudatosan próbálta Erdély kulturális sokszínűségét felmutatni.
„Úgy érzem: a költészete értéke alapján odakerülhetett volna a Nobel-díj közelébe, csak nem volt olyan lobbierő mögötte, mint mások mögött. Nemcsak arra volt képes, hogy a romániai magyar költészet 1990 előtti ellenálló korszakában a legfontosabb gondolatainkat megszólaltassa, hanem képes volt átalakulni, és az új körülmények között sem veszítette el költői egyensúlyát, habitusát”
– jelentette ki H. Szabó Gyula.
A kiadóigazgató sajnálatosnak tartotta, hogy a kolozsvári magyarság nem tudta Kányádi Sándort a városban tartani azt követően, hogy a régi tulajdonos visszaigényelte a lakást, amelyben lakott.
„Kényszerből hagyta el Kolozsvárt és ez még sokáig fogja a lelkiismeretünket bántani”
– mondta H. Szabó Gyula.
