+ Irodalom

Berg Judit megnyitotta az Ünnepi Könyvhetet és azt üzente: A mese nem fél!

Ha gyerekként megtanultuk, hogy sosem szabad annyiban hagyni, felnőttként sem fogunk szó nélkül elmenni az igazságtalanság mellett.

MTI Fotó: Bruzák Noémi

Megnyílt csütörtök délután a 89. Ünnepi Könyvhét és 17. Gyermekkönyvnapok budapesti rendezvénye a Vörösmarty téren. A hétfőig tartó fővárosi programsorozatot Berg Judit író nyitotta meg.

A meseírók, pedagógusok, könyvtárosok és szülők közös feladata, felelőssége és szívügye a mai fiatalok olvasóvá nevelése, a gyerekirodalmat mégis gyakran tartják a felnőtt irodalom kisöccsének, “mintha a mese szó eleve azt sugalmazná, bagatell, nem kell komolyan venni” – mondta Berg Judit, aki arról is beszélt, hogy a 19. század végéig a mesék elsősorban a felnőtt közönségnek szóltak, a szájról szájra adott történetekben óriási tudásanyag gyűlt össze.

“A mesékből megtanulhatjuk, hogy kellő akarattal és elszántsággal bárkiből válhat hős, a céljaink eléréséért keményen meg kell küzdenünk, és nincs változás anélkül, hogy szimbolikusan vagy szó szerint útra ne kelnénk. A gyerekkorban megismert mesék lenyomatát egész életünkben tovább hordozzuk.”

“Ha gyerekként megtapasztaltuk kedvenc hősünkkel azonosulva, hogy képesek vagyunk legyőzni bármilyen akadályt, akkor felnőttként sokkal könnyebben tesszük meg ugyanezt. Ha gyerekként megtanultuk, hogy sosem szabad annyiban hagyni, felnőttként sem fogunk szó nélkül elmenni az igazságtalanság mellett”

– mondta Berg Judit.

A József Attila-díjas írónő szerint:

“A mesét nem téveszti meg a látszat, a felszín; a mesét nem lehet félrevezetni, fanatizálni, a hiszékenységére apellálni. A mese nem fél. Elfogultság és mellébeszélés nélkül hordozza magában az igazságot”.

“A mesében minden megtörténhet, és meg is történik úgy, ahogy annak lennie kell, mert a mese szabad”.

Olvasók a 89. Ünnepi Könyvhét és 17. Gyermekkönyvnapok budapesti rendezvénye megnyitója napján a Vörösmarty téren 2018. június 7-én. 
MTI Fotó: Bruzák Noémi

Berg Judit kiemelte azt is:

“A könyvünnep üzenete, hogy olvassunk a gyerekeinknek, neveljük őket olvasóvá, hogy érdeklődő, gondolkodó, humánus felnőtté válhassanak”.

Az idei könyvhétre több mint 300 új kiadvány, 59 verses- és 71 prózakötet, 25 esszégyűjtemény, 22 irodalomtudományi, 21 történelmi munka, 11 szociológiai és filozófiai munka, nyolc művészeti album, 52 gyerek- és ifjúsági könyv, valamint négy antológia jelent meg.

A Vörösmarty téren több mint 180 kiállító, 76 magyarországi és 16 határon túli kiadó kínálatából válogathat a közönség, a dedikálások mellett könyvbemutatók, idegen nyelvű színpad, beszélgetések, zenés programok és a Diszlexiás, gyere ki! című installáció is várja az olvasókat.

1 hozzászólás

1 hozzászólás

  1. Mahir Kara szerint:

    Foltozott teremtés

    A nyolcadik napon jelentkeztek a teremtett lények az Úrnál, hogy panaszt tegyenek a teremtés hibái miatt.
    A növények azt panaszolták, minden élő élősködő, belőlük zabál, rajtuk tapos.
    Az Úr elgondolkodott, és azt mondá: igazatok van. De nem tehetek értetek mást, mint néktek adom a tűrés, és az alkalmazkodás képességét, hogy ez által mindenhol, minden körülmény között meg tudjatok élni. És ti nőhettek ezen túl a legnagyobbra, minden élő közül, és ti élhettek a legtovább.
    Az apró állatok azt panaszolták, hogy üldözik, és felfalják őket a nagyobbak, erősebbek.
    Az Úr elgondolkodott, és azt mondá: Nektek adom az elrejtőzés, és a hasonulás képességét, hogy üldözőitek nehezen találjanak rátok, és adok néktek tollakat és szárnyakat, hogy elrepüljetek, ha veszélyben vagytok.
    A nagyobb állatok azt panaszolták, hogy őket szintén üldözik a náluk is nagyobbak, az erősebbek, sőt vannak túl nagyok, akik mindent felfalnak, elpusztítanak.
    Az Úr elgondolkodott, és elpusztította a túl nagyra nőtt állatokat, míg a többieket magára hagyta, intézzék vitáikat egymás között.
    Ádám és Éva utolsónak maradt. Övék volt a legtöbb panasz. Nékünk nincs bundánk a hideg ellen, nincs karmunk, erős fogunk a ragadozók ellen, nincs fürge lábunk, hogy elfuthassunk, szárnyunk, hogy elrepülhessünk.
    Az Úr elgondolkodott, és azt mondta. Adok néktek barlangokat, hogy elbújhassatok. Néktek adom a tüzet, hogy melegedjetek. Javítok a mancsotokon, hogy használjatok eszközöket, és néktek adom a beszédet, hogy együttműködhessetek a többi élő ellen.
    Egy idő múlva az állatok együtt mentek az Úrhoz. Rettenetes a mi sorsunk Uram! Ez a szőrtelen kétlábú állat legyőz, elpusztít mindnyájunkat! Felfalja a fű magját, fák gyümölcsét, madarak tojását, kicsinyeinket, borjainkat, mindent, Magunkat szolgaságra vet. Lehúzza, és magára ölti bőrünket, bundánkat. Minket pusztít az erősebb, a többi állat, Őt egyikünk se bírja elpusztítani! Elpusztulunk mindnyájan, ha nem segítesz rajtunk Uram!
    Az Úr elgondolkodott, és azt mondta, igazatok van. De mit tehetnék? Sokféle nyelvet adott nékik, hogy többé ne érthessék meg egymást. Adott nékik vallásokat, nézeteket, melyek miatt ellenségekké válnak, és kapzsivá tette Őket, megadva nékik, hogy egymást megöljék, mert Őket valóban nem írtja semmi más élő!
    Végezetül a teremtésről kiderült hibák miatt az Úr úgy elkeseredett, hogy eldöntötte, nem toldoz-foldoz tovább. Menjen minden a maga útján, a maga törvényei szerint. Azóta megy, döcög, a pusztulás felé!
    Saját mese

Hozzászólás

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top