+ Irodalom

Közösségi videó született József Attila Levegőt! című versére

A videó szervezője ezzel a levéllel küldte el nekünk a videót, amiből kiderül az is, hogy születik spontán egy ilyen filmecske:

Április 11-én nagyon sok helyen láttam felbukkanni József Attila: Levegőt! című versét, és hát én elég sok sorával tudtam azonosulni. Azt gondoltam, talán mások is így lehetnek ezzel, ezért megkértem az ismerőseimet, és ismerőseim ismerőseit, hogyha van kedvük, csatlakozzanak, és mondjuk el együtt a verset egy közös videóban. Semmilyen válogatási szempont nem volt, akit érdekelt, és szólt neki valaki, választott egy sort, és végül nagyon sokan lelkesek voltak, így meg is született a videó:

Levegőt!

'Én nem ilyennek képzeltem a rendet.'elmondtuk József Attila: Levegőt! című versét harmincheten, együtt.szép vers, szép emberek, nézzétek végig. 🙂

Gepostet von Hanna Eichner am Dienstag, 24. April 2018

Ha közben olvasni is szeretnéd:

József Attila

LEVEGŐT!

Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
a sovány levelek.

Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
a város peremén.
Az őszi szél köztük vigyázva botlott.
A hűvös televény
a lámpák felé lesett gyanakvóan;
vadkácsa riadt hápogva a tóban,
amerre mentem én.

Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,
e táj oly elhagyott.
S im váratlan előbukkant egy férfi,
de tovább baktatott.
Utána néztem. Kifoszthatna engem,
hisz védekezni nincsen semmi kedvem,
mig nyomorult vagyok.

Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.

És az országban a törékeny falvak
– anyám ott született –
az eleven jog fájáról lehulltak,
mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
s elporlik, szétpereg.

Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.

Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam – messze anyám, rokonom van,
ezek idegenek.

Felnőttem már. Szaporodik fogamban
az idegen anyag,
mint szivemben a halál. De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibirnám,
ha nem vagyok szabad!

Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak –
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!

1935. november 21.

2 hozzászólás

2 Comments

  1. Mahir Kara

    2018-08-31 - 07:01

    átköltés, aktualizálás!
    Az éjjel hazafelé mentem

    Láttam, a részeg meginog,
    Aluljáró: huzatos kellemetlen
    Éreztem: valamit kérni fog

    Éhes lehet, kopott a lelkem
    S háltak az utcán. Rám csapott,
    Követelőzőn, amiből eszméltem,
    Nekem kicsivel, jobb a létem!

    A közösség, amely e részeg
    Önbecsapó társadalom része
    Kidobott, alázott félszeg,

    Kilökött út alá útszélre
    Munkahelyeken káromkodva
    Nem mérgelődik már soha!

    Ezernyi fajta népbutítás
    Szapora rendszerváltás
    Becsapottság, korai öregség
    Kábítószer, jövőd sivár

    Bűn, kilátástalanság, lelki restség
    Mely hitetlen, mi jöhet még
    Nem elegendő, hogy ki tessék
    Ebből így végképp elég!

    S a becsapott választó,
    Új dühös, gyülekezetében,
    Hányni, vetni, mit nem akarunk!

    Megválasztott székében,
    Mit bánja sok közlopó,
    Hogymint pusztul szép fajunk!

  2. Mahir Kara

    2018-08-31 - 07:05

    Tiszta ésszel! Mai József Attila

    Nincsen apám: sose vót!
    Nincsen anyám: rég meghótt!
    Se Istenem, eltiltották!
    Hazámat rég, elsíbolták!

    Se csókom, se szeretőm,
    Ellopták, mint szemfedőm!
    Harmadnapja nem eszek
    De betörő nem leszek!

    Húsz esztendőm elvették,
    Buta fejem átverték!
    Tiszta szívvel betörök,
    Ha kell, hazugot ölök!

    Elfognak, ha sikerül,
    Gazemberségük kiderül!
    Halált hozó fű terem!
    Megélhetésre kertemben!

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top