Fukuyama eddig is sok figyelmet szentelt a magyarországi politikai mozgásoknak, az alábbiakat például 2014-ben nyilatkozta a magyarnarancs.hu-nak az illiberális fordulatról:
Biztos vagyok benne, hogy számos rövid távú politikai érdek ihlette, ám attól tartok, puszta retorikai fogásnál többről van szó. Azzal, hogy Orbán európai vezető létére nyíltan az illiberális demokrácia hívévé szegődött, átlépett egy ideológiai küszöböt. Üres szavaknál többről van szó, előbb-utóbb következményekkel járnak az ilyen kijelentések. Az Európai Unión belül példa nélküli az eset. Teljes mértékben felrúgja azt a nyugati értelemben vett konszenzust, ami a jó kormányzás lényegét jelenti.
Ezúttal a twitteren, egyetlen mondatban értékelte a magyar választások eredményét:
„Az EU-nak rá kell ébrednie, hogy mi történik Magyarországon”
Hungary no longer has a rule of law problem so much as a very serious democracy problem: https://t.co/PDP3B3E9XN
— American Interest (@aminterest) April 10, 2018
Orbán hívőknek:
Orbán Viktor azonban négy év alatt olyan politikai fordulatot tett, olyan politikai célok és stílus mellé állt, amit a magyar nemzet és társadalom szempontjából kártékonynak tartok. Amíg ateista, liberális alapon képviselte a mérsékelten közép jobb nemzedéket, nagy jövő várt rá. Ő azonban nem a jövőt, hanem a jelent akarta hatalma alá gyűrni, ennek érdekében konzervatív, nacionalista és klerikális politikai vezérré alakította át korábbi önmagát. Ebben a szerepben azonban el kellett buknia, mert a múltból még akkor sem lehet jövőt kovácsolni, ha ennek egy nagyon tehetséges politikus áll az élére. A magyar múlt konzervatív, nacionalista, klerikális erői negyvenéves elnyomásuk, megtizedelésük után bámulatos virulenciával újraéledtek. Ezek az erők százötven éve is elmaradottak voltak, mára azonban a demokratikus Nyugat-Európa árnyékában anakronisztikussá váltak. A történelem kereke éppen az ellentétes irányban forog.
A magyar politikai közgondolkodásban már többé-kevésbé hazaárulónak számít, aki nem áll az éppen élre került vezető mögé. Ez eddig legjobban Kossuthnak, majd még mindig elég jól a kiegyezést követő politikai restaurációnak sikerült, de mindkettő történelmi tragédiát vonzott maga után
Orbán Viktor négyéves uralkodása azzal adott alkalmat a magyar történelem kártékony tanításának bírálatára, hogy Kossuth óta nem volt nála alkalmasabb személy annak illusztrálására, hogy a magyar történelem tudatformálásában minden meghirdetett politikai igazságnak az ellenkezője igaz.
De Orbán Viktornak nemcsak a külpolitikai orientációja volt végzetesen hibás, hanem az volt a rövidtávú belpolitikai stratégiája is. Csak olyanokat válogatott maga köré, akik őt olyan vezérüknek tartják, akinek feltétlen engedelmességgel tartoznak. Ebből fakadt az, hogy régen nem kapta kezébe az ország irányítását Orbán csapatánál gyengébb gárda.
1. Minden nomád, pásztornép léte az erős vezetéstől függött. Dzsingisz kántól Nagy Péteren keresztül Sztálinig e népek történelmi csúcsait a Nyugaton elképzelhetetlen mértékben centralizált hatalomnak, a vezető istenítésének köszönhették. Mi ebben a tekintetben is ezer év óta a Nyugat és a Kelet között lebegünk. Nem is kell olyan messze menni az illusztrációval. Elég az én életemben keresni a példát. Nálunk Rákosi korlátlan hatalma anakronizmusnak tűnt, helyette jött a puritán diktátor, Kádár, ezzel szemben Romániában Ceausescu sok tekintetben Sztálinon is túltett, mégis maradandóbbnak bizonyult.