Kíváncsi vagy, hogyan mutatja be hétköznapi emberek drámáját egy máltai szerző? Jó helyen jársz! Clare Azzopardi (1977) máltai irodalmat tanít a máltai egyetemen, szerkesztőként dolgozik a Merlin könyvkiadónál, irodalmi fesztiválok szervezésében, nemzetközi irodalmi programokban vesz részt.
Pár női név című prózakötete angol, horvát, román, szlovén és olasz nyelven is napvilágot látott, a Noran Libro kiadó jóvoltából pedig immár magyarul is olvasható Szabó T. Anna fordításában. A mű az Európa női szemmel könyvsorozatban jelent meg áprilisban. Clare Azzopardi kötete különböző női sorsokat, karaktereket mutat be: Claudine egykori szülőházát figyeli, már-már megszállottan, Roża élete utolsó tíz évében a saját temetésére készült, Sandra idegen férfiaknak adja oda lakásának kulcsát.
A tartalomjegyzékben található nyolc név elsőre semmit nem mond nekünk, ám a szerző eléri, hogy a novellák végére érve úgy érezzük, mintha régóta ismernénk az egyébként Máltáról származó szereplőket. Eközben fúrja oldalunkat a kíváncsiság, mit is rejthet a folyton visszatérő pdm rövidítés. Olyan hétköznapi karaktereket ismerhetünk meg, akiket bármikor láthatunk az utcán sétálva, élettörténetük ugyanakkor korántsem átlagos.
Bár Clare Azzopardi könyve nőkről szól, mégsem nevezném kifejezetten feminista olvasmánynak. A szerzőnek nem célja, hogy az összes karaktert megszerettesse velünk, nem ünnepli őket. A történetek pont attól izgalmasak, hogy nem feltétlenül szimpatizálunk minden szereplővel: akad, akivel együtt izgulunk, van, akinek meghökkenünk a naivitásán, és találunk olyat is, akit szimplán csak végtelenül sajnálunk.
Egy interjúban Clare Azzopardi elmondta, hogy a könyvben nem tipikus hősöket és antihősöket kíván bemutatni, hanem az átlagos nőkről szeretne mesélni, mert az ő különböző élettörténeteikről keveset lehet olvasni a máltai irodalomban. Az írás közben saját életéből is merített. A Pár női név műfaját tekintve a lélektani drámához áll közel, melyből süt a melankólia, a komor hangvétel. Clare Azzopardi nyelvezete visszafogott, letisztult, ennek ellenére még egy reggeli életképet is képes olyan hatásosan érzékeltetni, hogy szinte érezzük a reggel illatát.
„A vonat hét perccel nyolc előtt fut be, magával sodorva a fáradtságot és a szájak sarkába tapadt pirítósmorzsalékot. Elűzi az álmokat és a rémálmokat, a koránkelés szagát. Maga előtt tolja a csendet, helyet szorít benne, aztán továbbrobog, utána űr marad, és az űrt ugyanaz a csend tölti be, vagy egy másik ugyanolyan. Rita hat perccel nyolc előtt érkezik, a kabátja, amit előző télen vett a Petticoat Lane-en, lóg rajta, a hajtókáján morzsák, a szájában rémálmok íze, a szemét elhomályosítja a curry és a basmati rizs illata”
Ha ki kéne választani a könyv legütősebb történetét, akkor egyértelműen a Lily-re tenném a voksom, ami egy ház nevére utal, és olyan, mint egy nagyon erős krimi Roman Polanski életművéből. Ezzel együtt arra buzdítanék mindenkit, hogy haladjon szép sorjában, a Pár női név így fejti ki leginkább a hatását!
- Ide kattintva el is olvashatsz egy részletet a Pár női név kötetből!
- Noran Libro kiadó Európa női szemmel című sorozat legújabb köteteinek szerzőivel Bán Zsófia beszélget, közreműködik Szabó T. Anna 2018. április 21-én, szombaton délután fél 3-kor a könyvfesztiválon, a Supka Géza teremben.
