+ Irodalom

Hibbant bohóc vagy korszakos zseni az USA elnöke?

Az Amerikai Egyesült Államok volt már ellenség, de jelenleg szövetségesünk. Trump viszont nem csak világpolitikai ámokfutása miatt fontos, hanem azért is, mert van, aki Magyarországon példaképnek tekinti.

Michael Wolff: Tűz és düh / Trump a Fehér Házban [Fire and Fury: Inside the Trump White House]– Athenaeum Könyvkiadó, 2018 – fordította Ács Eleonóra – 448 oldal, keménytáblás kötés – ISBN 978-963-2937-63-2

Donald Trump megválasztása szélsőséges reakciókat eredményezett. Voltak, akik őszintén megrökönyödtek, s olyanok is, akik „valami új” eljövetelének örvendeztek. Azt biztos, hogy – azok közül, akiket kicsit is érdekel a világpolitika – senkit sem hagyott hidegen az üzletemberből és showmanből lett „President”. Hiszen a poszt világpolitikai szerepe vitathatatlanul nagyobb, mint amit el tudunk képzelni! Ráadásul a magyar politikai életben akadnak némelyek, akik úgy gondolják, hogy a bohócnak tűnő – a világnak Twitteren üzengető – figura példakép lehet. Az egyik magyar politikai párt a választási szlogenjével is Trump „America First”-jére reagál: Nekünk Magyarország az első. (Mondjuk nincs ebben semmi meglepő, hiszen korábban már a kétes hírű nagy túlélő, Berlusconi jelmondatát is sikerült – nem túl nagy innovációval – magyarítani. Madarat tolláról…) Mindez csak azért fontos, mert megmutatja, hogy Trump – tetszik vagy sem – a napi híreken túl, saját szándékától eltekintve is szereplője a választások előtt egyre hangosabb magyar közéletnek.

Azt, hogy Trump miféle figurának tűnik a hírek alapján, nem tisztünk ecsetelni, mindenki döntse el maga. Azt, hogy az amerikai elnök milyen stratéga, a történelem fogja eldönteni (persze, tippelni lehet!). De azt, hogy Trump milyen ember – miként működik, mi alapján hoz döntéseket, milyen kapcsolatban áll az őt körülvevőkkel, s milyennek látja a világot? –, most közelebbről is megvizsgálhatjuk.

Nagyjából egy évvel az amerikai debütálás után magyarul is olvasható Michael Wolff botrány- és sikerkönyve… aminek sikeréhez nyilván nagyban hozzájárult, hogy Trump mindent megpróbált a könyv megjelenésének ellehetetlenítésére. Nem járt sikerrel, s most 2018 áprilisában – Ács Eleonóra kiváló fordításában – magunk is meggyőződhetünk arról, hogy mit tartalmaz ez a furcsa könyv.

„Ez rosszabb, mint amit el tudtok képzelni. Egy idióta, bohócokkal körülvéve. Trump nem olvas el semmit – sem egyoldalas emlékeztetőket, sem a rövid politikai dokumentumokat; semmit. A világ vezetőivel tartott megbeszélések félidejében feláll, mert unatkozik. És az alkalmazottai sem jobbak. Kushner egy kiváltságos csecsemő, aki semmit sem tud. Bannon arrogáns fasz, aki okosabbnak hiszi magát, mint amilyen valójában. Trump nem is annyira ember, mint inkább rettenetes tulajdonságok gyűjteménye. Senki nem éli túl az első évet, egyedül a családja. Utálom a munkát, de úgy érzem, maradnom kell, mert én vagyok az egyetlen ember, akinek egyáltalán van fogalma arról, hogy mit csinál. Azért van olyan kevés munkahely betöltve, mert csak olyan embereket vesznek fel, akik átmennek a nevetséges tisztasági teszteken, még a középszintű politikai állásokra is őket veszik fel, ott az emberek soha nem látják a napvilágot. Állandó sokkban és rettegésben élek”

– olvashatjuk Gary Cohn sokak által osztott nézeteit (Cohn a szöveg megfogalmazásakor rengeteg időt tölt azon töprengve, hogyan tudna kiszállni a fehér házi adminisztrációból.)

Ez csak egy kiragadott idézet, talán nem is a legfontosabbak közül való, de biztos, hogy jól ábrázolja azt, ahogy az adminisztráció munkatársai megélték – és nyilván ma is megélik a Trump közelében végzett munkát.

James Comey, az FBI menesztett igazgatója egy szenátusi bizottság előtt – történelmi mércével mérve is példátlan módon – annak a véleményének adott hangot, hogy „az elnök valószínűleg bolond, és minden bizonnyal hazug is.”

A könyv hitelességét erősíti, hogy a szerző Michael Wolff még azelőtt kezdett dolgozni a sztorin, hogy Trump magához ragadta volna a hatalmat. Interjúkat készített nem csak Trump-pal, de sokakkal a környezetéből, s eleinte – még az elnökség kezdeti időszakában is – úgy tűnt, hogy maga a „célszemély” is támogatja a kíváncsiskodó újságírót…

 

Persze, ez nem tarthatott sokáig, hiszen az Wolff nem arra szegődött, hogy dicsőítse ezt a fura figurát. A könyv lapjain arcot kapnak a hírekből mára már jól ismert családtagok, rokonok és tanácsadók, ugyanúgy, ahogy Trump ádáz ellenfelei is, akik a normalitás talaján megmaradva – a fékek és ellensúlyokat alkalmazva – megpróbálják működésben tartani az országot.

Ha Michael Wolff könyve csak egy gonosz és rosszindulatú pamflet lenne, akkor is volna min elgondolkodnunk, de így, hogy a szerző szavahihetőségét tulajdonképpen senki nem vonta kétségbe, még fontosabb, hogy átlássuk azt, amit a magyar politikusok némelyike mintának tart.

Hibbant bohóc vagy korszakos zseni az USA elnöke?
Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top