+ Interjú

Mit is jelent férfinak lenni? – beszélgetés Fülöp László koreográfussal

Én csak egyszer mentem el vadászni. Az nagyon magányos dolog. Van egy barátom, aki Dániában séf, és sokszor kijár a birtokra, amelyen dolgozik. Nekem nagyon furcsa volt a szituáció, hogy a testvérével mennek ki a természetbe és végül is megölnek állatokat – a Vadászat című trafós előadásról beszélgettünk.

Vadászat a Trafóban

Eredeti darabbal jelentkezik a Trafóban Fülöp László. A koreográfus Vadászat címmel készített egy 55 perces darabot. A színpad szinte üres, Richard Strauss Zarathustráját hamisan játssza egy falusi tűzoltózenekar. A három táncos, Déri András, Kelemen Patrik, Várnagy Kristóf nincsenek zöld ruhában, kalapot se viselnek, de alaposan megizzadnak benne. Persze a vadászat csak átvitt értelemben folyik a Trafóban.

Nemrég lettem 30 éves, és elkezdett izgatni a kérdés: mit is jelent férfinak lenni? –  meséli Fülöp László. Kezembe akadt Elisabeth Betinder könyve is amely a férfiidentitásról szól. Ő például azt mondja, hogy a nők már nőnek születnek. Megtalálják és megérzik, hogy mi a dolguk az életben. Ehhez képest a férfilétezés rituálékkal van tele, amelyek arra szolgálnak, hogy megtanuljuk, mit is jelent férfinak lenni. Elkezdett foglalkoztatni, hogy ezt én hogyan élem meg, és mit tapasztalok a világban. Ami nekem ebben ijesztő, az az, hogy miközben erre föl lehet készülni, mégis mennyire elszigeteli a férfiembereket egymástól, és minden mástól a világban. Elgondolkodtatott, mekkora nyomás is van rajtam, hogy független legyek és önálló, ne szoruljak senkire, de azért viseljek másokért is felelősséget. Ami viszont a legtöbb közösségről le is választ. Mindennek van pozitív oldala is, de nagyon elszigeteli a férfiakat.

Ez nekem azért is érdekes, mert régóta vadász vagyok.

Én csak egyszer mentem el vadászni. Az nagyon magányos dolog. Van egy barátom, aki Dániában séf, és sokszor kijár a birtokra, amelyen dolgozik. Nekem nagyon furcsa volt a szituáció, hogy a testvérével mennek ki a természetbe és végül is megölnek állatokat. Ez számomra nagyon férfias tevékenység, nem is találkoztam még női vadásszal.

Kevés van belőlük. Egy természetgyógyász barátom szerint az ő princípiumuk az, hogy otthon várjanak bennünket, és együtt készítsük el és együk meg a zsákmányt.

Mindig is idegenkedtem az állatok lelövésétől. De ez a szakács barátom részletesebben beszélt a vadászatról. Azt mondta, hogy a vadászat során eggyé válhat az ember a természettel. És akkor ehhez képest nagy állattartó telepeken tenyésztjük a disznókat vagy a csirkéket a húsipar számára…. Amelyeket ugyancsak le kell ölni, bár nem puskával. A vad, amíg él, szabadon él, oda megy, ahova akar, szaporodik, éli az életét. Dániai barátom sokat beszélt a vadászat rituáléiról is, s ezek is nagy hatással voltak rám, mert azt mutatják, hogy az igazi vadászok nem csak lőnek, de mélyen átélik a vadászat minden fázisát.

A rituálé célja az ősi hitvilág szerint az, hogy kiengeszteljük a lelőtt vad lelkét. De azért a vadászok lelkének a megnyugtatására is szolgál.

Ha élelemszerzés céljából mindenképpen elvesszük az állatok életét, még mindig emberségesebbnek tűnik a vadászat. De egyébként én ebbe a fogalomba a társas kapcsolatoknak bizonyos formáit is beleértem. Keressük a másik embert, aztán érzelmileg elkapjuk, megszerezzük. Néha falkában vadászunk, de ezt én inkább csoportos magánynak érzem, mint intim együttlétezésnek. A darabban általánosabban kezeltük a vadászatot.

A vadászatnak vagy a férfiségnek milyen vonatkozásait járja körül a darab?

Három szereplőnk van, mindhárman férfiak. Azt próbálják eltáncolni, hogyan lehet egymáshoz kapcsolódni, mit lehet ebből megélni. Miközben erős a vágyuk a közösségi létezésre, mégis eltávolodnak egymástól. Ezt az ellentmondást próbáltam kibontani. A másik a hierarchiába való rendeződés, az érte való küzdelem. Ez furcsa, de nagyon érdekes. Mindenki individuum, mégis falkaszerűen működünk, mi emberek.

Hogyan lehet ezt mozgásba rendezni? A mozgások absztraktak, stilizáltak, vagy a vadászat konkrét cselekményeire utalnak?

Alapvetően absztrakt a darab. Ugyanakkor sok, egyszerűen olvasható színházi jelenetből épül föl. Sok benne a csend. Van zene, vannak zajok, háttérzajok, miközben az egyik alapérzelem a várakozás valamire.

… ami a vadászat egyik alapformája.

Nem úgy épül a darab, hogy a zeneszámokat végigtáncoljuk, hanem mindeközben megjelenik benne egyfajta visszatartott csendesség.

Három táncossal dolgozol, ők is férfiak. Te alkottad meg a darabot, vagy az ő ötleteik, félelmeik, vágyaik is benne vannak a végeredményben. vagy ez a te saját gondolat-, és érzelemmeneted?

Alapvetően én pakoltam föl a struktúrát, én szerkesztettem egybe a darabot, de amikor bementünk a próbaterembe és elkezdtünk dolgozni, figyeltem őket, hol tudom a saját világukat megmutatni, hol tud előjönni az ő egyéniségük.

Vannak a darabban szerepek vagy alapvetően csoportként működik a három táncos?

Egyrészről sok esetben csoportként működnek, de számomra fontos, hogy ezekben a csoportokban mindegyiküknek meglegyen a saját viszonya a többiekhez. Mindig van egyfajta kívülállás, és egyfajta vágy, hogy részt vegyenek a közösségben. Léteznek a darabban szerepek, de ezek mindig változnak és elhajlanak. Egy karaktert egy sémára kibontani nem lehet, mert a következő pillanatban nagyon másképp fog reagálni. Nem akartam lineáris, egyértelműen beazonosítható figurákat alkotni.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top