Angela Marsons: Halálos játék [Play Dead] – General Press, 2018 – fordította Seregi Márton– 336 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-4521-44-0
Kim Stone felügyelő újabb különleges ügyet próbál megoldani, ezúttal véletlenül talál egy holttestet egy olyan különleges helyen, ahol amúgy is „nyüzsögnek a holtak”. Egy sikeresen lezárt nyomozás után – ezzel kezdődik a regény – egész csapatával együtt egy hullafarmra látogat, ahol tudósok vizsgálják, hogy a szabadban hagyott holttestek miként reagálnak a környezeti hatásokra. A véletlenül megtalált női holttest azonban „készleten felüli”, nem képezi részét a tudósok munkájának, s nem is tudják, hogy miként került oda.
- Idáig hallatszik az Elfojtott sikoly
- Öt ember, egy megásott sír és egy rejtélyes gyilkosságsorozat
- Angela Marsons: Amit elképzelünk, biztosan nem olyan hátborzongató, mint a valóság
„Az arc annyira eltorzult, mintha kiharaptak volna belőle egy darabot, akár egy almából. Az alvadt vér, amely egész arcát beborította, kiszáradt patakokban kanyargott az állán és a nyakán. A haját jobb oldalt pirosra festette a vér, de a bal felén látszott, hogy szőke volt. Kim úgy gondolta, megpróbálta a föld felé fordítani a fejét az ütések elől.
Az orra balra mutatott. A sérülései feldagadtak a testét ért behatásoktól. A halál után szerzett sérülések nem dagadnak fel, ebből kiderül, hogy az áldozat még élt, amikor összeverték…”
Azt már a gyilkosság (korábbi) leírásából tudhatjuk, hogy a nő száját teletömték földdel, a boncolás során pedig hajcsat kerül elő az összevert arc szövetei közül… A nyomozócsoport egy helyben topog: eleinte nem nagyon találnak olyan nyomot, amin elindulhatnának. Rövidesen újabb, „többé-kevésbé élő” áldozatot találnak a hullafarmon, s lassan lépésről lépésre összeáll a kép.
- Ördögi játszmák az Elfojtott sikoly után
- Angela Marsons akkor találta meg igazi hangját, amikor nem akart többé a kiadóknak megfelelni – interjú
Azt senki nem gondolhatja, hogy a regényben leírt nyomozás nem vezet sikerre. Marsons regényei nem is ettől izgalmasak, hanem a befejezésig bejárt úttól. Hiszen az Olvasó az elejétől fogva sokkal több ismerettel rendelkezik, mint a regénybeli nyomozók: részletes leírást olvashat az előkészületekről, a gyilkosságról, és „hallhatja” a gyilkos belső monológját is. Persze, mindez csak arra elég, hogy fokozza a feszültséget, hiszen Angela Marsons szinte az utolsó jelenetig nem ad „kulcsot” az Olvasó kezébe.
Ami biztos, hogy a gyilkos – gyilkosok? – motivációját a gyermekkorban kell keresni. Szörnyű gyerekkorban, rettenetes traumákkal teli gyerekkorokban… olyan régi, titkolt és mélyre temetett fájdalmak között, amilyenek Kim Stone nyomozó és a nyomozásba bele-belekotnyeleskedő, később érintetté lett bűnügyi újságíró (Tracy Frost) is átélt. A múlt feltárása, és a karakterek háromdimenzióssá tétele az, amitől Angela Marsons krimije nagyobbat üt, mint a kortárs bestsellerek zöme, amelyekben sokkal kisebb szerep jut a „lelki mélyfúrásnak”.
Krimik esetében nem szoktunk tanulságot keresni, de ebben az esetben az olvasó lehetőséget kap arra, hogy állást foglaljon, hiszen – ahogy az manapság a televíziós sorozatokban is természetes – a bűncselekmény oka a gyermekkorban elszenvedett traumák között keresendő. De vajon ezek az okok alkalmasak-e arra, hogy megmagyarázzák a megmagyarázhatatlant. Ébredhet-e a nyomozóban (az olvasóban) empátia a gyilkos iránt?
„Idővel rájött, hogy nagyon keveseknek adatik meg az ideális gyermekkor. A többség elszenved valamilyen érzelmi traumát, az egyszerű figyelemhiánytól egy elfoglalt anyán át, aki megpróbálja a legtöbbet nyújtani a gyermekeinek, egészen a különböző fizikai és érzelmi bántalmazásokig. És mégis, a legtöbben nem hagyják, hogy a bosszúvágy befészkelje magát a szívükbe.
Kim [Stone, felügyelő] múltja se lányregény. Megtapasztalta egy mentális betegség, a veszteség, az erőszak és kegyetlenség legkülönbözőbb formáit, de dacára a nehézségeknek, sosem engedte, hogy döntéseiben az indulatai és dühe irányítsák. Inkább építkezett belőlük.”
Ezek a mondatok nem csak a Halálos játék című regényhez adnak kulcsot, de abban is segítik az Olvasót, hogy – túl a regény nyújtotta izgalmakon – eloszlassa magában azt a zavart, amit a pszichologizálással átitatott krimik okoz(hat)nak. Az feltárt ok-okozati összefüggés nem ad felmentést a bűnök alól.
